Kristó Gyula

Munkáscsaládban született, nehéz sorsból emelkedett fel. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium kiemelkedő tanulójaként nyert felvételt 1957-ben a szegedi Bölcsészkarra, ahol 1962-ben magyar-történelem, 1969-ben pedig latin szakos tanári diplomát szerzett. Ebben az időszakban a szegedi történészképzést még a káderpolitika határozta meg, az illetékesek felfigyeltek a kiváló képességű egyetemistára, és a középkor felé irányították. 1959-től kezdve egy életre eljegyezte magát a középkori magyar históriával. 1962 nyarától haláláig a szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán dolgozott. Végig járta a teljes oktatói ranglétrát. 1978-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. Hűséges volt az egyetemhez, jóllehet nem egyszer súlyos sérelmek is érték. Közel két évtizedig tartalékpályára kényszerült: segédtudományi foglalkozásokat és történeti szemináriumokat vezethetett csak, időnként megengedték neki, hogy speciálkollégiumokat tartson, de történeti főkollégiumokat 1981-ig nem bíztak rá (noha már nagydoktor és professzor volt). Saját munkásságának köszönhetően az 1970-es években a szakma élvonalába került, ebben számíthatott Elekes Lajos és Mályusz Elemér támogatására. 1968-ban a kandidátusi, 1977-ben a történettudomány doktora tudományos fokozatot szerezte meg. 1983-tól 1995-ig állt a szegedi tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének élén. 1978-79-ben a bölcsészettudományi kar dékánhelyettese, majd 1987-89 között dékánja volt. 1982-től 1985-ig az egyetem rektori feladatait látta el.

A 20. század második felének egyik legkiemelkedőbb, legnagyobb formátumú magyar történésze volt. Fáradhatatlanul és rengeteget dolgozott, óriási tehetsége, nagy szorgalma, hallatlan munkabírása nyomán sorozatban kerültek ki keze alól a szakmunkák. Hihetetlen gyorsan tudott írni, legkiérleltebb műveiben természettudósokra jellemző tömör, lényegretörő és világos stílusban fejezte ki magát. A legtermékenyebb magyar történetírónak minősül, de Európában is szinte páratlan teljesítményt mutatott fel. Életében 101 könyvet, könyvjellegű munkát jelentetett meg önállóan, illetve kisebb részben társszerzőként, 25 kötetet szerkesztett, s több mint 600 cikket, tanulmányt publikált 12 nyelven. Több könyvét kiadták külföldön: Franciaországban, Németországban, Szlovákiában és Ukrajnában. Kivételesen gazdag és egyedülállóan sokoldalú munkásságot hagyott maga után. Szakmai tevékenysége felölelte az a magyar őstörténettől a mohácsi csatavesztésig terjedő hatalmas korszakot. Különösen az Árpádok kora állt hozzá közel, s legtöbb írását e kornak szentelte, de szívesen foglalkozott a magyar őstörténettel és a vegyesházi királyok évszázadaival is.

Tematikailag szintén igen változatos képet mutatnak alkotásai. Politikatörténeti, állam-, intézmény-, ideológia-, társadalom-, egyház-, művelődés- és hadtörténeti írások egyaránt megtalálhatók könyvei és tanulmányai között. Munkáiban a forrásokon alapuló, igényes filológiai elemzéseknek és a nagyívű elméletek alkotásának igazi mestere volt. A néppé válásról, a honfoglalásról, a honfoglalók életmódjáról és létszámáról, az államfejlődésről, a kalandozásokról, a vármegyékről, a területi kormányzati intézményekről, a széttagolódásról, a középkori nemzetfogalom kialakulásáról, az idegen etnikumokról és más fontos kérdésekről kialakított elméletei mindig nagy érdeklődést váltottak ki. Tudományos koncepciói védelmében a legkeményebb vitákat is felvállalta, s ezek valóságos élményszámba mentek a szakmabeliek körében. Korának legnevesebb szakemberei voltak vitapartnerei. Szakmai körökben feltétlen tekintélynek és tiszteletnek örvendett. A klasszikus történettudomány mellett kiváló szakemberként mozgott számos segéd- és rokondiszciplína területén is. Az őstörténetet és a középkort kutató régészetre, lingvisztikára, folklorisztikára, irodalomtörténetre, művelődéstörténetre, demográfiára, diplomatikára és historiográfiára gondolok elsősorban. Bátran polemizált külföldi szakemberekkel is, hiszen a korai és középkori magyar történelmet soha nem önmagában, hanem mindig nemzetközi - főleg kelet-közép-európai - összefüggésekben vizsgálta.

A feltétlen forrástisztelete jellemezte, munkássága fontos részének tekintette a forráskiadást- Forráspublikációit Csák Máté történetére vonatkozó oklevelek közzétételével kezdte, folytatta - Mályusz Elemér munkatársaként - a Thuróczy-krónika kritikai editiójával, amihez kétkötetes latin nyelvű kommentáranyag járult. Legnagyobb tette kétségtelenül az Anjou-kori Oklevéltár munkálatainak megszervezése és beindítása volt. Az átfogó forrásgyűjteményeken kívül fontosnak tartotta a helytörténetírást is. Szeged, illetve a dél-alföldi régió egésze és egyes települései középkorának vizsgálatával bizonyította, hogy a lokáltörténelmet szívügyének tekintette. Mintegy 70 szakember bevonásával készült el többéves munka eredményeként a Szeged-monográfia, amelynek főszerkesztője és első kötetének szerkesztője volt. Gondos és igényes szerkesztői tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a város históriáját a kezdetektől 1944-ig tárgyaló ötkötetes mű ma a legjobb magyar várostörténeti monográfiák közé tartozik.

Határozottan irányította a tudomány szervezését. A szegedi főiskolán, levéltárban és egyetemen dolgozó középkorkutatókból 1992-ben létrehozta a Szegedi Középkorász Műhelyt, amely Európa egyik legjelentősebb középkortudományi műhelye. Beindította a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár sorozatát. Az ő neve fémjelzi Korai Magyar Történeti Lexikont, amelyet az Akadémiai Kiadó 1994-ben jelentetett meg. Főszerkesztésében 170 szerző közreműködésével készült el a 2050 címszót tartalmazó opus, amely a magyarság és a Kárpát-medence múltját i.sz. 800-tól 1400-ig mutatja be korrekt formában és magas tudományos színvonalon. A kollektív alkotás méltán aratott komoly elismerést Magyarországon és külföldön is. A 170 szerző munkájának megszervezése, irányítása hihetetlen türelmet, önfegyelmet és munkabírást igényelt tőle. Rendkívül sokat tett a tudomány népszerűsítéséért.

A Magyar Tudományos Akadémia 1998. május 4-én választotta levelező tagjává. Előd. A magyar őstörténet- és krónikakutatás egy fejezete című székfoglaló előadása 1999. február 11-én hangzott el. Elnyerte Szeged és Csongrád megye Alkotódíját (1993, 1994). Tudományos kitüntetései között szerepel a Kuun Géza-díj (1986), Szent-Györgyi Albert-díj (1994) és a Szűcs Jenő-díj (1995), 2002-ben a Pécsi Tudományegyetem Díszdoktora lett. 1985-95 években a Magyar Történelmi Társulat igazgató választmányában dolgozott. Sokoldalúságát mutatja, hogy a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottságának is tagja volt.

Fő művei: Megjegyzések az ún. „pogánylázadások” kora történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1965.; Anjou-kori krónikáink. Századok, 1967.; A locsmándi várispánság és felbomlása. Soproni Szemle, 1969.; Ősi epikánk és az Árpád-kori íráshagyomány. Ethnographia, 1970.; Diplomata historiam dominii Matthaei de genere Chak illustrantia. Oklevelek a Csák-territórium történetéhez. Társszerző: Karácsonyi Béla. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1971.; Csák Máté tartományúri hatalma. Bp., 1973.; A XI. századi hercegség története Magyarországon. Bp., 1974.; A Kőszegiek kiskirálysága. Vasi Szemle, 1975.; História és kortörténet a Képes Krónikában. Bp., 1977.; Különkormányzat az Árpád-kori Dráván-túlon és Erdélyben. Történelmi Szemle, 1977.; Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál. Századok, 1978.; A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979.; Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp., 1980.; III. Béla emlékezete. Társzerzők: Makk Ferenc és Marosi Ernő. Bp., 1981.; Tanulmányok az Árpád-korról. Bp., 1983.; Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum. I. Textus. Társszerző: Galántai Erzsébet. Bp. 1985.; Gellért püspök, valamint Péter és Aba Sámuel királyok viszonyának kérdéséhez. (Válasz Gerics Józsefnek). Magyar Könyvszemle, 1985.; Az Árpád-kor háborúi. Bp., 1986.; A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988.; A nagyobbik és a Hartvik-féle István-legenda szövegkapcsolatához. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1990.; Középkori históriák oklevelekben (1002–1410). Szeged, 1992.; A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig). Szeged, 1993.; Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Bp., 1994.; Les Keans dans le Bassin carpathique. Szegedi bolgarisztika. Hungaro-Bulgarica. 1994.; Hungarian History in the Ninth Century. Szeged, 1996.; A magyar nemzet megszületése. Bp. 1998.; A tizenegyedik század története. Bp., 1999.; Az államalapítás korának írott forrásai. Szeged, 1999.; Írások Szent Istvánról és koráról. Szeged, 2000.; Szent István király. Bp., 2001.; Magyarország története 1301–1526. Társszerzők: Engel Pál és Kubinyi András. Bp., 2001.; A korai Erdély (895–1324). Szeged, 2002.; Fejezetek az Alföld középkori történetéből. Szeged, 2003.; Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Szeged, 2003.; I. Károly király harcai a tartományurak ellen (1310–1323). Századok, 2003.; Károly Róbert családja. Aetas, 2005.

Róla szóló irodalom: Ajánlás helyett. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged, 1995.; Makk Ferenc: Kristó Gyula (1939-2004). Századok, 2004.; Almási Tibor: Kristó Gyula emlékére. Tiszatáj, 2004., Aetas, 2005.; Bertényi Iván: Kristó Gyula. Turul, 2004.; Székely György: Kristó Gyula 1939-2004. Magyar Tudomány, 2004. Szabados György: Kristó Gyula publikációi. Aetas, 2005.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Horthy

• A Magyar Nemzeti Levéltárhoz került az egykori kormányzói család hagyatéka
• A kormányzó hitvese: Horthy Miklósné Purgly Magdolna
• Indiai vadászatok és lenyűgöző britek: Horthy Miklós a világ körül
• A köztársaságból kiábrándult Habsburg-pártiak gyűrűjében választották kormányzóvá Horthy Miklóst
• A nemzetmentőtől a nemzetvesztőig: hányféle Horthy-kép létezik?
• Kard nélkül, a kultúra erejével harcolt Magyarország felvirágoztatásáért Klebelsberg Kunó