Nyugati férfi csontvázát rejtette az ókori mongol sírkamra
2010. február 8. 10:31 MTI, Discovery News
Európai, vagy legalábbis nyugat-ázsiai származású idős férfi csontvázát fedezték fel egy kétezer éves temetőben Mongólia keleti részén, a kínai határ közelében.

Korábban
Idegen származása ellenére a férfi, akit 60-70 éves korában ért a halál, fontos pozíciót tölthetett be a Hsziungnu Birodalomban. Erre utal, hogy az elit nekropoliszában lelt végső nyugalomra, egy magas rangú hsziungnu férfi sírja közelében, akit valamilyen módon szolgálhatott.
Az ázsiai hunokként ismert hsziungnuk (xiongnu) az i.e. 3. század végétől az i.sz. 4. századig alkották a Belső-Ázsia nagy részét ellenőrzésük alatt tartó nomád törzsszövetség vezető népét. Ellenük épültek ki a Nagy Fal első szakaszai i.e. 215-ben. Első említésük i.e. 318-ból származik.
A DNS-vizsgálat az apai ágon öröklődő Y-kromoszómában mutatott ki egy sor mutációt a férfinél. Ezek olyan genetikai elváltozások voltak, amelyeket napjainkban az indoeurópai nyelveket beszélő férfiaknál fedezhetők fel Kelet-Európában, Közép-Ázsiában és Észak-Indiában. A kizárólag anyai ágon öröklődő, úgynevezett mitokondriális DNS-ben viszont olyan mutációkat találtak, amelyek az indoeurópai nyelveket beszélő jelenkori népességet jellemzi Közép-Ázsiában.
"Nem tudjuk, hogy az idős férfi vándorolt-e Mongóliába, vagy családja már nemzedékek óta ezen a földön élt" - emelte ki a tanulmány szerzőinek egyike, Charles Brenner amerikai genetikus. A temetőben nyugvó két másik csontváz esetében bebizonyosodott, hogy Ázsia északkeleti részéből származnak.
Az amerikai és dél-koreai közös kutatás eredményeit az American Journal of Physical Anthropology szaklap következő számában teszik közre.
Címkék
Hozzászólások (11 db)
Feliratkozás a Múlt-kor hozzászólásokra|
figyelő 2010. február 10. 09:28 |
Igen Európában előszöra Halomsíros kultúra leleteiben jelenik megsok vas használati tárgy, kard, stb. Kb. Kr. e. 1200 tájától ismertek leleteik, előbbmég inkább bronz, később vasfegyverekkel. Az arány fokozatosan fordulát a leletekben a vas felé amelyből a Kr. e. 10-9. században kezd egyre több előfordulni. (Itt felvetődik a korrózió miatti kevesebb megmaradt vas, mint bronztárgy kérdése is. Igen és ekkortól már előfordulnak népelnevezések is, amik fönnmaradtak. Nálunk az egyikhatárkultúra Kyjaticei ebből a szempontból. |
|---|
|
blogen 2010. február 10. 03:25 |
"A Tarim-medencébe a betelepülők két hullámban érkezhettek,az első hullám a K.r.e.III. évezred végén,II. évezred elején,az utolsó pedig a K.r.e. II-I. évezredben.Már az első hullámban érkezőknél talált vas leltek is nagyon fejlettnek mondhatóak" Tehát szerinted a vaskor Kr.e. III. évezredben kezdődött a Tarim medencében. :) Ezzel szemben a vaskor a Tarim medencében csak a 10. században kezdődött, miközben a kínaiak Kr.e. 14. század környékén, már meteorvasat kovácsoltak, első sorban a broneszközök legnagyobb ígénybevételnek kitett éleinek megerősítésére, szal a vas feldolgozásának technológiája és az anyagismeret teljes egészében a birtokukban volt, és ellentétben a közép és közel keleti meteorvas felhasználással ez meglehetősen elterjedt technológia volt Kínában, majd ezeken az alapokon fejlődött ki a nem meteorvason alapuló technológia is: [link] Kr.e. 6. században pedig már öntöttvassal dolgoztak. A Turkesztáni leletek száma pedig igen csekély és nincs bizonyíték rá, hogy helyi munka lenne, mi több arra sem, hogy komoly kapcsolatok álltak volna fenn a korabeli Turkesztán és a kínai államok közt.: [link] Ha a vasat nem is, de amit biztosan a nomádoktól vettek át, az a háziasított ló és a harci szekerek. |
|---|
|
Cibak 2010. február 09. 17:11 |
Némi pontosítás a vas előállításának történetéhez. A vaskor kezdetének hagyományosan i. e. 12. századot tekintik a Közel-Keleten, Észak-Indiában és Görögországban. Közép-Európában a i. e. 8. századra, Észak-Európában pedig csak a i. e. 6. századra keltezik. A kínai vaskor kezdetét a késői Zhou vagy Keleti Zhou-korra teszik( i. e. 770 - i. e. 476.) Tehát jóval később, mint Eurázsia nyugati és déli régióiban Egyébként ez az idő kínai írásos történelem kezdete is. A korábbi időszakot, az i.e. 18- i.e 7 szd. közötti időt Kínában a bronzkornak tekintjük. Arra, hogy az állattartó nomádoknál a vasfeldolgozás mikor alakult ki eddig sehol nem találtam leírást, mert az, hogy a régészek találtak tőlük származó vasleleteket, az nem igazolja, hogy a vaskohászat is létezett volna náluk. A vaskohászat kialakulásának helyét egyesek a Kaukázus vidékére, mások az Iráni felföldre teszik. A vaskohászat sokáig alacsony hőmérsékletű folyamat volt. A vasércet szénrétegek között hevítették, redukálták, aztán az így nyert vascipót addig kovácsolták tömörítették, míg egy 2-3 kg-os vasdarabot kaptak. Egy kohó naponta 2-3 db-ot volt képes produkálni, összesen 6-9 kg-ot. Ezért a vas nagyon drága volt. A szenet fából állították elő boksákban való égetéssel. Már ez is kétessé teszi azt a feltételezést, hogy a vándorló nomádok a fátlan szteppén vaskohászatot tudtak volna folytatni. Az olvasztással való vasgyártást – amihez 1400 fokos hőmérséklet szükséges - a 13. században Európában sikerült először magaskohók építésével és a vízkerék hajtotta fújtatokkal megvalósítani. Az így nyert vas azonban rideg, még további feldolgozást igényelt, hogy használható kovácsvas, vagy acél legyen belőle. Ez az eljárás Kínában nem létezett. Az igaz, hogy a vasat már jóval korábban ismerték, - és nem csak Kínában hanem másutt is - de azok a régészeti leletek, amik ezt igazolják nem vasércből nyert vasból, hanem a természetben ritkán fellelhető színvasból, vagy meteorit vasból készültek. Ilyen természetes anyag például a mágnesvasérc, ami 99 %-ban szinvas. és akár hidegen is alakítható. E ritka tárgyak készítése nem jelentette a vasgyártás és a vaskorszak kezdetét. |
|---|
|
Peti 2010. február 09. 13:41 |
Emberz: Valószínűleg a tarimi múmiák és a kelták ruhakészítési,szövési módjai,illetve ezek mintázata nagyon ősi,valószínűleg még az indoeurópai korból fennmaradt örökség.Sőt,az a szövési mód,amellyel a múmiák ruhája készült,még ismeretlen volt Kínában. Bár az a közöség,kultúra,melybe a múmiák tartoztak semmilyen írásos örökséget nem hagyott ránk,nagyon valószínű,hogy valamilyen indoeurópai nép volt (vagy kapcsoltba került az indoeurópai kultúrával,hatásokkal),amit a ruhakészítési eljárások,a motívumok,a ló használata,a szekér,vas használata,stb. erősíteni látszanak.Ezenkívül a 90-es évek elején végeztek genetikai vizsgálatokat rajtuk és kiderült,hogy génjeik nagy része az európaiakkal mutat rokonságot (ugyanakkor hozzá kell tenni,hogy Kína csak kínai kutatóknak engedélyezi a mintavételt). Egyébként 2 népet is neveztek tokhárnak/tohárnak: az egyik egy iráni nyelvű nép,és ha jól tudom a "kis jüecsik" közé tartozott,a másik pedig egy szintén indoeurópai nép (a nyelvük önálló ágat alkot,és kentum jellegű volt,2 nagy nyelvjárásra oszlott),mely a Tarim-medencében telepedett meg (lehetséges,hogy a múmiák az ő őseik voltak). Ma már mindkét nép kihalt,viszont az ujgurok között előfordulnak vörös és szőke hajúak,és europid vonásúak,így valószínűleg genetikájuk egy része tovább él(het) bennük (az ujgur nacionalisták elődjeiknek tekintik a múmiákat,igazolva azt,hogy Ujgurisztán mindig ősi ujgur föld volt,és ez nem tetszik Kínának,így ezért engedélyezik csak a kínaiaknak a vizsgálatot). A magyarban (és más finnugor nyelvekben is) vannak iráni szóátvételek,így ha mutatnak rokonságot a tokhárral,akkor az csak az iráni nyelv lehet (a másik néppel nem hinném,hogy kapcsolatba kerültek volna). Az Észak-Kínában talált bronztárgyak a i.e. II és I.évezredből számos idegen,barbár hatást, és motívumot mutatnak (és elképzelhető,hogy a ló domesztikációját is tőlük vették át),így nagy a valószínűsége,hogy élénk kapcsolat volt köztük, és a barbárok nem csak szenvedést és pusztítást okoztak Kínának,hanem olykor egymás kultúráját is gyarapították. |
|---|
|
emberz 2010. február 09. 07:35 |
Az egész eurázsiai sztyeppe-övezet már legalább a kimmerek óta azonos kultúrkörhöz tartozott (ebbe tagozódtag a mi őseink is), úgyhogy nincsen abban semmi meglepő, ha ezen belül migráció is létezett. A kultúrkör határain tehát több nép is tagjai is felbukkanhattak. Arról nem is beszélve, hogy a nyugati népek letelepedése tudtommal megelőzte az ázsiai típusú népek letelepedését a mai Ujgurisztán és Mongólia területén. Sőt, ezek már városokat is építettek, pl. a tokárok a Tarim-medencében. A szöveteket viszont nem tudom, hogy a kelták vették-e át a kimmerektől-szkítáktól, vagy fordítva. Az is lehet, hogy ez a ma már kelta jellegzetességnek gondolt szövet még neolitikumi (vagy még korábbi) örökség. |
|---|
|
telek jános 2010. február 08. 22:34 |
Peti! Nagyon tájékozott vagy. A vashasználattal kapcsolatban is (sajna kedves blogen) Neked van igazad. A kínaiak csak a Kr.e. I. évezred közepén ismerkedtek meg a vassal. Olvasztási technológiájuk valóban fejlett volt, de azt már kevesen tudják, hogy azt (a folyékony vas-előállítási módszert az indiaiaktól vették át). Azt annak idején (úgy 20 éve én is meglepve olvastam, hogy a magyar nyelv indoeurópai jövevényszavai a tokhárral rokoníthatók. Sajnos, már fogalmam sincs hol olvastam, aki tud ajánlani ezzel kapcsolatos szakirodalmat, annak megköszönöm. |
|---|





