Maláriába halhatott bele Tutanhamon

AFP

Mindeddig rejtély volt, mi okozta Tutanhamon fáraó korai halálát több mint 3000 évvel ezelőtt, ám a legújabb vizsgálat szerint megvan az ok: maláriával kombinált csontkór vitte a (szikla)sírba. Mi több: hála a géntechnikának, alighanem megfejtették az ifjú uralkodó családi kapcsolatainak titkait is.

Az erről szóló tanulmány legfőbb szerzője nem más, mint maga Záhi Havvász, az egyiptomi régészet vezetője, a kairói Egyiptomi Múzeum egyiptológiai részlegének irányítója. A cikk a Journal of the American Medical Association (JAMA) február 17-i keltezésű számában jelenik meg, de legfontosabb megállapításait már kedden közzétették Kairóban és az amerikai fővárosban.

Tutanhamon alig 19 évesen, utód nélkül halt meg i.e. 1324-ben. Az egyiptológusokat mindmáig foglalkoztatják az egyiptomi 18. dinasztia uralkodóinak örökletes betegségeire vonatkozó feltevések, és számos elmélet született arra vonatkozólag is, mi okozta Tutanhamon halálát alig kilenc évvel trónra lépése után - fejtette ki Záhi Havvász.

A kutatók többféle úton is keresték a titkok nyitját, röntgenfelvételeket készítettek tizenhat különböző múmiáról és DNS-vizsgálatot is végeztek rajtuk - ezek közül 11-ről feltételezték, hogy a hajdani királyi család tagjairól van szó. A 2007 és 2009 között végzett munka célja a vérrokonsági kapcsolatoknak és Tutanhamon öröklött betegségeinek kinyomozása volt. A vizsgálat megállapította, hogy a fáraó apja minden bizonnyal a KV55-ös múmia volt, amely a szakértők szerint Ehnaton, Nofertiti férjének maradványait rejtheti. A két múmia több morfológiai jellegzetessége azonos és ugyanahhoz a vércsoporthoz tartoztak.

A tanulmány szerzői azt is kiderítették, hogy a gyermekfáraó anyja az az óegyiptomi hölgy, akinek múmiája a KV35YL jelzést kapta - a nevét nem ismerik. Ismert ezzel szemben az egyik ókori nagymama, nevezetesen Tije királynő (KV35EL), Ehnaton anyja. "A vizsgálatok eredményei alapján feltételezhető, hogy Tutanhamon halálának legvalószínűbb oka a csontszövetek elégtelen vérellátása volt, alighanem egy csonttörés nyomán. Ennek következtében a csont egy része elpusztult - ráadásul mindez maláriával is párosult" - írta Záhi Havvász az amerikai orvosi szaklapban.

A diagnózist elsősorban a genetikai vizsgálatok tették lehetővé. Ezek számos rendellenességre derítettek fényt Tutanhamon családjában - így például a csontszöveteket romboló Köhler-betegséget is kimutatták. Négy megvizsgált múmia DNS-ében sikerült kimutatni a maláriát okozó Plasmodium falciparum parazitához kapcsolódó három gént - az egyik maláriás múmia Tutanhamoné volt. Ezt a diagnózist igazolta annak a túlvilágra szánt patikának az összeállítása is, amelyet a fáraó sírjában találtak.

Mint kiderült, az ifjú fáraónak, miként apjának, Ehnatonnak, farkastorka volt. Oligodactyliában szenvedett - a jobb lábán a normálisnál kevesebb lábujjal rendelkezett, a bal - miként nagyapjának - dongaláb volt. Ezért és a fájdalmas, csontelhalással járó Köhler-betegség miatt csak botok segítségével volt képes járni. Tutanhamon immunrendszere a számtalan betegség miatt igen legyengült az évek során. A kutatók meggyőződése szerint egy váratlan, valószínűleg esés következtében bekövetkező lábtörés maláriafertőzéssel párosulva végzetessé bizonyult számára: immunrendszere összeomlott.

Kizárta viszont a vizsgálat azt a korábbi feltevést, hogy Tutanhamon családjának bármely tagja a ginekomasztia nevű örökletes betegségben szenvedett volna, amelynek következtében a férfiaknak nőies keble alakul ki, vagy hogy Marfan-szindrómája lett volna, amely az aortát teszi tönkre. A szerzők szerint ez valószínűtlenné teszi, hogy akár Ehnatonnak, akár Tutanhamonnak nőies lett volna a külseje.

Tutanhamon és elődei azzal váltak ismertté, hogy Howard Carter brit régész 1922-ben a királyok völgyében, a mai Luxor közelében felfedezte az ifjú fáraó fantasztikus kincseket rejtő, épségben megmaradt sírkamráját - benne az ifjú fáraó színarany halotti maszkjával. A kutatók szerint az új eredmények nyomán további felfedezések várhatók a fáraók korának családi kapcsolatai, a vérrokonságok és az akkori betegségek tekintetében.

Az egyiptológusok tanulmányát kommentáló vezércikkében Howard Markel, a Michigani Egyetem kutatója az amerikai szaklapban annak a véleményének ad hangot, hogy ez a kutatás etikai kérdéseket is felvet. Így például azt, vajon a történelmi személyiségeknek ugyanolyan joguk van-e magánéletük tiszteletben tartására a haláluk után, mint a közönséges halandóknak.

Sírkamrájának 1922-es felfedezése óta Tutanhamon nagy üzletet jelent. Kincseiből az 1970-es években rendezett tárlat látogatók millióit csábította az amerikai múzeumokba. Igen népszerűnek bizonyult az utóbbi évek Tutanhamon-vádorkiállítása is, amely jelenleg a San Franciscó-i DeYoung Múzeumban vendégeskedik.

Egyiptom gazdasága jelentős mértékben támaszkodik a turizmusra: évente 10 milliárd dolláros (1974 milliárd forintot) bevétel származik az idegenforgalomból. A kairói Egyiptomi Múzeumban látható Tutanhamon-kiállítás az idegenforgalmi szektor egyik fő attrakciója, a másik az ifjú fáraó sírkamrája a Királyok Völgyében. Naponta turisták százai keresik fel a sziklasírt, ahol 2007 óta ki van állítva Tutanhamon múmiája.

A történészek szerint az új ismeretek csak fokozzák a Tutanhamon-mániát, mivel az ifjú fáraót esendő földi halandóként láttatják. "A vizsgálatok sokkal emberibbé, s egyben sokkal elbűvölőbbé teszik Tutanhamon alakját" - vélekedett Howard Markel, a Michigani Egyetem orvostörténésze, aki szerint Tutanhamont leginkább a túlvilági életre szánt javak tették ismertté, s nem az, hogy mily cselekedeteket vitt véghez. Ezért az egészségi állapotának ismerete nem rombolja le a fáraóról kialakult mítoszt.

"Noha történelmi szempontból Tutanhamont nem számít nagy uralkodónak, azzá tette őt képzeletünk. A róla alkotott képet nem változtatják meg az új ismeretek" - hangsúlyozta James Phillips, a Chicagói Field Múzeum kurátora.