Párduc tank maradványaira bukkantak Vereben

Vereb község területe is részese volt a II. világháború egyik legsúlyosabb eseménysorozatának. A Velencei-tó és a hegység természet adta lehetőségeit kihasználva a német hadvezetés itt alakította ki a német védelmi vonalnak, a Margit-vonalnak mintegy 30 kilométer mélységű fő védelmi rendszerét, hogy halogató harcokban tartóztassa fel a II. Ukrán Front egységeit. Több méter mély és széles harckocsi csapdák, katonai lövész és futóárkok, beásott német harckocsi állások több kilométernyi összefüggő rendszerét alakították ki a térségben, amelyek egészen felhúzódtak a Vértes hegységig.

Vereben Molnos Levente is szembesült a múlt emlékeivel, kertjében több háborús emléket talált. A sok háborús maradvány arra inspirálta, hogy megkereste a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereit, s megszervezte a háborús leletek szakszerű feltáratását és leletmentését. A Hadtörténeti Intézet hadirégész kutatójának, Négyesi Lajosnak vezetésével került sor a leletek bemérésére és a feltárásra.

A március 13-i, telet idéző szélben, néha havazásban egy kis csapat kezdte meg a feltárást. Azt tudták, a mérések alapján, hogy nagy tömegű valamit találnak, sőt a közelben egy 500 méter sugarú körben már kiástak az elmúlt években egy Pz. V PANTHER harckocsit, amely a 721. német páncélvadász osztály ismeretlen számú páncélosával harcolt a térségben, és egy T-34-es orosz harckocsit, amely a 2. szovjet gárda-gépesített hadtest 82 páncélosának tagja volt. A leletmentésben részt vettek a Magyar Honvédség tűzszerészei is, illetve a Hadisír Gondozó Szövetség munkatársai.

Az első ásónyomuk után sorban kerültek elő a harckocsi darabok, amelyek alapján sikerült a beazonosítás, Pz. V PANTHER, azaz közismert nevén egy Párduc német harckocsi maradványai kerülnek elő. Több ízben meg kellet szakítani az ásatást az előkerülő repeszgránátok kiemelési idejére, amelyeket a tűzszerész szakemberek rögtön lehelyeztek a speciális homokágyban a szállító járművükön. Mindenki reménykedett, hogy esetleg egy egészben lévő harckocsi kerülhet elő, bár ez ma már olyan ritka, mint a fehér holló. Ugyanis a felhasználható darabokat a lakosság annak idején kiszerelte és elvitte további hasznosításra.

Tovább a tudósítás folytatásához a Fejér Megyei Hírlap oldalán