Megfejtették Kleopátra "gyöngykoktéljának" titkát

„Rendszerint van némi igazság ezekben a történetekben” – nyilatkozta a New Jersey-i Montclair Állami Egyetem ókorkutatója, Prudence Jones. „Az ókori forrásoknál ezeket mindig a kétely számlájára írom, s nem feltételezem, hogy attól, ha egy történet a valóságtól elrugaszkodott volna, csupán fikció lenne” – vall kutatói arc poeticájáról a történész.

A Classical Journal legújabb számában Jones részletesen leírja a szóban forgó történetet: eszerint Kleopátra fogadást nyert Marcus Antoniusszal szemben, amelyben az volt a tét, hogy a királynő meg tudja-e csinálni a világ legdrágább, tízmillió sestetiusra rúgó számláját. Kleopátra végül megitta az ecetsavban feloldott „gyöngykoktélját”, szeretője pedig elvesztette a fogadást.

Az áspiskígyó harapása által elkövetett öngyilkosság azt sugallja, hogy a Ptolemaioszok utolsó uralkodója, VII. Kleopátra kiismerte magát a mérgek és orvosságok világában, s ezt már az ókori orvos, Galénosz is megerősítette. Jones kísérlete során abból a feltételezésből indult ki, hogy szerinte ez a kémia tudományára is igaznak kellett lennie. „Az ókori világban elég jól ismerték a gyakorlati kémiát” – állítja a kutató, s ezt szerinte az ókori római szövegekben olvasható trágyák előállítását leíró és a birkákon levő paraziták elpusztítását célzó receptek is alátámasztják.

A gyöngy a római kori előkelőségek egyik legkedveltebb díszítő eleme volt. Mivel az ókorban csak természetes gyöngyök voltak, sokkal ritkábban fordultak elő, mint ma, ezért egynek az eltűnése is pazarlásnak számított. „A tudósok egyszerűen eddig hitetlenségből nem foglalkoztak a történettel” – magyarázta Jones. B.L. Ullmannak az 1957-ben végzett kísérletei azt bizonyították, hogy az ecet fel tudja oldani a savas, osztrigából származó kalcium-karbonát gyöngyöket. Ez azonban nem jutott el az ókorral foglalkozó történészek tudatáig – vallja keserűen Jones, a Kleopátra élete és kora című könyv szerzője.

Jones saját kísérletében megállapította, hogy a gyöngy igenis reakcióba léphet az ecettel. A kutató szerint egy öt százalékos ecetsav 24-36 óra alatt oldja fel az ötkarátos gyöngyöt, ha pedig felmelegítjük az oldatot, vagy apró darabokra törjük a gyöngyöt, a reakcióidő még tovább – akár tíz percre is – csökkenhet. Érdekes, hogy egy töményebb koncentrátum lelassítja a folyamatot, így a múltban például ez is akadályozta az embereket a történet igazságának megismerésében.

A bécsi egyetemen Takesi Furuhasi ugyanezt a kísérletet végezte el, amelynek végén kijelentette: amennyiben Kleopátra anélkül tette volna bele a gyöngyöt az oldatba, hogy az ecetsavat felmelegítette vagy az ékszert összetörte volna, a Plinius által leírtak egyszerűen nem következhettek volna be, a királynőnek ezért valószínűleg egy-két napig kellett áztatnia a gyöngyöket.

Jones szerint a legenda és a kísérlet közötti legvalószínűbb diszkrepancia az események összesűrítésében keresendő, de az is lehet, Kleopátra az innivalót úgy itta meg, hogy a gyöngy csak részben bomlott fel. Furuhasi viszont úgy gondolja, hogy az egyiptomi királynő egyszerűen elrejtette a kezében a gyöngyöket és így csapta be Marcus Antoniust. Jones ellenben kitart álláspontja mellett: „Az ókoriak nagyon jól ismerték a tudomány praktikus oldalát, a mumifikációtól és mérgektől elkezdve, a gyöngyökig át a házi patikáig bezárva mind ezt támasztja alá. Ugyan az ecet és a gyöngy kölcsönhatását nem nevezték savbázis-reakciónak, de az emberek megértették, hogy bizonyos anyagok képesek elpusztítani más elemeket” – tette hozzá.