Zsidózásai miatt bírálják Kissingert
2010. december 16. 10:29
Nixon rasszista mondatai után itt az újabb botrányos magnófelvétel: ezúttal a reálpolitikus Kissinger ellentmondásos alakja elevenedik meg az elnökkel folytatott beszélgetésekben, amelyekből megtudhatjuk, hogy a diplomata az 1973-as arab-izraeli konfliktus kellős közepén csak a tárgyalóasztalra tudott koncentrálni és visszatartotta volna a szövetségeseiknek nyújtott fegyvereket.
Korábban
„Ha zsidókat a Szovjetunión belül zárnak gázkamrába, az nem tartozik az Egyesült Államokra” – mondta a zsidó származású, Hitler rémtettei elől gyerekkorában New Yorkba menekülő egykori nemzetbiztonsági főtanácsadó és külügyminiszter, több zsidó kitüntetés birtokosa, Henry Kissinger.
A Nixon Presidential Library and Museum által közzétett és a New York Times birtokába még szombaton került, de nyilvánosságra csak most hozott felvétel megszellőztetése után a zsidó közösség felszólította tagjait, hogy óvakodjanak a Kissingerrel való érintkezéstől, s egyben bocsánatkérésre szólította fel a diplomatát.
A JTA zsidó hírportálnak küldött közleményében Kissinger nem követte meg a zsidóságot, de közvetlenül nem is kommentálta a gázkamrákkal kapcsolatos kijelentéseit. Ehelyett inkább a történelmi összefüggések fontosságát hangsúlyozta, mondván, csak mérhetetlen frusztrációja szólt belőle, amit többek között Jacob Javits és Henry "Scoop"Jackson szenátorok javaslata, az emberi jogok kérdésének a Szovjetunióval való párbeszéddel való összekapcsolása váltott ki belőle.
„A felvételen nekem tulajdonított, Nixon elnökkel folytatott beszélgetés során tett kijelentéseket a történelem kontextusában kell értelmezni” – írja Kissinger. Nixonnal egyetemben Kissinger a zsidók kivándorlását humanitárius ügyként, a külpolitikai kérdésektől elválasztva szerette volna előmozdítani, annak érdekében, hogy a szuverenitás kérdését elkerüljék, s mivel a normális diplomáciai eljárásokra már nem volt lehetőség – fogalmazott a politikus.
„Ennek és a legmagasabb szinten történt személyes képviseletnek köszönhetően sikerült elérnünk, hogy 1972-re az évi 700-ról közel 40 ezerre növeljük a kivándorlók számát. Nem értettünk egyet a Jackson-féle módosítással, amely a zsidó kivándorlást külpolitikai témaként kezelte. Attól féltünk, hogy a kiegészítés következtében csökkeni fog az emigráció mértéke – s félelmünk be is bizonyosodott, a zsidó kivándorlás a Szovjetunió összeomlásáig egyszer sem érte el a 40 ezres számot. A Nixon és köztem lezajlott párbeszédet e vita szemüvegén keresztül kell értelmezni, s tekintetbe kell venni a külpolitika és a humanitárius megközelítés között tett disztinkciót” – magyarázta Kissinger.
Történelmi konszenzus bontakozott ki annak kapcsán, hogy a Jackson-Vanik kiegészítés korlátok közé szorította a bevándorlást, de egy olyan 20. századi politika alapját tette le, amely az államvezetés inherens részévé nyilvánította az emberi jogok tiszteletben tartását. Ennek köszönhetően nem csak a szovjet zsidók tömeges kivándorlása valósulhatott meg, de a rendelkezés máig ható érvénnyel bír: többek között így próbálják megfékezni az egyes lator államokban (pl. Szudán) dúló tömegmészárlásokat is.
Kissinger azonban igazi reálpolitikus volt – a nagy ügyleteket gyakran áldozta fel a morál felkent oltárán, az emberi jogi aktivisták iránt érzett megvetése pedig nem ismert határokat. A külügyér például nyomást gyakorolt Nixonra 1973-ban a jom kippuri háború idején, hogy néhány héttel halasszák el az Izraelnek nyújtandó fegyverszállításokat; Kissinger szerint Anvar Szadat egyiptomi elnöknek természetes győzelemre van szüksége a kedvező feltételű békekötéshez. Nixon erre azt válaszolta, Szadat már így is győzelemre áll, s sokkal fontosabb, hogy megállítsák fő szövetségesük emberveszteségeit egy olyan háborúban, amely háromezer izraeli életet követelt.
S hogyan volt tetten érhető Kissinger vallásossága? Íme egy példa: 1972 szeptemberében, amikor a politikus még mindig a nemzetbiztonsági főtanácsadó posztját töltötte be, Kissinger összeszólalkozásba keveredett William P. Rogers külügyminiszterrel a müncheni olimpián meggyilkolt 11 izraeli atléta emlékére félárbocra eresztendő amerikai zászló miatt. Nixon végül Kissinger mellé állt, s a diplomata legnagyobb megelégedésére leengedték a csillagos-sávos lobogót.
Az elnök végtelenül megbízott nemzetbiztonsági tanácsadójában, azonban – mint az az egyik újonnan nyilvánosságra hozott magnófelvételből kiderült – Nixon Kissinger és más zsidó származású tisztviselőivel kapcsolatban is egyfajta „rejtett bizonytalanságtól” félt.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
sport
- A főváros egyik első gőzfürdője állt a Komjádi Sportuszoda helyén
- Többször alakította önmagát a filmvásznon Papp Laci
- A spanyol klub, amiben Puskás főnixszé válhatott
- Már gyerekkorában autóversenyző akart lenni a Forma-1 legendája
- Csak tévén követhette a futamot a Castro gerillái által elrabolt Forma-1-es pilóta
- Tina Turner és Michael Jordan is látható volt a nehezen megépült Budapest Sportcsarnokban
- Huszonhárom évesen már visszavonult a magyar atlétika első női olimpiai bajnoka
- Tizenhárom hónapig a lakását sem hagyhatta el az olimpia bajnok focikapus
- Még aktív játékosként lovaggá ütötték az első aranylabdás futballistát
- Máig nem heverte ki teljesen a spanyol nép a polgárháborút 17:05
- Szinte egész életét a humanitárius tevékenységnek szentelte id. Antall József 13:35
- Évszázadok nyomában – Olaszország történelmi látnivalói 13:25
- Néhány rendtársa szerint az ördögtől kapta látomásait Ávilai Szent Teréz 11:20
- A gyógynövényektől a penészen át a higiénikus sebellátásig 09:05
- Tiltott szernek számít az agárversenyeken a népszerű potencianövelő tegnap
- Visszautasította a nemesi címet a szerénységéről híres Röntgen tegnap
- Bordélyház is szolgált az amiens-i német börtön foglyainak menedékéül tegnap