Hallucináció ihlette Stonehenge-t

Az elmélet igazolására kísérleteket is végzett Steven Waller amerikai kutató, aki szerint az állókövek a zenei hangszerek által előidézett mintákkal hozhatók összefüggésbe. A kaliforniai kutató úgy véli, a kövek megfelelnek az akusztikus interferencia követelményének, amit két hangszer okoz – a hangosabb és a halkabb hangokat váltogatva – egy időben.

A neolitikumban a hanghullámok elég titokzatosak voltak ahhoz, hogy a csodájára járjanak – így Waller. Ennek ellenőrzésére a szakember két furulyát kötött össze egy légpumpával, s amikor elkezdte körbesétálni az építményt, észrevette, hogy a hangok hol hangosabban, hol halkabban szóltak, ahogy a hanghullámok "érintkeznek" egymással.

Ezt követően Waller önkénteseket fogadott fel, bekötötte a szemüket, majd egy körbe vezette őket, ahol ott voltak a hangszerek is. Ekkor arra kérte őket, hogy rajzolják le, milyen "akadályok" vannak előttük és a hangszerek között. Néhányan oszlopokat rajzoltak, de akadt olyan is, aki szemöldökfát. Waller szerint ez motiválhatta az építőket is, amikor megalkották a rejtélyes neolitikum kori körépítményt.