Isteneik okozhatták a maják vesztét

Az elmúlt években környezeti katasztrófákkal magyarázták a szakértők a többi civilizációhoz képest rugalmatlanabb maja kultúra széthullását. A Texas méretű maja birodalom városai és a megszállt vidékek a mai Dél-Mexikó és Közép-Amerika északi részén helyezkedtek el, magukban foglalva a mai Guetamalát, Belizét, Hondurast és El Salvadort. A maja civilizáció virágzása i.sz. 250 és 900 közé tehető.

Eddig ismeretlen okból a klasszikus maja civilizáció a 10. század elején összeomlott. Lakossága a töredékére esett vissza, nagyvárosaik kiürültek, s a közép-amerikai dzsungel megkezdte térhódítását, hogy korábbi területeit visszaszerezze. A tudósok régóta a környezeti katasztrófákat, különösen a szárazságot okolják az elnéptelenedésért, amit valószínűleg a nagyarányú erdőirtás válthatott ki. A fák által borított területek csökkenése vezethetett az erózióhoz, amely a termékeny termőtalaj-felületet kisebbítette. A napfény általi vízpárologtatás intenzivitásának erőssége is növelte az aszályt, a vízellátási rendszer sebezhetőségéről nem is beszélve.

Az említett okokon kívül a történészek rámutattak, hogy a maják sérülékeny társadalmában is keresnünk kell az összeomlás kiváltó okait. A társadalmi piramis csúcsán az isteni tulajdonságokkal felruházott királyok álltak, akiknek hitelességét azonban nagyban károsíthatta a katonai vereségek vagy a száraz időszakok sorozata, s néhány kutató szerint ők, illetve a társadalmuk szerkezete okolható a korábbi népes városok elnéptelenedéséért.