Diktátorok és nyaralóik
2012. július 5. 12:29
URL: https://mult-kor.hu/20120705_diktatorok_es_nyaraloik
Az egész éves munka után az államfők és diktátorok is úgy gondolták, kijár nekik a nyári pihenés. A legtöbben a hegyekbe vagy a tengerpartra mentek hűsölni, volt, aki vadászattal, sétával, de akadt olyan is, aki úszással töltötte szabadságát, ám gyakran a munka hosszú keze utánanyúlt a pihenni vágyóknak, s nemegyszer megesett, hogy nyaralójukban fogadták a külföldi vendégeket. Rövid összeállításunkban négy diktátor kedvenc nyaralóját mutatjuk be.
Hitler és a bajor hegyek
A Führer legfontosabb vidéki rezidenciája, Berghof a bajor alpokbeli Berchtesgaden településen volt, a Német Birodalom német és osztrák határánál. Emellett meg kell még említeni a kelet-poroszországi Wolfsschanzét is, azonban Hitler itt jóval kevesebb időt töltött és leginkább a keleti front legfontosabb főhadiszállásaként funkcionált a hely.
Hitler a második világháború idején legtöbb idejét Berghofban töltötte, amely otthonként, nyaralóként és rezidenciaként is működött. Az eredetileg 1916-ban épült Wachenfeld-ház névre hallgató épületet Hitler 1933-ban a Mein Kampf eladásából származó bevételből vásárolta meg. 1935-36 folyamán kibővítette és felújította a kis faházat.
Jól jellemzi Hitlernek a nyaralójához fűződő viszonyát az amerikai Homes and Gardens magazin által 1938-ban lehozott mondata: „Ez az én helyem, magam építettem abból a pénzből, amit megkerestem.” A 18. századi német bútorokkal berendezett épületben Heinz Linge, a Führer személyes inasa szerint Hitlernek és Eva Braunnak két-két hálószobája és szintén külön fürdőszobája volt. Bár Hitler nem dohányzott, a ház teraszán engedélyezte a füstölgést, ahol is rá lehetett látni a vegetáriánus táplálkozási igényeit részben kielégítő konyhakertre és a későbbi üvegházra.
Természetesen nyaralás közben is meg kellett szervezni a Harmadik Birodalom első emberének védelmét, így az 1930-as években a Berghof szomszédjait kitessékelték otthonaikból. Reggelente nem a hálóköntösben kávét kortyolgató szomszédokat, hanem a Führer életét óvó testőröket láthatták a szomszédos épületekben az arra elhaladó érdeklődők, miután az 1930-as évek végére igazi turistalátványossággá lépett elő a bajor nyaraló. Az 1940-es évek elejére a bámészkodó már a légelhárító védelmi rendszert is megfigyelhette az épület közelében.
Hitler gyakran fogadott vendégeket a Berghofban, akiket a lépcsőn köszöntött. Köztük volt David Lloyd George, Kurt von Schuschnigg, Neville Chamberlain és Benito Mussolini is. A Führer napi egy sétát rendszeresített a Berghofból a közeli dombon álló teaházig, ahol az egy kilométeres úton festői kilátás tárult a szeme elé.
1945. április 25-én két bombatalálat érte és semmisítette meg a náci vezető kedvenc nyaralóját. Május 4-én, négy nappal Hitler öngyilkossága után egy SS hadosztály felgyújtotta a villát, az órákkal később érkező szövetséges csapatok azonban ezek után is kifosztották a még füstölgő épületet.
Sztálin a tengerparti dombon
Joszif Visszarionovics Sztálin az orosz történelem egyik legbefolyásosabb embere volt, azonban élete magányban és beteges paranoiában telt el. Sztálin hihetetlenül szerény és egyszerű életet élt. Hitlerhez hasonlóan neki sem voltak hatalmas palotái, azonban több nyaralóval is rendelkezett, amiket az egyre romló egészségügyi állapota miatt tartott fontosnak, hiszen többféle betegség kínozta a Szovjetunió főtitkárát, többek között alkoholizmusból eredő problémák, sárgaság, májbetegség.
Egyik legkedveltebb nyaralója egy csendes tengerparti faluban, a grúz határ közelében lévő Szocsiban állt, amely grúz származása miatt különösen fontos volt számára. Néhány forrás szerint akkor is a sóillatú tengerpartra „menekült”, amikor meghallotta, hogy Hitler megszegte a Molotov-Ribbentrop paktum megnemtámadási szerződését.
Szocsi, a 2014-es téli olimpiai játékok helyszíne a jelenlegi orosz államfőnek, Vlagyimir Putyinnak is kedvenc nyári üdülőhelye, csakúgy, mint egykoron a cári időszak orosz arisztokratáinak. A nyaraló egy félreeső dombon áll, ahol a polgári személyek tartózkodása – a főtitkár ottléte idején – meg volt tiltva. A közeli kilátó tetején állandóan egy mesterlövész őrködött, ami a politikus szűnni nem akaró paranoiának ékes bizonyítékául szolgált.
Az épület berendezése rendkívül puritán volt. Egy szobában állt a diktátor ágya, a golyóálló kanapéja és az íróasztala is. A szomszéd szobában pedig egy biliárdasztal volt, amely játék az egyik legkedveltebb időtöltése volt Sztálinnak; azt is beszélték, hogy emberei nem szívesen győzték le Sztálint, mivel az feldühítette volna őt. Ha mégis vesztett, az udvarban levő medence hűs vizében vezethette le feszültségét.
Mao Ce-tung a bambuszfák gyűrűjében
Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt 1. elnökének híres villája a Hupej tartományban lévő Wuahn város melletti Keleti-tó festői partján helyezkedett el. Mao egyik levelében a „fehér felhők és sárga daruk otthonának” nevezte a sűrű ligetben, vonzó tájon elhelyezkedő épületet.
A Meiling névre hallgató, három épületből álló komplexum volt a kínai diktátor kedvenc nyaralója, ahol igen sok időt töltött: évente akár háromszor is meglátogatta, s volt, hogy hat hónapot időzött itt. Az egyik épület kizárólag az elnök saját rezidenciájaként funkcionált, s itt fogadta vendégeit is, többek között Richard Nixon amerikai elnököt és Henry Kissinger külügyminisztert 1972-ben.
A hármas számú épületben egy 30 méter hosszú és hat sáv széles fedett úszómedence volt, amelynek víz alatti lámpái az esti fürdőzést is lehetővé tették.
A Meiling 1993-ban megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt, aminek köszönhetően az egyszerű kínaiak is bepillantást nyerhettek a Kínai Népköztársaság teljhatalmú vezetőjének életébe.
Franco és a hideg falak
A spanyol diktátor, Francisco Franco leghíresebb üdülője a Spanyolország észak-nyugati részén fekvő Sada városban levő Pazo de Meiras volt. Az óceánparti fejedelmi udvarház eredetileg Emilia Pardo Bazan (1851-1921) írónőé volt, és azóta is nemzeti emlékműként tartják számon a spanyolok.
A később helyi üzletemberek kezére került épületet 1938-ban ajánlották fel Francónak, aki 1939-ben vette birtokba, s kitűnő adottságait 36 éves uralma alatt mindvégig kihasználta. A hathektárnyi területen fekvő palota alapjául egy középkori erőd szolgált. Franco és családja gyakran vonult vissza ide a nyári időszakban szülőföldjére, Galíciába. Ilyenkor főként halászattal és vadászattal ütötte el az időt. A spanyol vezető elmondása szerint az épület nagyon hideg volt, ami a nyári hónapokban kitűnő a hispániai forróságban.
A diktátor 1975-ös halála után családja minden egyes nyarat a vadászati trófeákkal díszített kastélyban töltött, azonban nemrégiben összetűzésbe került a spanyol hatóságokkal. A família véleménye szerint Sada város a polgárháború évei alatt ajándékként adományozta Francónak és családjának a birtokot, azonban a bíróság nem így gondolta, s 2011 tavaszán megnyílhatott a nagyközönség előtt az egykori diktátori palota.