Veszélyben a pekingi ember lelőhelye

A kínai fővárostól 48 kilométerre délnyugatra található barlangrendszerben Johann Gunnar Andersson svéd tudós 1921-ben fedezte fel az ősember használati eszközeinek maradványait. Az ígéretes lelőhelyen ettől kezdve szinte megállás nélkül zajlottak az ásatások. A pekingi emberből először egy zápfog került a felszínre, majd nyolc évvel később, 1929. december elsején Pej Ven-csung kínai régész egy 40 méteres hasadékból hozta felszínre az ősember koponyatetőcsontját, amelynek alapján az egykor itt élt előember fejlettségi szintjére is következtetni lehetett.

A Csoukoutien környéki barlangrendszerben negyven pekingi ember több mint kétszáz csontmaradványa került a felszínre. A 100 ezer darabból álló leletcsoportban a kőszerszámoktól kedve 98 emlős és 62 madár csontmaradványait is megtalálták. 2009-ben azon a helyen kezdték újra az ásatásokat, ahol 1937-ben a japán megszállás miatt felfüggesztették.

A hat évtizede nem látott esőzéseknek eddig legalább 77 halálos áldozata volt, a szakemberek pedig komoly kritikákat fogalmaztak meg Peking elavult csatornarendszerével kapcsolatban. A pekingi ember lelőhelyén több kisebb földcsuszamlás volt, a víz elöntötte az ottani múzeumot, a sár és az iszap miatt pedig három napig kénytelenek voltak szüneteltetni a helyszínen folyó ásatásokat. Csang Suangcsüan régész attól tart, hogy a hegytetőn található sziklaréteg beomlik, s a terület elveszíti régészeti jelentőségét.

Anno

• Boszorkányhisztéria Salemben
• Castro Kuba élén
• Ünnepi pompa közepette fejezték le Stuart Máriát
• A Népszövetségben követelt revíziót a 80 éve elhunyt Apponyi
• Sztálingrád: a náci Németország temetője