A lengyel Szolidaritás negyedszázados évfordulóját ünnepelték

Az első szabad szakszervezet a vasfüggöny mögött

A sztrájkolók elfoglalták a hajógyárat és mélyreható változtatásokat követeltek, amelyeket 21 pontban foglaltak össze. Többek közt a párttól és a munkaadótól független, szabad szakszervezetek megalakítását követelték, munkareformok bevezetését, és a polgári jogok biztosítását.

A következő napokban csatlakozott a sztrájkhoz Szczecin, Wrocław és Jastrzębie Zdrój. A hajógyár területe augusztus 31-ig a szabadság terévé vált, s ez kihatott az egész országra. Aláírták a megegyezést a vezetéssel, és megszületett a "Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet", az első szabad szakszervezet a vasfüggöny mögött.

Walesa a 25 éves kiállítás megnyitóján, Lengyelországban

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kommunista országban a "Szolidaritás" többet jelentett egyszerű szakszervezetnél. A hatalmas társadalmi-politikai mozgalom taglétszáma villámgyorsan elérte a tízmilliót. A "Szolidaritás" kihívásnak bizonyult az egész szovjet birodalom számára is - a lengyel példa hatott Közép-Kelet-Európa összes országára. Csehszlovákiában, Kelet-Németországban, és Magyarországon megerősödtek a disszidens tevékenységek.

1980-ban a lengyel vezetés látszólag elismerte a Szolidaritást, és a Szovjetunió ezúttal nem a fegyverhasználat mellett döntött. A Szolidaritás 16 hónapon át legálisan működhetett. A felbőszült Kreml azonban a szovjet tömb más vezetőivel és a Varsói Szerződés segítségével előkészítette az intervenció tervét. 1980 nyarán és őszén a hadseregek hadgyakorlat látszatát keltve felsorakoztak a lengyel határon.

A Lengyel Intézet kiállítótermében (Budapest 1065, Adrássy út 32.) fényképekből nyílt kiállítás a hajógyári eseményeket mutatja be a sztrájk idején: a sztrájkolók követelményeinek tárgyalását a vezetés képviselőivel, Lech Wałęsa vezető megjelenését, és a sztrájkolók várakozását. A kiállítás 2005. szeptember 8-ig tekinthető meg, hétfőtől-péntekig 9-16 óra között.