Pompeji katasztrófája előtt a bronzkorban már maga alá temetett egy kultúrát a Vezúv. A kutatók szerint egy hasonló méretű kitörés ma is végzetes lenne Nápolyra nézve.
A bronzkori vulkánkitörés ténye már az 1980-as évek óta ismert volt a kutatók előtt, de kiterjedésének mostanra realizált nagysága meglepetést keltett. A lávafolyam ugyanis 25 kilométer hosszúságban folyt északkeletre, Nápoly földrajzi határain is túlhaladva. A hegy lábánál felfedezett emberi és állati lábnyomok ezrei mutatják a menekülők reménytelen próbálkozását a túlélésre. A 15 km-rel arrébb lévő Nolában kutyacsontvázak és vemhes kecskék maradványai jelzik a hirtelen jött elmúlást. Minden szomorú jel ellenére a tudósok mégis úgy vélik, hogy a 10000 főre becsült korabeli lakosság egy része túlélhette a katasztrófát.
A bronzkori menekülők lábnyomai
Michael Sheridan, a new york-i Buffalo Egyetem munkatársa szerint ma egy hasonló erejű kitörés biztosan nem kímélné meg a környék 3 milliós lakosságát. Elmondása szerint a bronzkorihoz fogható kitörés ma is totális pusztulást okozna, ugyanis a nápolyi evakuálásra vonatkozó terveket egy a 79-eshez hasonló erősségű, 1631-es kitörés alapján állították fel. Sheridan szerint már évek óta próbálják felhívni a figyelmet a várható pusztításra és a város katasztrofális utcaszerkezetének megváltoztatására, ám senki nem figyelt rájuk. Az ezzel kapcsolatos kutatásokat a Katrina hurrikán esete gyorsította fel, a hatóságok ugyanis akkor sem készültek fel megfelelően az előre látható katasztrófára.
A láva elől ma sem lenne menekülés
Márpedig a Vezúv - szakértői megállapítások szerint - minden, nagyjából kétezredik évben produkál egy, a bronzkorira emlékeztető megmozdulást. Ebben az esetben az áradat 12 kilométeres körzeten belül mindent elpusztítana, a kitörést követő kőzápor pedig lerombolná a háztetőket a Vezúvtól keletre.
