Az 1956-os forradalom válságba sodorta az angol kommunistákat

Alig két hónap alatt tagságának negyedét elvesztette a Brit Kommunista Párt a magyarországi szovjet beavatkozás után - írta a szombati The Guardian, amely szerint 1956 leverése még családi válságokat is okozott a párttagok között.

A szovjet tankok a Brit Kommunista Pártot is eltaposták

A brit napilap két teljes újságoldalt megtöltő, a ledöntött és krétával összefirkált Sztálin-szobor fotójával illusztrált visszaemlékezése szerint 1956. november 4-én a Brit Kommunista Párt végrehajtó bizottsága igen feszült hangulatú értekezletet tartott Londonban. A brit kormány által egyébként lehallgatott ülés kezdetén a párt új főtitkára, John Gollan mindazonáltal dacos álláspontra helyezkedett. Kijelentette: Magyarországon `az imperializmus próbálkozott újbóli térnyeréssel. Ha a lázadók győznének, az a reakció győzelme lenne, Magyarország pedig fasiszta támaszponttá válna`. Gollan szerint éppen ezért `a Vörös Hadsereg helyesen járt el, amikor beavatkozott`.

Hiteltelenné tette a parlamenti szereplést

A 94 éves Max Morris, az akkori Végrehajtó Bizottság egyetlen, még élő tagja azt mondta a brit lapnak: az ülést többször megszakították, hogy meghallgassák a rádióban, mi történik Budapesten. Többen rossz érzéseiknek adtak hangot, amikor azonban szavazásra bocsátották a kommunistákat és a szocialistákat a szovjet hadsereg magyarországi fellépésének támogatására felszólító nyilatkozatot, csak ketten voksoltak ellene. Morris szerint a felhívást még olyanok is megszavazták, akik előtte kritikai megjegyzéseket tettek.

A vezetői értekezlet helyszínétől néhány percnyire, a Trafalgar-téren ezrek tüntettek a Szuezi-csatorna egyiptomi államosítása miatti angol-francia katonai beavatkozás ellen, "és az elvtársak is joggal tiltakozhattak volna a közel-keleti agresszió ellen, de el voltak foglalva a maguk problémáival. Tudták, hogy (Anthony) Eden (akkori brit kormányfő) válaszlépéseinek elítélése üresen kongana, amikor a Vörös Hadsereg éppen magyar munkásokat mészárol le" - áll a The Guardian szombati visszatekintésében.

Barátságok és házasságok mentek tönkre

A párt lapja, a Daily Worker szerkesztőségében zajló folyamatok ugyanakkor tükrözték, egyben erősítették is a válságot. A lap gondjait egyértelműen jelezte, hogy amikor a lengyelországi Poznanban zavargások törtek ki, az újság első kiadásának főcíme még azt hirdette, hogy `A poznani lázadókat gyilkosságra képezték ki`, az ugyanaznapi későbbi kiadások főcíme szerint azonban `A poznani munkások sérelmeik miatt emeltek szót`. Johnnie Campbell, a Daily Worker főszerkesztője Magyarországra küldte a lap egyik riporterét, Peter Fryert. Fryertől maga Gollan, a BKP főtitkára is azt várta volna, hogy megcáfolja azokat a beszámolókat, amelyek magyarokra tüzelő orosz tankokról szóltak.

Fryer azonban a BKP azon elemzésével került homlokegyenest szembe, amely szerint Magyarországon `fasiszta-reakciós` kísérlet történik a szocializmus megsemmisítésére és a kapitalizmus helyreállítására. Három tudósítása közül kettőt kidobtak, egyet erősen átszerkesztettek. Fryer ezután távozott a kommunista párt lapjától, és később még tizenkilenc újságíró követte példáját. A kommunisták ezért 1956-ban a konzervatív The Daily Telegraphot voltak kénytelenek olvasni, hogy megtudják, mi történik, a párttagok körében pedig barátságok, sőt házasságok bomlottak fel.

A Brit Kommunista Pártot a szovjet beavatkozás után 1957 januárjáig kilencezer tagja hagyta ott, az akkori taglétszám negyede. A leghíresebb maradó Eric Hobsbawm, a marxista történész volt, akire ezért egykori párttársai közül sokan meg is orroltak. Hobsbawm is azt mondta azonban a The Guardiannek az évforduló előestéjén: ami Magyarországon történt, bizonyos értelemben `mindannak az elárulása volt, amiben addig aktívan hittünk`.

(Múlt-kor/MTI)