Amerikai és skót tudósok tanulságos összefüggést találtak az 1783-as izlandi vulkánkitörések, az északi féltekén tapasztalt szokatlanul hideg tél és az éppen akkor Egyiptomot sújtó éhínség között.
Az angol és amerikai kutatók számítógépes modellek segítségével derítették ki, hogy a három egymástól igencsak távoli területet egyfajta `légköri dominóeffektus` kapcsolja össze - olvasható a New Scientist című angol tudományos magazinban. Korábban ugyanis csak azt tudták kimutatni, hogy a trópusi vulkánkitörések melegebb teleket eredményeznek az északi féltekén, most azonban a kutatók szerint sikerült tetten érni a fordítottját, vagyis azt, hogy az északi félteke vulkánkitörései hogyan hatnak a trópusi égövre.
Izlandon a híres vulkánkitörések 1783 júniusában kezdődtek, és 1784 februárjáig tartottak, ezáltal mintegy 12 milliárd köbméter láva ömlött ki, és több mint 100 millió tonna kéndioxid és egyéb mérgező gáz került a légkörbe. A kitöréseka becslések szerint 9 ezer izlandi életét követelték. Ezután 1784 Alaszka észak-nyugati vidékein a 400 éve leghidegebb nyarat, Szibériában a 500-600 éve leghidegebb telet hozta, mégpedig a tudósok szerint azért, mert a kéndioxid vízzel kölcsönhatásba lépve apró kénsavrészecskékké alakult, amelyek elzárták a napfény útját. Ám a modellek szerint Indiában és Afrikában némi melegedés következett be - amire a tudósok nem számítottak.
A Laki vulkán Izlandon
Egy korabeli beszámoló szerint a Nílus szintje sem 1783-ban, sem 1784-ben nem emelkedett a kellő magasságba, nem öntötte el a termőföldeket, ezért nem lehetett vetni, és a Nílus-völgy lakosságának 17 százaléka éhen halt. Mi több, abban az időben Indiában is aszály pusztított. "Mivel a száraz területeken az esőzések elmaradása drámai következményekkel jár, a kutatással kifejlesztett előrejelzési módszerünk voltaképpen segíthet a felkészülésben és az emberi életek megóvásában" - mondta el Luc Oman, a kutatás egyik vezetője.
