Holdfogyatkozás mentette meg Kolumbuszt

1492. október 12-én Kolumbusz partra szállt a San Salvadornak elnevezett szigeten, majd a következő tíz év során a felfedező még három látogatást tett az Újvilágban. A negyedik, és egyben utolsó hajúton azonban, amikor Közép-Amerika partvidékét fedezték fel, a férfi váratlan helyzetben találta magát. A felfedező 1502. május 11-én hajózott ki Cádizból a Capitana, Gallega, Vizca'na és a Santiago de Palos hajókkal, ám szerencsétlenségére azokat kórokozók támadták meg, így kettő elsüllyedt; 1503. június 25-én Jamaicát már csak két hajóval érték el.

A bennszülöttek örömmel üdvözölték őket, ételt és menedéket nyújtottak nekik, ám az ott töltött napokból hetek lettek, és a feszültség megnőtt a helyiek és a jövevények között. Fél év után az együttélés erőszakhoz és gyilkosságokhoz vezetett, majd a jamaicaiak megtagadták a további segítséget Kolumbuszéktól, akik ezután éhezni kezdtek.

Az admirálist Johannes Müller von Königsberg (1436-1476), más néven Regiomontanus húzta ki a csávából, aki nem sokkal halála előtt jelentette meg az 1475-1506 közti évek csillagászati kézikönyvét. Az almanach táblái részletesen előrejelezték a Nap, a Hold és a bolygók mozgását, illetve a navigációhoz szükséges csillagászati alakzatok aktuális állását is. A mű megjelentetése után nem volt hajó, amely e nélkül kelt volna útra, és a felfedezőknek a kézikönyv nagyon nagy segítségére volt az ismeretlen területek meghódításában.

Kolumbusznál is volt hát egy példány belőle, és azt tanulmányozva jött rá, hogy 1504. február 29-én egy rendkívüli teljes holdfogyatkozás következik majd. Három nappal előtte találkozót kért a helyi törzsi vezetőtől, akinek azt a történetet adta elő, hogy a keresztények istene dühös lett rájuk, mert nem etetik tovább őket. Épp ezért hamarosan kimutatja majd haragját, és a felkelő telihold eltűnik az éjszakában. Az előrejelzett estén napnyugta után a Hold emelkedni kezdett, és hamarosan bekövetkeztek a felfedező által megjósolt események.

Kolumbusz fia, Ferdinand szerint a bennszülöttek ekkor rémülten rohantak az európaiakhoz, kérve azok bocsánatát és engesztelését. Ígéretet tettek a teljes együttműködésre, ha a felfedező visszaállítja a Holdat rendes állapotában. Kolumbusz ekkor ezt megígérte, majd közel egy órára bezárkózott kunyhójába, mondván: beszélnie kell a keresztények istenével. Istene azonban jelen esetben egy üveglencse volt, amellyel félóránként ellenőrizte a fogyatkozás állapotát. Annak vége előtt pár pillanattal újra feltűnt a bennszülöttek között, és elmondta, hogy bocsánatot nyertek: ebben a pillanatban a Hold lassan előtűnt. A bennszülöttek ezután jól tartották "vendégeiket", amíg 1504. június 29-én megérkezett az európai felmentősereg.

Egy hasonló trükk az irodalomtörténetben is előkerült: Mark Twain Egy jenki Arthur király udvarában című regényének főszereplője is hasonló mutatványt adott elő. Kolumbusszal ellentétben az író azonban nem volt pontos: 528. június 21-én ugyanis semmilyen rendkívüli csillagászati jelenség nem volt tapasztalható - számolt be az esetekről Joe Rao, a New York-i Hayden Planetárium csillagásza a New York Times-nak.