Barabás Miklós konferencia vetített előadásokkal
A helyreállított Barabás villa idén Europa Nostra díjjal jutalmazott klasszicista épületében kiállítás és emlékszoba nyílik 2004. szeptember 30-án 18 órakor. 2004. október 1-én pedig a képíró tiszteletére rendezett egész napos konferencián képes előadások hangzanak el.
Barabás Miklós konferencia
A Szegedy-Maszák Mihály és Szücs György elnökletével zajló konfernecián vetített képes előadások hangzanak el:
délelőtt:
- Murádin Jenő (Kolozsvár): Az erdélyi gyökerek
- Veszprémi Nóra (MNG): Cigányábrázolások
- Hessky Orsolya (MNG): Barabás Itáliában (MNG új szerzeménye)
- Csorba Csilla (PIM): Fürdőhely ábrázolások
- Basics Beatrix (MNM): Divatképek és színpadi ábrázolások
- Bakó Zsuzsanna (MNG): Barabás és az akadémikusok
- Szvoboda Dománszky Gabriella (Miskolci Egyetem): A kép ünnepe
délután:
- Beke László (MTA): Megjegyzések Barabás és a fotó kapcsolatáról
- Peternák Miklós (MKE): Festészet és fényképezés. A Székely-Barabás vita és a technikai médiumok Magyarországon az 1860-as évek elején
- Farkas Zsuzsa (MNG): Barabás fotóművészeti tevékenysége 1862-64 (múzeumi anyag alapján)
- Szegedy-Maszák Zsuzsa: Az 1832-es bukaresti panoráma
- Bajkay Éva (MNG): A Városmajor Barabás ecsetjével
- Végezetül Basa Péter és Klaniczay Péter építészek beszélnek a villáról.
Barabás villa: Budapest, XII. Városmajor utca 44.
Az első művészetéből megélni tudó magyar festő
Barabás Miklós a nagyenyedi kollégiumban tanult, egészen fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. 1829-ben kijutott Bécsbe, ahol rövid ideig J. Ender növendéke volt. 1830-ban Kolozsvárra visszatérve, Barra Gábortól a litográfia technikáját sajátította el, melyet magas művészi színvonalon egész életén át művelt.
1831-től két esztendőt Bukarestben töltött, ahol keresett arcképfestő lett. 1834-35-i itáliai tanulmányútja igen termékeny hatással volt művészetére. W. L. Leitch angol festőtől a vízfestés technikáját s egy merőben újfajta természetábrázolást vett át. Velencében lemásolta Veronese Európa elrablása c. képét, s e műve 1835-ben Pesten nagy sikert aratott.
Ettől kezdve kisebb megszakításokkal mindvégig Pesten élt. Jelentős része volt abban, hogy Pest művészi központtá vált. Ő volt az első művészetéből megélni tudó festőnk, amit főként az tett lehetővé, hogy az arckép minden műfaját és technikáját kiválóan művelte. Szinte minden kiemelkedő kortársát megfestette, Széchenyi Istvánt, Kossuthot, Petőfit, Bemet stb. Jellemábrázoló készséget tükröző remekművei közül is kiemelkedik Liszt Ferenc és Bittó Istvánné (1874) arcképe. Igazán nagyot e műfajban alkotott. Aprólékosan megmunkált olajfestményeit, rajzait, akverelljeit gondos elmélyülés, finom színezés jellemzi. Csoportképeiben (Bencsikné családjával, 1840; A művész három leánykája, 1849) kompozíció- és rajzbeli fogyatékosságok mutatkoznak.
Vásárra induló oláh család (MNG) c. életképe minden festői szépsége mellett is kissé merev maradt. Tájképakvarelljei az alföldi táj szépségének megkapó ábrázolását adják (Alföldi táj gémeskúttal stb.).
Biedermeier hangulatot árasztó életképei közül kiemelkedik a többször is megfestett Galambposta (1840).
Az abszolutizmus idején anyagi nehézségekkel küzdött, átmenetileg fényképezéssel, majd oltárképfestéssel foglalkozott. 1859-ben kiharcolta a Képzőművészeti Társulat megteremtését, melynek 1862-től haláláig igazgató elnöke volt. 1867-ben Pest városának képviselője. Önéletrajza életének és müködésének, valamint kora társadalmi és művelődési viszonyainak eleven dokumentuma. Műveiből 1948-ban emlékkiállítást rendeztek.
