Sajtot ettek az Alföldön a neolitikumban

Egyedülálló régészeti leletek bizonyítják, hogy az Alföld területén élő újkőkori őseink ismerték az olyan tejtermékek előállításának módját, mint a ma is kedvelt sajt vagy joghurt.

A Kárpát-medence első tejtermékei

8000 éves agyagedényeken talált zsíros ételmaradékok árulkodnak újkőkori őseink ételfogyasztási szokásairól, amelyek az eltelt évezredek dacára nem sokban különböznek attól, ahogy ma táplálkozunk. Legalábbis a választék tekintetében: tejföl, sajt, joghurt, hal, és mindenféle gyümölcs, mint például eper, málna, alma vagy szilva szerepelt a mindennapi étrendben. Na és persze rengeteg hús, legyen az marha, kecske, vagy akár juh.

Joghurtospoharak az őskorból

Két, egymástól független tanulmány eredményeit hasonlította össze a Discovery Channel: a magyar Alföldön és a Svájcban található Bodeni-tó délnyugati partján folyó régészeti ásatások ugyanis hasonló eredménnyel zárultak. Mindkét helyszínen többezer éves agyagedényeket, vagy azok darabjait találták meg a kutatók, rajtuk zsíros maradékokkal. Oliver Craig, az alföldi tapasztalatokról beszámoló tanulmány egyik szerzője, az ásatás vezetője szerint az edények az i. e. 5950 és 5500 közötti időintervallumból maradtak ránk. A vizsgálatok során fény derült a zsír "eredetére" is: kecske- vagy juhtej származéka.

Arbon Bleiche 3, az őskori tejüzem

Az egyetlen konkrét magyarországi tejre vonatkozó adat a Craig által vizsgált, Ecsegfalván talált lelet. Jelentőségét az adja, hogy a Kárpát-medence első állattartó közösségét képviseli. A balkáni eredetű állattartás következményeként olyan juhok és kecskék jelentek meg, amelyek ősei nem voltak honosak a Kárpát-medencében. Ez alapján valószínű, hogy ezen négylábúak mindenképpen máshonnan kerültek ide, és a tenyésztésük itt folyt tovább. A juhtej maradványa a kis testű juhok vagy kecskék egyszerűbb fejésével magyarázható. Az ún. Kőrös-kultúrában amúgy is nagyon kevés lehetett a szarvasmarha, házi disznócsont pedig alig van. Ezzel kapcsolatban a legújabb DNS vizsgálatok azt támasztják alá, hogy a szarvasmarhát is távolabbról hozták be, nem pedig a helyi őstulokból háziasították. A kutatók korábban az utóbbi mellett foglaltak állást - erősítette meg a Múlt-kor kérdésére Bartosiewicz László, a Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszék tanszékvezetője.

Önellátó közösségek, máig élő tradíciók

Az alföldi ásatáséval megegyező konklúziót vontak le a svájci tudósok is, akik a Bodeni-tó délnyugati partjánál található Arbon Bleiche 3 elnevezésű lelőhelyen i.e. 3384 - 3370-re datált cserépdarabokra bukkantak. Az ezeken talált zsíros anyag összetételét összehasonlították a napjainkban előállított organikus (bio) tej- és sajttermékek elemeivel és megállapították, hogy azok is tehén-, kecske-, vagy juhtejből erednek. (Beszámolójuk a Journal of Archeological Science legújabb számában olvasható.)

Jorge Spangenberg, a Lausanne-i Egyetem geokémikusa (a tanulmány szerzője) megerősítette: Közép- és Kelet-Európa egyes területein az érintett időszakban valóban bevett szokás volt a tej feldolgozása. A cserepek alján jól látható korom egyenesen arra utal, hogy a tejet főzték, illetve egyéb eljárásokkal tartósították. `Úgy tűnik, hogy az arboni lakosság erjesztette a tejet és ebből olyan, viszonylag hosszan frissen maradó termékeket állított elő, mint a mai író, joghurt, vaj és sajt. Feltételezhető, hogy tejfölt is készítettek` - mondja az ételkémia szakértője.
Háziasított marha-, sertés-, kecske-, juh- és kutyacsontok tömegét is rejtette az egymástól elszigetelt, közel 6000 éves családi gazdaságok területe. Ilyen gazdaságból mind a mai napig számtalan található a környéken. `Mintegy 24 ezer. És legtöbbjükben ma is működik tehenészet` - egészíti ki Spangenberg.

Stefanie Jacomet, a svájci kutatócsoport munkatársa a termelési és felhasználási szokásokra vonatkozóan hozzáteszi: `Nem valószínű, hogy a korai európaiak kívülálló csoportoknak adták volna el a termékeiket, inkább csak saját fogyasztásra gyártottak. Az itt talált állatállomány méretéből azt feltételezzük, hogy önellátó közösségekként éltek, az egyes falvak nem voltak képesek a többlettermelésre.`