145 éve tört ki az amerikai polgárháború
2006. április 12. 10:35
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=13007
Száznegyvenöt éve, 1861. április 12-én tört ki az amerikai polgárháború. Bár a háború négy évig tartott, a nyílt észak-déli ellenségeskedés csak a századfordulóra csillapodott le.
Ellentétektől a fegyveres összecsapásig
A háború okai igen összetettek voltak: belejátszottak politikai, gazdasági és ideológiai ellentétek, a rabszolgaság kérdése, a vita az államok és a szövetségi kormány hatalmáról. Az Egyesült Államokban az 1850-es években kiéleződtek az ellentétek a szabad munkaerőt foglalkoztató, fejlett északi és a döntően rabszolgatartó, ültetvényes gazdálkodást folytató déli államok között. (Az 1820-as
Missouri-egyezmény a rabszolgatartást csak a 36. szélességi foknál délebbre eső államokban engedte meg.) A vita államszervezeti szinten is folyt, a déliek az államok függetlenségének növelését, az északiak a szövetségi kormány erősítését szorgalmazták.
Abraham Lincoln 1860. novemberi elnökké választása már előrevetítette a polgárháború rémét. Az első republikánus elnök pályafutása során végig élesen ellenezte a rabszolgaságot nem pusztán elvi és erkölcsi alapon, hanem józan megfontolásból is: felismerte, hogy az amerikai gazdaság fejlődését hátráltatja a nagytömegű ingyenes élőmunka alkalmazása. 1860 decemberében Dél-Karolina állam kimondta elszakadását, példáját két hónapon belül további hat állam követte. Néhány déli gyökerében akarta elfojtani a bajt: 1861. februárjában merényletet kíséreltek meg a Lincolnt beiktatására szállító vonat ellen, de a tervet leleplezte
Allan Pinkerton, az első modern detektív. Az új elnök így 1861. március 4-én átvette hivatalát, az idők változását jelezte, hogy Lincolnnak - elsőként az elnökök sorában - valódi katonai védelme, nem pedig jelképes kísérete volt. A déli államok február 9-én megalakították az Amerikai Konföderált Államokat, amelynek elnökévé Jefferson Davist választották. A konföderációs csapatok április 12-én megostromolták a Sumter-erődöt, és ezzel kitört az 1865-ig tartó polgárháború.
Jóllehet a szembenálló felek közül mind népességben, mind gazdasági erőben Észak jelentősen felülmúlta Dél tizenegy államát, a meglepetésszerű támadás, a jobb katonai felkészülés és a nagyobb elszántság az első időszakban a Konföderáció javára billentette a mérleget. A háborúban kezdetben mindkét oldalon önkéntesek küzdöttek, ám a harcok elhúzódása és súlyossága miatt rövid idő után bevezették a sorozást. Észak stratégiája arra épült, hogy blokád révén megtörik a déli gazdaságot, megszerzik a Mississippi fölötti ellenőrzést, majd elfoglalják a déli fővárost, Richmondot. Az első két célt sikerült is megvalósítani, de a Virginiába betörő északi seregeket a Robert E. Lee vezette déliek több ütközetben (Antietam, 1862, Fredericksburg 1862, Chancellorsville, 1863) is , majd Északra helyezték át a hadszínteret.
Az első modern háború
A fordulópontot az 1863-as gettysburgi csata jelentette. A polgárháború legnagyobb ütközetében, 1863. július 1-3. között az északiak megállították Lee offenzíváját, de szörnyű áron: a csatamezőt 23 ezer uniós és 28 ezer konföderációs katona holtteste borította. Egy nappal később az északiak bevették a Mississippi melletti utolsó déli erősséget, Vicksburgot, ezzel gyakorlatilag kettévágták a Konföderációt.
A véres harcok közepette Lincoln sorsdöntő elhatározásra jutott: 1863 első napján aláírta az emancipációról szóló proklamációt, amely mindörökre szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat. (A rabszolgaság teljes eltörlését csak az alkotmány 1865-ben elfogadott 13. kiegészítése mondta ki.) Lincoln sikerrel akadályozta meg az egyébként is kivárásra játszó európai hatalmak beavatkozását, így a mérleg egyre inkább az északiak felé billent. Az északi hadsereg élére a Lee-vel minden tekintetben egyenlő tehetségű hadvezér, Ulysses S. Grant került, aki szó szerint felmorzsolta egyre kimerültebb, utánpótlási gondokkal küszködő ellenfelét. 1863 végén a chattanoogai vereség után a déliek végleg elvesztették nyugati államaikat, a harc ezután már a konföderációs főváros, Richmond körül folyt. Grant áttörte a déliek védelmét, miközben Sherman tábornok Atlantát, majd Savannah-t is elfoglalva nyugat felől kijutott az Atlanti-óceánhoz. A minden oldalról bekerített Lee 1865. április 9-én Appomatox mellett kapitulált, a polgárháború véget ért.
Ez volt a legnagyobb háború az amerikai történelemben, amelyet mindkét fél anyagi és élőerejének teljes bevetésével vívott. A hadtörténészek ezt tekintik az első modern háborúnak is, amelyben komoly szerephez jutott a távíró és a vasút, a géppuska, a páncélos csatahajó, az aknazár és a légi felderítés, s kiépítették a rendszeres orvosi szolgálatot. A harcok súlyosságára jellemző, hogy egyedül az 1862-es shilo-i csatában 23 ezren estek el vagy sebesültek meg, többen, mint addig az összes korábbi amerikai háborúban együttesen. A végső mérleg északi oldalon 360 ezer, a délin 260 ezer halott, 15 milliárd dolláros anyagi kár és 3 milliárd dolláros államadósság. A polgárháborúban magyar önkéntesek is harcoltak az északiak oldalán, sokan közülük több nagy csatában is kitüntették magukat.
Az északiak győzelme totális volt, ennek azonban az időközben újjáválasztott Lincoln elnök csak napokig örülhetett:
1865. április 14-én Washingtonban meggyilkolták. A helyébe lépő, déli származású Andrew Johnson elnézőnek mutatkozott a felkelő államokkal és a felkelőkkel szemben, magára haragítva a republikánusokat, akik vád alá is helyezték, de nem sikerült hivatalából elmozdítaniuk. A rekonstrukció 1877-ig tartott, a megbékélésre pedig még évtizedeket kellett várni. A századfordulóra a gyűlölködés elenyészett, az amerikai nemzet újra egységessé vált.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)