195 éve született Robert Bunsen, a gázégő feltalálója

Százkilencvenöt éve, 1811. március 31-én született Göttingenben Robert Wilhelm Bunsen német kémikus, a XIX. század egyik legjelentősebb természettudósa.

A szervestől a szervetlen kémiáig

Apja a nagyhírű Göttingeni Egyetem könyvtárosa és filológia-professzora volt, ő maga is itt tanult kémiát. 19 évesen ledoktorált, a következő években beutazta Európát és megismerkedett a kor legnagyobb tudósaival. 1833-ban magántanár lett Göttingenben, majd 1836-ban Wöhler utóda lett Kasselben. Két év után a Marburgi Egyetemre hívták meg professzornak, 1852-től a Heidelbergi Egyetemen Leopold Gmelin megüresedett katedráját foglalta el. 1889-ben vonult vissza, ezután már csak "hobbijának", a geológiának élt, egész nyolcvannyolc évesen, 1899. augusztus 16-án bekövetkezett haláláig. Hosszú élete során mindvégig szeretett kémiájának szentelhette magát, mert soha nem nősült meg. Magyarázatként mindig azt hozta fel, hogy nem volt ideje a családra - és ezt félig komolyan is mondta, annyira izgalmasnak találta munkáját.

Kezdetben az arzén szénvegyületeit tanulmányozta, az általa előállított kakodilt a gyökelméletet bizonyító szabad gyöknek tekintették. 1836-ban egy robbanás következtében elvesztette fél szemét, és kétszer kapott súlyos, életveszélyes arzénmérgezést, így ez irányú kutatásait befejezte és többé soha nem is foglalkozott szerves kémiával.

A szervetlen kémiában viszont annál több terület érdekelte: vizsgálta az olvasztókohók folyamatait, kimutatva, hogy a hő 50-80 százaléka veszendőbe megy. Jelentősen javította a kohók hatásfokát, közben kidolgozta a gázanalízis új, kvantitatív, térfogatmérésen alapuló módszerét. (A hő méréséhez különböző kalorimétereket dolgozott ki, ezeket később az izlandi gejzírek tanulmányozásakor használta fel, s segítségükkel adta meg a magyarázatot működésükre.) 1841-ben feltalálta a szén-cink galvánelemet, amelyet róla neveztek el. Elektrolitikus úton állított elő alumíniumot, krómot és nagy mennyiségben magnéziumot. Ő hívta fel a figyelmet a magnézium égésekor fellépő erős fényképződésre, amely később a fotósok nagy segítségére volt.

1855-ben használta először gázégőjét, amelyben a gáz-levegő aránytól függően a láng különböző részeiben oxidálóm illetve redukáló hatást lehet elérni. Az igazsághoz tartozik, hogy hasonló szerkezetet már Faraday is használt, de ő terjesztette el és róla is nevezték el, ugyancsak az ő nevét viseli az 1843-ban feltalált "zsírfoltos fotométer" is.

Aki meglopta az isteneket

A Bunsen-égő

1855-59 között Roscoe-val a fény kémiai hatását tanulmányozta klór-durranógázban, s felállították a Bunsen-Roscoe-törvényt, amely kimondja: valamely fotokémiai reakciónál a fény hatása a megvilágítás intenzitásának és az időtartamnak a szorzatától függ. 1858-tól dolgozott együtt Gustav Kirchhoff fizikussal a spektroszkópia területén. Közösen találták fel a színképelemzést, és az új módszerrel szinte azonnal két új elemet fedeztek fel: a céziumot a dürkheimi ásványvízben és a rubídiumot a lepodolit ásványban.

Róluk nevezték el színképelemzés alapját adó törvényt, amely szerint minden elem rá jellemző hullámhosszúságú fényt bocsát ki, s a gázok és gőzök a rajtuk átmenő fényből csak azokat a hullámokat nyelik el, amelyeket izzó állapotban maguk is kibocsáthatnak. A spektroszkópia ma a csillagászok fontos eszköze. 1877-ben a Royal Society első ízben Bunsent és Kirchhoffot tüntette ki a Davy-éremmel.

Bunsen méréseihez számtalan eszközt szerkesztett, 1868-ban találta fel a vízlégszivattyút, 1870-ben a jégkalorimétert, 1878-ban a gőzkalorimétert. Számos tudományos társaság tagja lett, így a Magyar Tudományos Akadémiának is. Előadásait egész Európából látogatták, magyar tanítványai között volt Eötvös Loránd, Than Károly és Ilosvay Lajos is. Összegyűjtött dolgozatait 1904-ben három kötetben adták ki. Idős korában egyszer azt mondta Kirchhoffnak: "Az az érzésem, mi egy kicsit megloptuk az isteneket."

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)