Telepessors a Kárpátalján

Ilnicki Beáta cikkében egy kárpátaljai falu történetének példáján keresztül mutatja be a Kárpátalján zajló be- és kitelepítéseket, valamint a fő népességmozgásokat.

Sophiendorf, Zsófiafalva

A beregvári Schönborn-kastély

Német telepesfalu
A Rákóczi-szabadságharc után Kárpátalján sok föld vált gazdátlanná, a Rákóczi-család birtokát, Munkács környékét a kincstár vette kezelésbe. 1726-ban a területet III. Károly egy monarchia-hű választófejedelemnek, Lothár Ferenc Schönbornnak adományozta. A Schönborn-család kezdte meg Kárpátalja benépesítését német telepesekkel, ami a gazdaság jelentős fellendülésével járt együtt. Az uradalom területén 12 telepesfalut hoztak létre Munkács környékén. Ezen falvak egyike az 1804-ben alapított Sophiendorf, egy létrejöttekor 303 lelket és 50 házat számláló kistelepülés, amelyet Ferenc Fülöp Schönborn Buchheim elhunyt felesége, Leyen és Hohengeroldseggh Zsófia tiszteletére nevezett el.

Az első német telepesek Csehországból és Ausztriából érkeztek a jobb megélhetés reményében. Az áttelepülés fejében 300 aranyforintot, 18 hold földet és 6 évi tehermentességet kaptak. Magukkal hozták szokásaikat és vallásukat, ami erős köteléket képzett közöttük, és a terület magyar és ruszin lakosságával jószomszédi viszonyt ápoló kulturális szigetet hozott létre. Megtapasztalva a termőföld kínálta lehetőségeket szőlőtermesztésbe kezdtek, szorgalmuknak köszönhetően pedig jómódban éltek.

A "boldog" békeidők: Munkács 1915-ben

Magyarosítás és kivándorlás
Az 1867-es kiegyezést követően a telepesek felszabadultak jobbágyi sorukból és szabadparasztként folytatták tevékenységüket. Elkezdődött az erőteljes magyarosítás, 1878-ban magyar állami iskola épült, a falu nevét pedig Zsófiafalvára cserélték. 1877-re a lakosok önerőből építették fel a falu első kőtemplomát, melynek kegyeleti tárgyait és a Szent Istvánt ábrázoló oltárképét a Schönborn család Bécsben készíttette ajándékként a szentelési ünnepségre. A templom nevét az oltárképről Szent István Templomra változtatták.

A növekvő létszámú lakosság a családi földek elaprózódását megakadályozandó a vagyont mindig az elsőszülött fiúra hagyta, a kisebb testvérek kézművesszakmát tanultak, beálltak hivatásos katonának, vagy Munkácson vállaltak munkát. Végső esetben csatlakoztak az Amerikába emigrálók sorához: az elvándorlás jelentős volt, a falu lakossága néhány év alatt lecsökkent: 1881-re már csak 255 fős volt.

Szofija a 20. század viharaiban

Csehszlovák állam - gyorsított asszimiláció
A nagy háború hadieseményei elkerülték a falut, s a besorozott férfiakat csakhamar hazaengedték a seregből. A háború végén azonban Kárpátalját az 1919. szeptember 10-én az újonnan megalakult Csehszlovákiához kapcsolták, amit az 1920. június 4-i trianoni szerződés is megerősített. A csehszlovák államépítés jegyében zajló erőltetett asszimiláció főleg a magyarokat és a ruszinokat sújtotta, a német kisebbség szinte érintetlenül élhetett tovább. Míg más kisebbségek iskoláit bezárták, földjeiket elvették, addig a német kisebbségnek iskolákat nyitottak és sértetlenül dolgozhattak földjeiken továbbra is.

Országgyarapítás, 1939

Zsófiafalva visszatér
Az első bécsi döntés értelmében 1938. november 2-án Magyarország jelentős területeket szerzett vissza Kárpátalján (Munkács és vonzáskörzete), azonban Zsófiafalva csehszlovák fennhatóság alatt maradt. Szlovákia függetlenedésével (1939. március 14.) viszont a magyar hadsereg visszafoglalta a cseh fennhatóság alatt maradt magyar területeket, így 1939. március 15-én Zsófiafalva ismét magyar lett. 1943-ban Zsófiafalva férfilakosait Németország oldalán besorozták, majd az év telén belső-Ukrajnából kiszorulva a német hadsereg is a Kárpátokban táborozott le.

A férfiak nélkül maradt védtelen falu lakóit a német katonák ellátására kötelezték, a település egyetlen zsidó családját pedig azonnal elhurcolták. 1944-ben a központi hatalmak kivonultak Kárpátaljáról, majd október 20-án felszólították a zsófiafalviakat is, hogy menjenek a munkácsi vasútállomásra, ahonnan vonatokkal biztonságos helyre szállítják őket. 181-en követték az utasítást, a faluban mindössze 80-an maradtak. Az elmenekült németek üresen maradt házait ruszinok foglalták el.

Szofija
A háború után Magyarország ismét trianoni határai közé szorult vissza, Kárpátalja pedig a Szovjetunióhoz került Zakarpatszka Oblaszty néven. Zsófiafalva ekkor a Szofija nevet kapta, melyet mindmáig megőrzött. 1946-ban a kollektív bűnösség elvére hivatkozva a Kárpátalján maradt németeket elfogták és Szibériába, illetve az Urálon-túlra hurcolták. A szovjetizáció idején az életbemaradás egyetlen lehetősége az maradt, ha bizonyítani tudták, hogy családfájukban szláv ősök találhatók. Az elszállított németek helyére ezúttal ukrán veteránokat telepített a szovjet hatalom.

Németország azóta többször felkínálta a lehetőséget a határain kívül élő németek számára, hogy - amennyiben bizonyítani tudják nemzetiségüket - állampolgársággal és munkával várják őket. Szofiáról 1989-ben települt át hazájába az utolsó német család.

Felhasznált irodalom

• Agnes Brenner, Memories of World War II, 2002.
• Anastasia Giesbrecht and Catherine Jelenik: Sophiendorf, my homeland, 1993.
• Nikolaus Kozauer, The Carpatho Ukraine between the World Wars with special emphasis on the German population, UMI Dissertation Services, 1964.
• Nikolaus Kozauer, World War II Remebbrances, 1946.
• Paul Robert Magocsi és Ivan Pop, Encyclopedia of Rusyn History and Culture, Univesrsity of Toronto, 2005 (http://www.rusyn.org/pop_schon.htm)
• Georgiy Melika, The Germans og the Carpatho Ukraine, 1989.
• Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye, Grazsda Kft- KMKSZ, Ungvár
• Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye, Hatodik Síp Alapítvány - Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász, 1996, (eredeti: Ungvár , 1881-1882, Pollacsek Miksa Könyvnyomdája)