Kényszermosdatások (1940-1985)

Bár a dokumentumok alapján az ötvenes években a falvakban általános volt a csatornázatlanság, a vezetékes víz és a vécék hiánya, a hatalom csak a roma lakosságot büntette egészségügyi körülményeiért e rendszerint hajnalban kezdődő fürdető-borotváló akciókkal.

A kényszermosdatások az adatok alapján a magyarországi romák több mint felét érintették. Több helyen azokat is, akik a városba költöztek, és - igen ritkán - a szintén e telepeken lakó többségieket.

A sok helyütt rendőri brutalitás kísérte akciók során sokszor azokat is kopaszra borotválták, akik nem voltak tetvesek, néha csak csíkokat vágtak a hajukba: afféle "szégyenmenetként" kísérték végig őket a falun, vagy terelték be a sátrakban felállított fertőtlenítőszeres zuhanyfürdőkbe. A hatalomnak a romák szégyenével szembeni közömbösségére jellemző, hogy évek óta zajlottak már a fürdetések, amikor egy 1961-es utasítás végül elrendelte: "a nők fürdetésénél kizárólag női dolgozók segédkezhetnek", és ugyanebben az évben döntöttek arról is, hogy "csak azokat a cigányokat kell ellenőrizni, fürdetni és fertőtleníteni, akikben élősködőket találnak". (Az intézkedést a helyi tanácsok a jelentések szerint gyakran ezután is figyelmen kívül hagyták.)

Az ötvenes évek végétől beígért telepfelszámolás sok helyen már megindításakor elakadt, másutt pedig a helyi tanács újakat hozott létre. 1971-ben a roma családok kétharmada lakott még ilyen telepeken, a legtöbb helyen csatorna, vezetékes víz és áram nélkül, és még 1980 körül is komoly összegeket fordítottak a fürdető akciókra ott, ahol a víz 25 évvel az első rendelet megszületése után sem volt bevezetve. Egyes vidékeken mindmáig változatlan a helyzet.

A Roma Sajtóközpont kötetet állított össze a visszaemlékezésekből és dokumentumokból. (Kényszermosdatások a cigánytelepeken 1940-85. Roma Sajtóközpont Könyvek, 3.)

A kiállítás megtekinthető:
Június 13-július 14.
Budapest V. Nádor u. 11.
Telefon: 327-3250