Divatba jött a zsidó örökség Spanyolországban

Spanyolország 500 évvel a zsidók kiűzése és erőszakos áttérítése után máig titkolt és bujkáló középkori szefárd örökségét keresi.

Feltámadó hagyomány

Az 1492-es kiűzetés előtt az Ibériai-félszigeten élt Európa legvirágzóbb zsidó közössége, és itt született meg a zsidó kultúra számos remeke. Itt alakult át és született meg a már nem csak imákra és zsoltárokra hanem költészetre is alkalmas héber nyelv, és a 10-11. században a zsidó irodalom, filozófia és tudomány is itt élte aranykorát.

A szefárd reneszánsz kezdetéről már a Múlt-koron is beszámoltunk, amikor két évvel ezelőtt hírt adtunk arról, hogy több mint 500 évvel a zsidók spanyolországi kiűzése után Izraelben fel akarják támasztani a szefárdok ősi nyelvét, a ladinot, mely évszázadokig a dél-európai és közel-keleti zsidó diaszpóra kultúrájának hordozója volt. A kutatók már évtizedek óta foglalkoznak a középkori spanyol történelem zsidó fejezeteivel, de az csak mostanra jutott el a közvéleményhez.

A toledói zsinagóga. 700 éves békés együttélés után 1411-ben Santa María la Blanca néven katolikus templommá szentelték.

Az érdeklődés országosnak mondható: a spanyol városok és falvak egytől-egyig a középkori zsinagógák nyomát keresik, szinte mindenhol feltárják a régi zsidónegyedeket, és megpróbálják azonosítani az egykori zsidó temetőket is. Az elmúlt hónapokban egyre több helyi kormányzat von be történészeket és régészeket a helyi zsidó örökség megkeresésébe.

A legtöbben családjuk zsidó felmenői után kutatnak, illetve nevük eredetét keresik. Javier Castano spanyol történész meglepőnek tartja ezt a jelenséget, hiszen az elmúlt 300 év pont ennek az ellenkezőjéről szólt, azaz mostanáig mindenki spanyolra változtatta zsidó nevét és próbálta eltüntetni felmenőit. "Most pedig az lett a trendi, ha zsidó őseid vannak" - mondja.

A szefárd kifejezés az utóbbi évtizedekben vált az Észak-Afrikából vagy a többi arab országból származó zsidók gyűjtőfogalmává, holott ez a héber szó Spanyolországot, következésképp azoknak a zsidóknak az utódait jelöli, akik évszázadokon át az Ibériai-félszigeten éltek. Ismerje meg a kérdés történetét a Valóságban!

Hamar megnőtt a témában megjelenő kiadványok száma is, így évente 200-250, a zsidó örökségről szóló új könyvet adnak ki, új múzeumok, kulturális központok, éttermek készülnek a szefárd hagyomány jegyében. Külön érdekesség, hogy az eddig muszlim és keresztény résztvevőket felvonultató hagyományőrző fesztiválok is keresik a  zsidó résztvevőket.

A zsidó vezetők szerint a trend kialakulását komolyan segítette, hogy Zapatero kormányfő kabinetje egy nyitottabb és toleránsabb társadalom megvalósítását tűzte ki céljául, és ehhez minden lehetséges segítséget megadnak. Ana María López, a toledói szefárd múzeum igazgatója szerint az üldöztetés, elnyomás majd a közömbösség évszázadait végre a kíváncsiság és odafigyelés váltja fel.

Mindenki profitálna belőle

Ám a történészek óvnak is ettől az újdonsült divattól, hiszen több helyi kormányzat azzal szeretné a turistákat az országba csábítani, hogy mindent zsidó örökségnek nyilvánítanak. Sokan pedig a soha nem létezett zsidó múlt megalkotásával szeretnének a figyelem középpontjába kerülni, és soha nem létezett épületeket, temetőket és városnegyedeket reklámoznak - figyelmeztetnek a történészek. "Mindenki középkori zsinagógát szeretne" - mondja Castano.

A spanyolországi zsidó örökséget újjáélesztő szervezetek szerint azonban ezek a városok tévedésben élnek, hiszen az egyik egyesület vezetője, Assumpció Hosta szerint nem arról van szó, hogy ne lenne ilyen történelmük, hanem inkább arról, hogy ez nem igazán látható. Időt kell adni hát ezeknek a városoknak, hogy felfedezzék örökségüket.

Ma nagyjából 40-50 ezer zsidó él az országban, ám ez a népesség gyorsan nő, köszönhetően a 15. században Észak-Afrikába menekült zsidók leszármazottai visszatelepülésének. A hazatérők többsége egy különleges judeo-spanyol nyelvet beszél, és majdnem teljesen eredeti formában őrizte meg a fél évezreddel ezelőtt élt ősei hagyományait.

Az országban ennek ellenére továbbra is változatos formában megjelenik az antiszemitizmus, amelynek a legújabb irányzata az Izrael-ellenességből merít erőt.