Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

A lovag, a remete, a püspök és Magyarország patrónusa: Szent Márton

2006. november 11. 10:00

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15414

Ekkor jött el az újbor megkóstolásának és a lúdvágásnak az ideje. Szent Márton azonban nemcsak az egyházban és a hétköznapokban kapott fontos szerepet, hanem a magyar királyok környezetében is.

Pannónia híres szülöttje

Szent Márton ünnepe a középkortól kezdve jeles nap egész Európában, hazánkban pedig különösen tisztelik a szentet pannóniai születése miatt. Életét kortársa és egyben tanítványa Sulpicius Severus, valamint Tours városának VI. században élt híres püspöke, Gergely tollából ismerjük. A keresztényüldözések után a IV. században kezdett konszolidálódni az új vallásnak, illetve annak követőinek helyzete. Ebben az időben született Márton a pannóniai Sabariában pogány, ugyanakkor `nem alacsonyrangú` családban, édesapja katona volt a császár seregében.

Fiatalkorát az itáliai Ticinumban (Pavia) töltötte, majd a hadsereg tagja lett, azonban már gyermekkorától Isten szolgálatára vágyott. A legenda szerint nagyon hideg tél volt, amikor Ambianum (Amiens) kapujánál találkozott egy szegény koldussal, megszánta, köpenye felét neki adta, és a következő éjszaka álmában megjelent neki Krisztus a fél köpenyben. Ez az esemény döntő fordulatot jelentett az életében, megkeresztelkedett és a katonai szolgálatból való felmentését kérte Julianus császártól, majd pappá szenteltette magát Pictavium (Poitiers) püspökével, Hilarius-szal.

Szent Márton és a koldus. Dunántúli oltárkép 1490 tájáról. Lázár István

Hamarosan figyelmeztetést kapott álmában, hogy térjen vissza  téríteni szülőföldjére, Pannóniába. Később remeteként élt, majd szerzetesi közösségeket alapított Milánóban. Miután Itáliából az ariánusok elűzték, egy pappal Gallinaria szigetére vonult, ezután Szent Hilariushoz indult Rómába, majd onnan Galliába ment, ahol tovább folytatta a térítést. Keményen fellépett a pogányokkal szemben, templomaikat leromboltatta, őket pedig - sokszor csodák révén - Krisztus híveivé tette. 371-ben Tourones (Tours) püspökévé választották, bár ő nem szívesen hagyta ott a remeteséget. Később püspökként nem a városban élt, hanem az általa alapított Maurimonasteriumi (Marmoutier) monostorban. Több mint huszonhat év püspöki szolgálat után 397 novemberében halt meg.

Már a középkorban sem volt egyértelmű, hogy vajon hol lehetett az életrajzírók által emlegetett Sabaria. A 12. században kialakult legenda szerint Pannonhalma közelében, azonban ez a legenda csakhamar és hirtelen elhalt. Majd a 19. században a másik lehetséges Sabaria, Szombathely és Pannonhalma hosszas, a 20. századon is átívelő vitába kezdtek, míg végül a kutatás mai állása szerint inkább Szombathely lehetett Márton szülővárosa.

A 12. századi Franciaországban bencés szerzetesek terjesztették azt a legendát, hogy a szent püspök királyi sarj, egy magyar uralkodó gyermeke. Ennek oka abban keresendő, hogy ezzel is növelni akarták szeretett szentjük, Márton tiszteletét.

Magyarország patrónusa

Szent Márton legendája.
Magyar Anjou Legendárium

Márton az ezredfordulón megalakult Magyar Királyságban is előkelő helyet kapott a szentek között, tiszteletét első uralkodónk felesége, Gizella és két térítő, Szent Adalbert és Gellért igyekeztek elterjeszteni. Szent István király élete fontos pillanataiban a legendák tanúsága szerint a pannóniai születésű szent segítségét kérte, így a frissen megalakult keresztény királyság legnagyobb ellenségei a pogány magyarok elleni csatában is "Szent Márton főpap és Szent György vértanú zászlaja" alatt ment és győzelmet aratott felettük. A besenyőkkel való harcot sem kellett egyedül megvívnia, tudta, hogy segít neki Márton: "Távozzatok, távozzatok, mert parancsolómtól elnyertem védelmezőm és vezérem, vagyis Mártont, aki nem fogja tűrni, hogy harapásotok az igazak mezőit marcangolja."

László és Géza hercegek Márton napján kötöttek békét ellenfelükkel, Salamonnal, valamint László ígéretet tett az 1074-es, döntő mogyoródi csata előtt, hogy ha megverik Salamon hadait, akkor ezt egy Szent Márton tiszteletére emelt kápolna építésével hálálja meg. Az 1092-es szabolcsi zsinat Szent Márton, Magyarország patrónusa napját a kötelező ünnepek közé sorolta. A középkori magyar templomokban számos ének hangzott fel tiszteletére és helyet kapott a zsolozsmában is.

Az Anjou-házból származó Károly Róbert csak meglehetősen lassan és sok nehézség árán lehetett az ország uralkodója. A trónra jutásában sokat segített Gentilis de Montefiore bíboros, pápai legátus, aki magyarországi küldetésének sikeres teljesítése után köszönetet mondott Szent Márton püspöknek, és tiszteletére kápolnát emelt Assisiben. A magyar szentekkel övezett alsó templomban található kápolna bejáratánál Gentilis Pannónia szent szülöttje előtt hajt térdet, míg az utolsó képek egyikén, Szent Márton halálánál a frissen trónra jutott magyar uralkodó, Károly Róbert búcsúzik tőle.

Károly Róbert udvarában Szent Márton az egyetemes egyház szentjeként, illetve püspökként és katonaként kapott szerepet és szolgált példaképül. A királyi udvarban készített, a szenteket hierarchikus sorrendben szerepeltető képes Magyar Anjou Legendárium Jacobus de Voragine Legenda Aurea című munkája alapján mutatja be Szent Márton életének legfontosabb jeleneteit.

Károly Róbertet a tartományurakkal vívott rozgonyi csatában a szepesi polgárok segítették. Később ezt a győzelmet örökítették meg a szepeshelyi székesegyház falain. Az északi falon Magyarország Patrónája, Mária koronázza az ifjú Anjou uralkodót, míg a déli oldalon Szent Márton lovas alakja foglal helyet, azonban ez utóbbi már az idők folyamán lekopott. Az Anjou-kori Magyarországon ez volt az egyetlen olyan ábrázolás, ahol Szent Márton az ország védelmezőjeként tűnt fel, de a szepeshelyi festménynek az is különlegessége, hogy Márton Magyarország Patrónájával együtt szerepel.