65 éves a Pearl Harbor elleni váratlan támadás

Japán hatvanöt évvel ezelőtt, 1941. december 7-én nyitotta meg a második világháború csendes-óceáni frontját.

Sértetlen maradt a haditengerészeti infrastruktúra

A hadászati fontosságú főbázison néhány óra alatt megsemmisült az amerikai repülőgép-anyahajók, cirkálók, csatahajók egész sora, közel háromszáz harci repülőgép. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia másnap, 1941. december 8-án hadat üzent Japánnak. (Anglia 1939. szeptember 3-án került hadiállapotba Németországgal, mely utóbbi csak 1941. december 11-én, négy nappal Pearl Harbor után üzent hadat az Egyesült Államoknak.)

Pearl Harbor (magyarul "Gyöngy Kikötő") a Csendes-óceán közepén fekvő Hawaii-szigetekhez tartozó Oahu-n található, az Egyesült Államok nyugati partjától mintegy négyezer, Japántól mintegy hatezer kilométerre. Ugyanezen a szigeten van Honolulu, a szigetcsoport székhelye. Az Egyesült Államok 1898-ban annektálta a térséget, és katonai-haditengerészeti támaszpontok egész sorát telepítette ide.

Nagumo japán altengernagy hajóraja 1941. december 7-én északnyugat felől közelítette meg a Hawaii-szigeteket. Hat japán repülőgép-hordozó (Akagi, Kaga, Sokaku, Zuikaku, Hirju és Sorju) mintegy négyszáz repülőgéppel vett részt a műveletben. A hajórajhoz tartozott még két csatahajó, három cirkáló és kilenc romboló. A fedélzeti gépek hajnali szürkületben Pearl Harbortól 270-280 km-re, két hullámban indultak támadásra. Majdnem az egész amerikai csendes-óceáni flotta a támaszpont térségében volt, egyebek között nyolc csatahajó, két nehézcirkáló, öt könnyű cirkáló, több romboló és segédhajó - távol volt viszont a flotta három anyahajója.

A japánoknak sikerült teljes meglepetést okozniuk a szigetlakóknak. A torpedóvető repülőgépek és a zuhanóbombázók az amerikai csatahajókra összpontosítottak, ezek mindegyikét érte találat. Elsőnek repült levegőbe az Arizona, az Oklahoma felborult, segély vízben merült el a West Virginia, a Nevada és a California, két romboló felrobbant. Öt japán "mini-tengeralattjáró" elveszett anélkül, hogy érdemben "beleszólhatott volna" a műveletbe. Az amerikai kikötői berendezések és ellátó központok gyakorlatilag sértetlenek maradtak. A japánok 29 repülőgépükkel fizettek a vállalkozásért, azután gyorsan távoztak észak-nyugati irányban. A japán haditengerészet főparancsnoka, Jamamoto tengernagy elégedett volt a rajtaütéssel.

Nagumo altengernagy a viharszerű támadás után megtiltotta a japán pilótáknak, hogy újabb támadást intézzenek a "már felébresztett" ellenség ellen, így Pearl Harbor haditengerészeti infrastruktúrája lényegében sértetlen maradt. Az amerikaiak a támaszponton nyomban hozzáfoghattak a megmaradt hadihajók kijavításához, csendes-óceáni flottájuk három repülőgép-anyahajója, a Saratoga, a Lexington és az Enterprise visszatérésük után továbbra is használhatta a támaszpontot. A Saratogát egyébként már 1942. január 11-én megtorpedózta egy japán tengeralattjáró.

Natgy árat fizettek a magabiztosságért

Geoffrey Regan hadtörténész Pearl Harbor után ötven évvel, 1991-ben Londonban Hadászati balfogások címmel megjelent könyvében említést tett arról a vitáról, hogy vajon Roosevelt elnök tudatosan engedte-e a japánoknak, hogy ők mérjék az első csapást, amely lehetővé tenné számára, hogy egységes országot vigyen háborúba Japán és Németország ellen. `Bármi legyen is az igazság - ez talán soha nem derül ki -, a Hawaii-szigeteken tartózkodó amerikai parancsnokok szerint ők semmit sem tudtak a fenyegető veszélyről. Az Amerikai Egyesült Államok és Japán közötti feszült viszony ellenére a Pearl Harbor-i hatóságok csak félintézkedéseket tettek a jól ismert japán specialitás - a meglepetésszerű támadás - ellen` - állapította meg a Guinness-könyv szerzője.

Keresse fel Pearl Harbort a levegőből!

Az 1941-es "hadászati balfogásról" igen olvasmányosan írt Geoffrey Regan: "A japánok vasárnap támadtak, talán abból a feltételezésből kiindulva, hogy az amerikaiaknál ez a nap pihenőnap, és a parancsnokok emiatt nem lesznek a helyükön. Mivel 96 hajó volt a kikötőben, és mivel küszöbön állt a háború kitörése, azt hihetnénk, hogy a japánok tévedtek. Nem. Kimmel admirális például, az amerikai csendes-óceáni flotta főparancsnoka éppen Short tábornokkal golfozott. A legénység nagy része pedig nem volt szolgálatban, vagy lazított. Az elhárítás már hírt adott ugyan nagyszabású japán flottamozdulatokról, de az amerikaiak magabiztosan azt hitték, hogy a flotta Délkelet-Ázsia felé tart. Kimmelnek is meggyőződése volt, hogy a japánok nem fogják Hawaiit megtámadni.

Amikor az Oahu északi csücskén található radarállomás azonosíthatatlan jeleket észlelt a képernyőn, a szolgálatban lévő tiszt még a gondolatát is elutasította annak, hogy azok japán bombázók lennének. Ő egy B-17-es bombázóköteléket várt, és el sem tudta képzelni, hogy a képernyőn megjelenő pontocskák ellenséges repülőgépeket jelenthetnek. Ha ekkor riasztják a parancsnokságot, akkor sem tudták volna teljesen megmenteni Pearl Harbort, ahhoz már túl késő volt, de több száz ember életét megmenthették volna. Harminc perccel később a japán gépek bombázni kezdték az amerikai hajókat...

Amerika nagy árat fizetett a szolgálatban lévő tiszt magabiztosságáért. A tényleges felelősség azonban a washingtoni politikusoké és a Hawaiin tartózkodó parancsnokoké, akik figyelmen kívül hagyták az elhárítás jelentéseit" - vonta le a következtetést az angol hadtörténész-szerző, aki mentegetőzve fűzte hozzá, hogy "a hozzá nem értés persze nem csak a katonaságra jellemző".

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pirityi Sándor)