Edison, Thomas Alva

Százhatvan éve, 1847. február 11-én született minden idők egyik legnagyobb, legtermékenyebb és legismertebb feltalálója, Thomas Alva Edison.

Az elektromos szavazatszámlálótól a villanykörtéig

1847. február 11-én született minden idõk egyik legnagyobb, legtermékenyebb és legismertebb feltalálója, Thomas Alva Edison. Egyedül vagy másokkal közösen 1093 szabadalom fûzõdik nevéhez, s volt olyan négyéves idõszak életében, amikor 300 találmányt jelentett be, azaz ötnaponta egyet.

Az Egyesült Államok Ohio államának Milan városában született egy szegény sorsú család hetedik, legkisebb gyermekként. Családi örökségként egyedül az életét megkeserítő hallászavart kapta (bár ő fogyatékosságát annak tulajdonította, hogy kisfiúként fülénél fogva rángatták fel a vonatra). Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt: untatta a magolás és nem mindig hallotta, amit a tanár mondott. Ezzel azonban nem rítt ki a tömegből - akkoriban az átlag amerikai is csak pár évig koptatta az iskolapadot.

A fonográffal

Írni-olvasni otthon tanult meg, később autodidakta módon képezte magát. Tíz évesen már laboratóriumot rendezett be házuk alagsorában, 12 évesen a vonaton saját maga által írt, szerkesztett és kézi nyomdáján nyomtatott újságot árulta az utasoknak, a bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte. Mivel azonban egy alkalommal kísérletezés közben a vonatot is felgyújtotta, rövid úton kidobták.

Első találmányát, az elektromos szavazatszámlálót közöny fogadta, a politikusoknak nem volt érdeke a törvényhozó munka gyorsítása. Edison kitanulta a távírászatot és hamarosan feltalálta a duplex telegráfot, amely az üzeneteket egyszerre két irányban volt képes továbbítani, továbbá egy nyomtatót, amely a jeleket közvetlenül betűkké alakította. A sikeren felbuzdulva teljes energiáját a kutatásnak szentelte. Napi húsz órát dolgozott, csak néha szundikált - de még így is talált időt arra, hogy megnősüljön.

1876-ban a New York melletti Menlo Parkban alapította meg két munkatársával híres laboratóriumát. Itt születtek nagy találmányai, az 1877-es szénpormikrofon, amely a telefon hangját tette érthetővé, vagy az egy évvel későbbi hengeres fonográf. Ennek hangja torz, de felismerhető volt, mégis sokan - híres tudósok is - hitetlenkedve fogadták, csalásnak, ügyes hasbeszélő trükknek tartották. 1878-ban kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni, amelynek előállításával már sokan próbálkoztak, hiába. Saját bevallása szerint ekkoriban még Ohm törvényével sem volt tisztában, mégis akkora volt a hírneve, hogy a bejelentés után esni kezdett a világítógáz ára.

Kezdetben platinaszállal kísérletezett, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. Az akkori "szakértők" ellenezték a tervet: "Villanyvezeték a lakásban? Érintése halál, behúzza a villámot az ablakon. S mindenki tudja, hogy a mágnesesség és a villamosság rokon. Ahol tehát vezeték van, minden mágneses lesz. Az órák megállnak, mert összeragadnak alkatrészeik, az ajtók zárai is beragadnak. Ha egy nő elmegy a vezeték alatt, a mágnesesség kiragadja a hajából a hajtűket..." - hangzott az érvelés. A hangulat már-már Edison ellen fordult, amikor 1879 karácsony este kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban. Hétszáz villanykörte égett egyszerre, de az órák nem álltak meg, a hölgyek hajtűi a frizurában maradtak.

Valóra váltotta az amerikai álmot

Riporterek és bámészkodók sokasága ünnepelte `a legnagyobb feltalálót Arkhimédész óta`. Az immár világhírű és gazdag Edison hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét is, az ő érdeme továbbá az első élvezhető minőségű mozgókép-vetítő berendezés. Az ő ötlete volt a perforált szélű film, amelyen a képek egymás alatt sorakoztak, és egy fogaskerék segítségével megfelelő gyorsasággal mozoghattak a vetítőfény előtt. Cége készítette az első cselekményes filmet is `A nagy vonatrablás` címmel.


Vonatrablás Edison-módra, 1903

Ezernél is több találmánya mellett csak egyetlen valóban tudományos felfedezés fűződik a nevéhez: a véletlenül tapasztalt "Edison-jelenség", azaz a termikus emisszió. Az effektusnak csak évtizedekkel később, az elektroncsövek megalkotásában lett különös jelentősége. Kudarcot is csak egyszer vallott: az elektromosság terén a kis feszültségű egyenáramra esküdött, de végül a vetélytársa, George Westinghouse által pártolt nagyfeszültségű váltóáram lett a szabvány.

A két feltaláló vetélkedésének szomorú eredménye a villamosszék - ennek megalkotására a New York-i közvilágításra kiírt pályázat előtt a város polgármestere kérte fel Edisont, aki pozícióit erősítendő "kötélnek állt". Az új kivégzési eszközhöz azonban (vélhetőleg riválisát lejáratandó) nem egyen-, hanem váltóáramot használt. Nem számított rosszul: az első áldozat hosszas és sokakat felháborító agónia után halt meg, de a metódust aztán "megwestinghouse-olásként" emlegették.

Edison nem volt rendszeres, elemző elme, inkább mindent elolvasott és minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartó volt: amikor egyszer nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, csak azt mondta: legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem működik. Híres mondása szerint "a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték".

Ő maga távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, laboratóriumában ambíciózus és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. (A túl tehetségeseket azért ő sem kedvelte, Nikola Teslát villámgyorsan eltanácsolta.) Egyénisége ellentmondásos volt: családjával és munkatársaival hol zsarnokként, hol vidám cimboraként viselkedett. Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést.

Ő volt a legismertebb amerikai, maga az amerikai álom: egy szegény fiú, aki önerejéből, iskolázás és támogatók nélkül lett sikeres és gazdag. Szerény számítások szerint találmányai 25 milliárd dollárt hoztak az emberiségnek - neki persze kevesebbet, de még mindig tisztes summát.

(Múlt-kor/MTI)