A japán kormányfő letagadta a világháborús szexrabszolgák létét

Abe Sindzo japán miniszterelnök nyilatkozatban tagadta, hogy hazájának hadserege szexuális rabszolgaságra kényszerített nőket a második világháború alatt megszállt országokban.

Pontatlan fogalmazás vagy szándékos provokáció?

Abe Sindzo kormányfő újságírók előtt jelentette ki: nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a szóban forgó nőket erőszakkal kényszerítették volna szexuális szolgáltatások nyújtására.

Dél-Korea alig két nappal később élesen kritizálta a japán kormányfő kijelentését. A dél-koreai parlamenti pártok bocsánatkérést követeltek a nacionalista japán miniszterelnöktől. Észak- és Dél-Korea, valamint Kína vezetői enélkül is sokat bírálják Tokiót, amiért a hivatalos Japán `nem hajlandó őszintén megbánni és levezekelni` a második világháborús megszállás, illetve a megszállás alatt elkövetett rémtettek bűnét. Abe Sindzo `megpróbálta elferdíteni a történelmi igazságot`, s a dél-koreai kormány `erősen sajnálja` ezt - hangsúlyozta szombaton a szöuli külügyminisztérium, felszólítva `Japán felelős vezetőit` a történelem `helyes értelmezésére`.

John Negroponte amerikai külügyminiszter-helyettes - aki éppen a Távol-Keleten tartózkodik hivatalos úton - gondosan kerülte, hogy közvetlenül a japán kormányfőt bírálja, csak annyit mondott, reméli, hogy Japán és a vele szomszédos országok közötti nézeteltérés nem lesz hatással a térséget érintő más fontos ügyekre. Az Egyesült Államok attól tart, a viszály gátolhatja az észak-koreai atomfegyverprogram leállítását célzó nemzetközi erőfeszítéseket.

Azonnal tiltakoztak

A felháborodások hatására vasárnap aztán Szeko Hirosige, a kormányfő egyik tanácsadója a TV Asia adásában jelentette be, hogy Abe csak a fogalom definícióját szerette volna pontosítani, és nem a szaxrabszolgák tényét letagadni. A tényt azonban kicsinyítette, hogy hétfő reggel a miniszterelnök bejelentette: kitart nyilatkozata mellett.

A legújabb botrány is a múlt szeptemberben hatalomra jutott Abe kormányának ideológiai törekvéseit példázza: a kormányfő korábban egyik legfontosabb céljaként hirdette meg programjában az iskolai hazafias nevelés előmozdítását, és "egy magabiztosabb, kevésbé bűnbánó, kevésbé önmarcangoló" japán külpolitika érvényesítését.

Bocsánatkérést vár az amerikai szenátus

Eközben az Egyesült Államok külügyi bizottságában három nő vett részt egy meghallgatáson, ahol ügyvédek segítségével szeretnék végrehajtatni azt a határozatot, amely Japánt hivatalos bocsánatkérésre kötelezi. A határozatban nem szerepel, hogy Japánnak kárpótlást kell fizetnie, az inkább arra ösztönzi a szigetországot, hogy ítélje el azokat, akik azt állítják, hogy egyáltalán nem volt szexuális rabszolgaság, és ismertesse meg a gyerekekkel a kényelmi hölgyek szerepét.

A javaslat támogatói olyan bocsánatkérést akarnak, amelyet az Egyesült Államok kormánya tett a japán-amerikaiaknak, akiket a második világháború idején internáló táborokba gyűjtöttek. A bocsánatkérést a Kongresszus elfogadta, és 1988-ban Ronald Reagen elnök aláírta.

A japán hadsereg a történészek becslése szerint a 30-as és a 40-es években szerte Ázsiában, az általa megszállt területeken csaknem kétszázezer nőt - javarészt koreaiakat és kínaiakat - kényszerített arra, hogy bordélyházakban kiszolgálja a császári hadsereg katonáit. A japán kormány 1993-ban már beismerte, hogy a hadsereg bordélyházakat tartott fenn a csapatok számára és megkövette az egykori szexrabszolgákat. 1995-ben létrehozták a föüggetlen szervezetként működő pénzalapot (Ázsiai Nők Alapítvány) az áldozatok kártérítési követeléseinek kielégítésére, ám a kényelmi hölgyek egy része visszautasította az adományt. A japán törvényhozók egy csoportja a mai napig egyfolytában szorgalmazza a bocsánatkérés visszavonását, és szerintük nincs szükség utólagos kárpótlásra, mivel ezeket a háború utáni szerződések már rendezték.

Japán azonban ellenzi a határozatot, ami kisebb feszültséghez vezetett az egyébként erős amerikai-japán kapcsolatokban. Ezt azzal indokolják, hogy Japán vezetői már többször bocsánatot kértek, a szigetország egyesült államokbeli nagykövete levelében pedig azt írta, hogy országa elismerte a felelősségét és beismerte tetteit. "Nem felejtjük el a múltat, de szeretnénk előre tekinteni" -írta Ryozo Kato.

Dana Rohrbachert képviselő szerint Japán már megtette, amit a határozat követel. "A bocsánatkérés teljesen és kielégítően megtörtént", és a japán állampolgárokat nem kellene azért büntetni, amit korábbi nemzedékek követtek el. A külügyminisztérium együttérzését fejezte ki az áldozatok iránt, de egy nyilatkozatban úgy fogalmazott, hogy Japán már lépéseket tett az ügy megoldása felé. Mike Honda képviselő, a határozat támogatója szerint többen azt hiszik, ez a múltra vonatkozó ügy hátrányosan befolyásolhatja a japán-amerikai szövetséget. Ezek az aggodalmak azonban megalapozatlanok. "A megbékélés pozitív hatással lesz a térség kapcsolataira, és a történelmi aggodalmakat is elsimítja"- mondta a japán származású amerikai Honda, akit gyerekként egy amerikai internáló táborba vittek.