Sztálinizmustól a polgárjogi mozgalmakig: kutatható lesz az amerikai kommunisták története

2007. március 23. 11:45

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=16938&pIdx=2

Hamarosan a New Yorki Egyetem Tamiment Könyvtárának birtokába kerül az Amerikai Kommunista Párt (Communist Party USA) története.

Fehér foltok Amerika történelmében

Váratlan történeti gyűjteménnyel gazdagodik a Tamiment Könyvtár: kutathatóvá teszik az Amerikai Kommunista Párt iratanyagát. A több évtizednyi párttörténet szinte minden részlete átadásra kerül, így az alapító dokumentumok, titkos kódok, személyes levelek kötegei, a Moszkvából átcsempészett titkos utasítások, Lenin kitűzők, fényképek milliói és a párttagok viselkedési kódexei is.

A dokumentumok az Egyesült Államok történetének egyik legérdekesebb mozgalmába engednek bepillantást, amellyel kapcsolatban ma is nagyon sok a fehér folt. A könyvtár igazgatója, Michael Nash szerint az intézmény történetében is ígéretes a pillanat, hiszen sosem kaptak még ilyen hatalmas gyűjteményt.

A New York Times-nak liberális és konzervatív történészek egyaránt elismerték, hogy a levéltári anyagok átadása hihetetlen mértékű kutatómunkát igényel, csak a katalogizálás éveket vesz majd igénybe. Az iratanyag a mozgalom földalatti, hidegháborús perióduástól a civil- és polgárjogi mozgalmak születéséig adatolja a kommunisták tevékenységét. Egyelőre kérdéses, hogy az iratok alapján tisztul-e az amerikai mozgalmárok és Moszkva kapcsolatának ellentmondásos történetéről alkotott kép.

A dokumentumok között kuriózumok is találhatók, így például egy az a levél is, amelyben Buharin az amerikai kommunistáknak szánt irányelveket közölte és egy pártkatona kabátzsebében juttatta Amerikába. A irányelvek szerint a pártnak katonákat és tengerészeket kellett volna toborozni, a tisztviselők ellen kellett volna agitálni és a munkásokat fel kellett volna fegyverezni. A levél arra is figyelmeztetett, hogy a tagok nem folytathatnak filantróp vagy oktatási tevékenységet, mivel az ellenkezik az államhatalom megragadásának és a proletárdiktatúra megteremtésének eszméjével.

A CPUSA még 2006 elején javasolta az intézménynek, hogy vegye át az iratokat. A levéltár kezdetben nem is hitték el az ajánlatot, de a nyár során aztán a levéltárban gyakornokoskodó diákok összecsomagolhattak a pártirodákban, és közel 20 ezer könyvet, újságot, szórólapot és a The Daily Worker egymillió fényképét vittek magukkal. A kommunisták vezetője, Sam Webb szerint a dokumentumok jobb helyen lesznek az intézményben, és még többen megismerhetik a kommunista eszméket.

Az amerikai kommunizmus története eddig csak a Kongresszusi Könyvtár tulajdonában lévő, moszkvai dokumentumok mikrofilm-másolataiból volt kutatható, amelynek a Tamiment Könyvtár 2000-ben már megkapta egy másolatát. A történészek szerint a szovjet gyűjtemény és a most átadásra kerülő amerikai anyag összehasonlításából is érdekes dolgok derülhetnek ki.

Sokakban persze ezzel kapcsolatban aggályok is felmerültek: van, aki szerint a kommunisták csak önmagukat tömjénezik az átadással és csak a saját elvtársaikat engedik majd kutatni. Az intézmény és a Párt sietve cáfolta ezeket a vádakat.

A sztálini nyomvonalon

Az Amerikai Kommunista Párt (Communist Party USA - CPUSA) története 1919-ben kezdődött, amikor a már létező Szocialista Pártot Lenin meghívta a Kommunista Internacionáléba. A szocialista tagság ekkor megszavazta a csatlakozást, az elnökség azonban szembeszállt a frissen toborzott párttagokkal, és többszörös újraválasztások, viták és kongresszusok után elutasította a javaslatot. Charles Ruthenberg és Louis Fraina ekkor kiléptek a szocialisták közül, és 1919. szeptember 2-án Chicagóban létrehozták az Amerikai Kommunista Pártot.

A szocialisták közül kicsapottak másik szekciója eközben a Kommunista Munkáspárt létrehozásával ünnepelt, ám Moszkva nem lelkesedett: 1920-ban utasították a két csoportot az egyesülésre. A felek elégedetlenkedtek, így az unióra csak Lenin keményhangú felszólítása után került sor 1921-ben. Érdekesség persze, hogy az új pártnak mindössze 10 százaléka volt angolszász, a döntő többséget bevándorlók tették ki.

A pártsajtó

Az új pártot szinte magalakulásától figyelték a szövetségi hatóságok és az FBI elődei, mivel a tagság 1919-ben merényletekkel és puccskísérletekkel írta be magát a történelemkönyvekbe. Ennek hatására A. Mitchell Palmer főállamügyész több ezer fő letartóztatását és deportálását rendelte el, így a szervezet föld alá kényszerült és többször nevet váltott, hogy kicselezze a hatóságokat.

A párt apparátusa továbbra is kiterjedt maradt. Belső magját egy illegálisan bevándorolt szovjet ügynök irányította, akivel a szovjet titkosszolgálat is egyre nagyobb befolyást nyert a szervezetben. A CPUSA elsődleges célja a munkásosztály meghódítása volt, de a proletárforradalmat a párt különféle frakciói sem igazán siettették. A szovjet megbízottak egyfolytában a frakciók felszámolására buzdítottak, de végül erre nem került sor, sőt, hamarosan a korábban bekebelezett külső szervezetek vezetését is a belső viták miatt vesztették el.

Trockij és Sztálin konfliktusa szakításhoz vezetett az amerikai mozgalomban is: a kanadai kommunisták körében hamar megindult egy új, trockista párt szervezése. Buharin bukása után a Komintern szovjet küldöttséget küldött Amerikába, hogy lemondassák a párt tagságának szimpátiáját bíró buharinista Jay Lovestone főtitkárt. Lovestone nem hagyta annyiban, és Moszkvába utazott. Sztálin ekkor burkolt fenyegetéssel bírta rá a lemondásra, amit Lovestone egy újabb kommunista párt alapításával hálált meg. 1928-ra a CPUSÁ-nak 24 ezer tagja volt, ám a sztálinista irányvonal erősödése miatt a tagság 1932-re 6 ezerre apadt.

A gazdasági világválság aztán újra fellendítette a mozgalmat, és az aktivisták megkezdték a küzdelmet az afroamerikaiak, a farmerek és a munkásosztály jogaiért. A forradalmi politika és jelszavak korlátozott sikerei ellenére egyre többen csatlakoztak a korábbi szocialista párt tagságából és az Afroamerikai Vértestvériségből, és később komoly szerepet játszottak a feketék polgárjogi mozgalmában is.

Változás és megújulás

A Komintern 1935-ös, hetedik kongresszusa a fasizmussal való szembenállásra szólított fel, és ez változást hozott az amerikai kommunisták életében is: feladták a New Deal elleni harcot, és Roosevelt szakszervezeti politikájának támogatása mellett kötelezték el magukat. Sokan ekkor a spanyol polgárháborúban küzdöttek az eszmékért, közülük a leghíresebb talán az Abraham Lincoln Brigád volt, amelynek soraiban feketék küzdöttek Franco ellen.

Békét követeltek

1938-ra 75 ezer taggal büszkélkedhettek, ám a Molotov-Ribbentrop paktum és a sztálinista politika legitimálása miatt a CPUSA is agresszorként ítélte el Churchillt és Rooseveltet. A Szovjetunió megtámadása után a korábban szorgalmazott sztrájkok helyett a sztrájkok letörése, a világbéke helyett a hadiipar támogatása lett a fő cél. A párt vezetői a fasizmus elleni egységet hangoztatva gondosan ügyeltek arra, hogy az afroamerikai tagság polgárjogi kűzdelmét akadályozzák.

A szakadárok, 1948

A hidegháború kezdetén aztán egyre több immanens kritika érte a pártot. A Truman-kormányzat hűségeskü-rendelete, a feketelistázások és a McCarthy-éra az aktív tagok számának drasztikus zuhanásához vezetett. A párt 1948-ban előbb háromfelé szakadt, hamarosan pedig föld alá kényszerült: a kormányzat 1954-ben törvényen kívül helyezte a CPUSÁ-t. Az 1956-os forradalom és Hruscsov titkos beszéde komoly változásokat indított el az erősen sztálinista szövetségben. Egyre többen léptek ki, és 1958-ban a hivatalos lap, a Daily Worker is megszűnt.

Az 1960-as évek új balodala egy gyökeresen más mozgalmat hozott létre, és stabil társadalmi bázist épített ki. Kiálltak a civil- és polgárjogi mozgalmak mellett, aktívan támogatták a béketörekvéseket. Az 1990-es évekre a tagság túlnyomóan spanyolajkúakból és afroamerikaiakból állt, akik a 2000-es évek elejétől a helyi kormányzatokban George W. Bush távozását és az iraki háború befejezését követelik.

Emellett képviselőjük van a szenátusban, és a jövőre tartandó elnökválasztásra is saját jelölttel készülnek, aki tartalmas program helyett azonban inkább bizarr kijelentéseivel hívja fel magára a figyelmet.