Kalandozások Pannóniában: a limes világörökségi védelme

A Ripa Pannonica emlékeinek védelme annak nagy földrajzi kiterjedtsége miatt több problémát és nehézséget vet fel. Ennek megoldására jelenthetne gyógyírt a világörökségi tagság.

Miért jobb örökség a rom?

Azaum (Odiavum) erődje jelenleg az almásfüzitői timföldgyár iszaptengere alatt várja a szebb napokat, és nem járt jobban Kölked (Altinum) castruma sem, melyet egyszerűen homokbányának használt az utókor. A helyszínek pusztulásának veszélye a mai napig sem szűnt meg, gondoljunk csak a Hajógyári szigeten tervezett nagyberuházásra, amely Hadrianus palotáját veszélyezteti, és hasonló problémák adódhatnak az albertfalvai katonai tábor területére tervezett fejlesztésekkel is.

A jelenség érthető, hiszen az építési beruházások előkészítésénél, kivitelezésénél felmerülő problémák teljes megoldása nem várható a törvényi szabályozástól. A Ripa Pannonica szempontjából sokat javíthatna az a törekvés, melynek eredményeként helyszínei idővel hivatalosan is a világörökség részévé válhatnának.

Az UNESCO Világörökség Egyezménye 1972-ben jött létre, melyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. Belépésünk óta 8 magyarországi helyszín került fel a világörökségi listára (www.vilagorokseg.hu), és a védettséggel járó kedvező jogi helyzet és megnyíló fejlesztési források jelentősen segítették a helyszínek védelmét és idegenforgalmi hasznosítását. Hazánkban a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága dönt arról, hogy a hozzá beérkezett javaslatok alapján mely helyszíneket tartja esélyesnek és érdemesnek a Világörökségi Listára történő valamikori felvételre. A megfelelőnek talált helyszínek a Magyar Várományosi Listán szerepelnek, ahol 2003 óta - egy nemzetközi sorozatjelölés részeként - "A római limes magyarországi szakasza" is megtalálható.

A Római Birodalom határvidékének Világörökségi Listára jelölése közel két évtizede vette kezdetét. 1987-ben az Egyesült Királyság jelöltjei közül Hadrianus falát felvették a listára, majd több országban felmerült az igény (elsősorban Németországban), hogy hasonló témájú helyszínei is legyenek védettek. Hosszas huzavona után azt határozták el, hogy a védettséget élvező Hadrianus fal bővítését kezdeményezik. Az örökségi listán ezért 2004 óta "A Római birodalom határai, a limes" elnevezéssel találkozhatunk, amely Hadrianus falán kívül a 2005-ben védetté nyilvánított németországi felsőgermániai és raetiai limest is tartalmazza; idén pedig az Antoninus falat is jelölhetik.

A németországi Saalburgban a limes maradványain elvégzett 100%-os rekonstrukció érdekes helyzetet teremtett a világörökségi helyszín behatárolásakor. Ezek ugyanis nem tekinthetők hitelesnek, így minél jobban újjáépítettek valamit, annak világörökségi besorolása arányosan rosszabb lett. A problémát úgy oldották meg, hogy csak az alsó rétegek lettek védettek, a "felépítmények" már nem. Nálunk többek közt ezért nem készítenek teljes rekonstrukciókat, ami szakmai szempontból teljesen érthető, de ezzel viszont nehéz a nagyközönség igényeinek megfelelni, akik abban a "tévhitben" maradhatnak egy-egy magyarországi romterület látogatásakor, hogy a rómaiak alaprajzokban laktak.

Problematikus megvalósítás

2001-ben kezdődött meg az egykori Római Birodalom határterületét magába foglaló európai országok szakmai együttműködése, melyhez később a Közel-Kelet és Afrika államai is csatlakoztak. A magyarországi jelölés elkészítése szempontjából 2003-ban az ún. Pozsonyi Csoport megalakulása volt fontos. Több konferencia és szakmai vita eredményeként 2004-ben a Koblenzi Deklarációban meghatározták a Római Birodalom határát: ennek eredményeként a ripa a korábbi határvonal helyett egy 5-10 km széles frontvonal lett, amely Traianustól Septimus Severusig (98-211) működött.

A védettséget élvező objektumok között katonai létesítmények (késő rómaiak is), erődök, őrtornyok, utak, mesterséges gátak, sáncok és polgári létesítmények lehetnek. Az egyes különálló helyszínek közti "kohéziós erő" a limesút lesz, amelynek ismert szakaszai adják a világörökségi helyszín nyomvonalát, gerincét. Nagyon fontos, hogy a Római Birodalom határvidéke egyetlen hatalmas helyszínként került a listára, ezen belül minden ország a saját területén dolgozik azon, hogy minél több objektuma kerülhessen ennek égisze alá.

Ahhoz, hogy nálunk a jelölésből tényleges világörökségi helyszín legyen, komoly összefogásra lenne szükség a szakmai, állami szervezetek, önkormányzatok és a civil szféra között - hívják fel a figyelmet a szakértők. Jelenleg a pályázat kidolgozásában és előkészítésében múzeumok, régészek és egyetemek vesznek részt; a készülő régészeti-térinformatikai adatbázis, az egész témát átölelő-bemutató könyv és az Aquincumban rendezendő kiállítás mellett azonban további terepbejárásokra és kutatásokra is szükség lenne. Az egybehangzó vélemények szerint azonban tényleges eredményt csak hathatós állami program beindításával lehet elérni.

A programot jelenleg a Kultúra 2000 nevet viselő pályázatból finanszírozzák, de ez nem fedezi a szükséges tudományos dokumentációk, virtuális rekonstrukciók, a további kutatások, konzerválások költségeit. Eközben persze a közpénzből létrehozott adatbázisokból még a szakma számára is csak piaci alapon lehet információkhoz jutni (térképek, tulajdoni lapok, stb.). A pályázatban résztvevő mintegy 280 lelőhely (civil részek nélküli) 80 önkormányzatot érint, ám a határ már említett kitolásával ez a szám még tovább növekedhet.

Éppen ezért lenne szükség egy helyszínkezelő menedzsment kialakítására, amely összehangolná az egyes intézmények, szervezetek, önkormányzatok, civilek munkáját, kidolgozná a látványosságokra épülő kulturális útvonal filozófiáját, árnyalva ezzel azt a tényt, hogy a védettséggel érintett terület kötöttebb felhasználást jelent a későbbiekben - emlékeztetnek a projektben érdekelt szervezetek.

Web: www.lugio.hu, www.ripapannonica.hu
Blog: romaikor.blogter.hu