Elvarratlan háborús múlt a japán tankönyvekben

A háború alatt Japán által Kelet- és Délkelet-Ázsiában elkövetett szörnyűségek nagyrésze feldolgozatlan, s a fiatalok az oktatás keretei között sem ismerhetik meg a tényeket.

Katonai utasítások parancsok nélkül?

Zukeran Csoho még iskolába járt, amikor árokásásra vezényelték az amerikaiak okinawai partraszállását követően. A következő hetekben zajlott a második világháború egyik legvéresebb csatája, amelyben 200 ezer japán és amerikai katona vesztette életét, és Okinava civil lakosságának egynegyede is elpusztult. A legtöbben a támadás során haltak meg, de sokan öngyilkosok lettek, mert a védelmükre kirendelt hadseregtől ezt a parancsot kapták.

"A hadseregtől mindenki két gránátot kapott. Azt mondták nekünk, hogy az egyiket az ellenségre dobjuk, a másikkal pedig öljük meg magunkat" - mesélte Zukeran a Guardian című brit lapnak. A Tokiótól mintegy 1500 km-re délnyugatra fekvő szubtrópusi szigeten egész családok mentek együtt a halálba.

A partraszállás utáni hetekben Zukeran családja faluról falura menekült az amerikaiak elől, mert azt mondták nekik, hogy megerőszakolják és megölik őket. Szemtanúk szerint egész családok követtek el öngyilkosságot a fanatikus japán katonák parancsára, akik nem engedték nekik, hogy megadják magukat, és esetleg információkat áruljanak el a csapatmozgásokról. Az Okinavánál fekvő Kerama szigetén 700-an követtek el tömeges öngyilkosságot.

Japán veresége megmentette Zukeran életét: 1945 júniusában családjával egy hetet bújkált egy barlangban, míg végül az éhség győzött, és a család megadta magát. "Hamarosan felismertük, hogy hazudtak nekünk. Az amerikaiak nem akartak megölni minket. A japán katonák azt mondták az iskolatársaimnak, hogy öljék meg magukat. Az iskolában azt súlykolták belénk, hogy a megadással szégyent hozunk a császárra" - mondta a 75 éves Zukeran, aki nyugdíjazása előtt tanárként és helyi tanácsosként dolgozott.

Akik inkább megadták magukat

Az oktatási miniszter szerint azonban "a legújabb kutatások arra utalnak, hogy nem is voltak ilyen parancsok". Emiatt nem meglepő, ha a kényszerített öngyilkosságok eltussolására irányuló kísérlet óriási felháborodást keltett Okinava szigetén, amelynek lakói azt követelik, hogy az erre vonatkozó utalások maradjanak benne a tankönyvekben. "Tagadhatatlan tény, hogy a tömeges öngyilkosságok nem következtek volna be a japán hadsereg közreműködése nélkül" - mondják az okinavaiak.

Több mint hat évtized telt el azóta, és Zukeran döbbenten áll az ország vezetőinek szándékait látva. "Sok barátom azért halt meg, mert ezt mondták nekik. A hadsereg nem is próbált megvédeni bennünket. Azt parancsolták az embereknek, hogy öljék meg magukat, majd ellopták a nőknek és gyerekeknek szánt élelmet. Így rabolja el a háború az emberektől az emberséget."

A történelmi értelmezések veszélyes szabadsága

Az intézkedés egyben része annak a Japánban tapasztalható folyamatnak, amely megpróbálja megszépíteni, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ország modernkori történetének legsötétebb epizódjait. E folyamat elindítója és legfőbb támogatója az elmúlt évtizedek legkonzervatívabb kormánya, élén a militarista szemléletű miniszterelnökkel, Abe Sindzóval.

Maedzsima Akio, a sziget jogásza petíciót ad át a japán oktatási miniszternek

Nemrég a közel kétszázezer kínai polgári áldozatot követelő, a japán hadsereg által elkövetett 1937-es nankingi mészárlás elbagatellizálása szította fel a kedélyeket. A múlt hónapban ugyanis 130 japán parlamenti képviselő jelentette ki nyilvánosan, hogy a nankingi vérfürdő csupán a kínaiak kitalációja, és az áldozatok száma "csupán" 20 ezer volt. A tragikus esemény 70. évfordulójának közeledtével számos film készül a témáról, köztük a konzervatív rendező Mizusima Szatoru alkotása, aki képzelt történetként meséli el az eseményeket.

A "mazohista" japán történelemszemlélet megváltoztatására tett erőfeszítesek diplomáciai ellentétekhez vezettek az ország legfőbb szövetségesével, az Egyesült Államokkal is. A múlt hónapban egy kongresszusi bizottság határozatban szólította fel Japánt, hogy ismerje el és kérjen bocsánatot azért, mert mintegy 200 ezer, többségében kínai és koreai nőt arra kényszerített, hogy "kényelmi hölgyekként" szolgáljanak a hadsereg bordélyaiban. Abe miniszterelnök tagadta, hogy a nőket kényszerítették volna, és csak arra volt hajlandó, hogy ismételten kijelentette: támogatja az 1993-ban tett nem hivatalos japán bocsánatkérést.

Moteki Hiromicsi, a Történelmi Valóság Terjesztése Társaság konzervatív főtitkára tagadja, hogy a múlt átértékelésére irányuló törekvésnek politikai mozgatórugói lennének. "Ma már képesek vagyunk visszatekinteni a történelmünkre, hogy a tények napvilágra kerültek. Évekig hallgatnunk kellett a baloldal kitalációit, de ma már előttünk van az igazság."

A folyamat azonban a militarista háborús politikusok rehabilitációjára is kiterjed. Az 1948-ban háborús bűnösként kivégzett miniszterelnök, Hideki unokája, Tódzsó Juko szerint a nagyapja nevének tisztára mosása annak a küldetésnek a része, amely visszaállítja az ország "büszkeségét és önbizalmát". "Nincs miért bocsánatot kérnünk senkitől - elődeink nem követték el azokat a bűnöket, amelyekkel vádolják őket. Ha a nagyapám bűnös valamiben, az nem az, hogy háborút indított, hanem az, hogy elvesztette azt" - állítja a 68 esztendős Tódzsó, aki függetlenként vett részt a választásokon.