Nyomtatás képekkel
Nyomtatás képek nélkül

Magyar kutatók fejtik meg az Arkhimédész-palimpszesztet

2007. szeptember 18. 20:00

URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=18353

Arkhimédész-szövegeket, Arisztotelész-kommentárt valamint két, eddig ismeretlen Hüpereidész-beszédet tartalmaz az a 13. századi kódex, amely Arkhimédész-palimpszeszt néven vált ismertté.

Olvashatóvá tenni az olvashatatlant

A középkorban a bizánci szerzetesek a korabeli íráshordozó hiánya miatt gyakran folyamodtak a pergamenek újrahasznosításához, amely nem jelentett mást, mint a korábbi kéziratok lapjain található eredeti írások ledörzsölését. (Palimpsestus jelentése: ledörzsölt, azaz újból felhasznált pergamen-lap.) Így tett az a görög szerzetes (Joannész Müronász) is, aki a 13. században húsvét ünnepére összeállított imagyűjtemény elkészítéséhez különböző 10-11. századi kéziratok lapjait (folium) próbálta újrahasznosítani az eredeti írás kitörlésével.

Feltárultak Arkhimédész titkai

Az imagyűjtemény alsó, ledörzsölt írása így hét Arkhimédész értekezés mellett (amiről a palimpszeszt kódex a nevét kapta), egy eddig ismeretlen Arisztotelész kommentárt, valamint az ókor egyik legtekintélyesebb szónokának, politikusának Hüpereidésznek két - eddig szintén ismeretlen - beszédét rejtette. A pergamenre eredetileg a 10. században írták rá Arkhimédész tanulmányait Konstantinápolyban.

A kódexet 1906-ban J. L. Heiberg, dán filológus fedezte fel Konstantinápolyban. Megállapította, hogy az imagyűjtemény alsó írása Arkhimédész-írásokat tartalmaz, és a javarészét ki is olvasta, illetve rájött, hogy a hét Arkhimédész-értekezés közül három csak itt hagyományozódott az utókorra. A könyv ekkor még a görög egyház tulajdona volt, majd az első világháború után elveszett, és később tisztázatlan körülmények között egy francia családhoz került. 1998-ban árverezte el a Christie's aukciósház New Yorkban.

Így készült a palimpszeszt kódex

A becses kézirat eszmei értékét bizonyítja, hogy a görög kormány megbízottja csak közvetlenül a kétmillió dolláros vételár leütése előtt adta fel a licitet.  Az új tulajdonos, egy kilétét inkognitóban tartó amerikai, bibliofil magánszemély a kötetet letétbe helyezte a Walters Art Museumban (Baltimore, Egyesült Államok). A tulajdonos a vásárlás óta komoly anyagi ráfordítással igyekszik olvashatóvá tenni valamennyi alsó írást, ugyanis az említett Arkhimédész-szövegek mellett az igazi tudományos szenzációt az jelenti, hogy egy eddig ismeretlen Arisztotelész-kommentár, illetve két Hüpereidész-beszéd részletei is felbukkantak a rendkívül nehezen olvasható alsó írás soraiban.

2003-ban a kaliforniai Stanford Lineáris Gyorsítóközpont (SLAC) fizikusai - Uwe Bergmann vezetésével - egy részecskegyorsító röntgensugarai által tették láthatóvá az addig ismeretlen Arkhimédész tanulmányok egyes részleteit. A sikeres vizsgálat széleskörű érdeklődést keltett a többi szövegrészlet iránt. A Cambridge-i Egyetem egyik kutatója, a rigai Natalie Tchernetska vizsgálta meg azokat a pergamenlapokat, amelyeken láthatóan nem Arkhimédész-szövegek voltak. Tchernetska felismerte, hogy egy 10. századi lexikon szerint a kódex két sora Hüpereidésztől származik, de a szövegek nehézsége miatt csak egy lapot adott ki nyomtatásban 2005-ben. 2005 végén aztán Nigel Wilson, az Oxfordi Egyetem professzora "azonosította" az eddig ismeretlen Arisztotelész-kommentárt, amelynek teljes megfejtése azonban még folyamatban van.

Már átvilágítva: a piros pöttyök a korábbi szövegrészleteket jelölik

A 20. században komoly károsodást (penész, ráfestés, stb.) szenvedett pergamenlapok átírását végző kutatók a kódexet jelenleg őrző baltimore-i Walters Art Museum munkatársainak segítségét igénybe véve a legmodernebb technikát felhasználva végzik a gyakran kilátástalannak tűnő feladatot. A munkát az egyes lapokról a legkülönfélébb fényképezési módszerek alkalmazásával (különféle hullámhosszú fény, röntgensugár, stb.) folyamatosan készülő digitális felvételek segítik.

Önmagában is kivételes jelentőségű az az összefogás, ami a legmodernebb természettudományos eljárások és a legrégebbi bölcsészettudomány, a klasszika-filológia hagyományos módszereinek találkozásával jött létre. Történik mindez azon közös cél érdekében, hogy olvashatóvá tegyék a 800 éve hallgatásra ítélt görög műveket. A fizikai eljárások a konzerválástól a fényképezésig méltán keltették fel a szélesebb, a bölcsészettudományok iránt jobbára kevéssé fogékony közvélemény érdeklődését is.

Magyar sikerek a klasszika-filológia világában

Hüpereidész, a klasszikus görög világ egyik legismertebb szónoka és politikusa Athénban élt az i.e. 4. században, Fülöp és Nagy Sándor idejében, és sokak szerint Démoszthenésszel vetekedett (és sokáig a barátja volt). Több mint hatvan beszédet tulajdonítanak neki, de életművéből - papiruszon - összesen hat maradt ránk. Ezért is olyan kiemelkedő jelentőségű a nemrégiben feltárt két új beszéd. Másrészt azért, mert bizonyítja, hogy a középkorban is olvasták Hüpereidészt. Mivel a középkorból - pergamenre másolt - Hüpereidész beszédek nem maradtak fenn, a tudósok korábban még arra következtettek, hogy akkoriban már nem olvasták a nagy szónokot.

Ennek azonban ellentmondani látszik néhány Magyarországról származó adat. Egy Brassicanus nevű bécsi utazó azt állította: az 1520-as években Mátyás könyvtárában látott egy "teljes" Hüpereidészt. (Mátyás firenzei ügynökei révén rendszeresen vásárolt görög kódexeket, amelyeket Budán latinra fordíttatott.) Korábban senki nem hitt neki, egyedül Horváth László állította egy tanulmányában, hogy Brassicanus igazat mondott. A fenti felfedezés őt igazolja: bebizonyosodott, hogy valóban létezett középkori, azaz kódexekben másolt Hüpereidész-hagyomány.

Emellett a Gesner szerkesztésében megjelent első egyetemes bibliográfia szerint Bornemissza Pál nyitrai püspök könyvtárában voltak bizonyos Hüpereidész töredékek. Ezeknek sajnos nyoma veszett, de e látványos tudományos felfedezés nyomán képletesen szólva a görög szónok - az új szövegeket feldolgozó nemzetközi kutatócsoporttal - visszatérhet Budára.

A Brit Királyi Akadémia a vizsgálatok nyomán 2006. februárjában szervezte meg az első kerekasztal beszélgetést, ahova meghívtak minden Hüpereidész-kutatót és a még megfejtetlen négy kettős folió fényképeit "szétosztották" közöttük. A meghívottak között volt Horváth László az Eötvös József Collegium Bollók János Klasszika-filológia Műhelyének vezetője, az ELTE Görög Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa is. Az Eötvös Collegiumban Horváth László vezetésével létrehozott kutatócsoport (Mayer Gyula, Farkas Zoltán, Mészáros Tamás) közös munkájának köszönhetően - a külföldi kutatók messzemenő elismerését kiváltó - komoly eredményekről számolhattak be Londonban a második (2006. december 13.) akadémiai kerekasztal előtt.

2006 nyárutójára ugyanis a magyar kutatócsoport áldozatos munkával elkészült a rábízott 64 sor nagy részének átírásával, és azt a szoros nemzetközi együttműködés szellemének megfelelően elküldte a külföldi kollégáknak. Mindemellett nemcsak azoknál a leveleknél sikerült meghatározó adalékokkal szolgálniuk, ahol társátíróként, referensként nevesítették őket, hanem a külföldi kollégák levelinek döntő többségének megfejtését is ők fejezték be. A magyar sikereket fokozandó Horváth László a II.  kerekasztal kezdete előtt frissen kézhez kapott harmadik foliumot (csupán néhány kiolvasott sort tartalmazó levelet) Londonban, 24 óra leforgása alatt - a kutatócsoport hazulról érkező megerősítéseit is felhasználva - fejtette meg úgy, hogy az így megszületett átírásra támaszkodhattak a szakértők.

Utóbbi különösen fontos eredményt hozott, mert tartalmában is történelmi jelentőségű eredménnyel bírt: tényszerűen igazolta a kutatócsoportnak azt a korábban megfogalmazott - ám másoktól vitatott - feltételezését, hogy Hüpereidész Dióndasz ellen elmondott és Démoszthenész Koszorú című beszéde között mutatkozó tartalmi és stiláris hasonlóság nem a véletlen műve. Sikerült az olvasat és a párhuzamos helyek alapján kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a Dióndasz ellen című beszéd nem közvetlenül a khairóneiai ütközet (i.e. 338) után - miként azt mások feltételezték -, hanem i.e. 335/334-ben hangzott el. Ráadásul Hüpereidész új számadatokkal árnyalja a perzsaellenes háborúkban részt vett athéni flotta méretét; a beszéd egésze a Khairóneiát megelőző athéni diplomáciát is élesebb megvilágításba helyezi.

Korábban ismeretlen rajzok is előkerültek

A khairóneai ütközetben ugyanis a Démoszthenész és Hüpereidész javaslatára Thébával szövetkezett athéni csapatok hatalmas vereséget szenvedtek el a Nagy Sándor vezette makedónoktól. A vereség után a makedón-pártiak elérkezettnek látták az időt a makedónellenes irányzattal való leszámolásra; Hüpereidész ellen az egyik makedón-párti politikus, Dióndasz indított pert. A Dióndasz elleni beszéd valójában Hüpereidész egyik védőbeszéde, amellyel a személyét ért támadásokra kívánt válaszolni, és amellyel politikáját védelmezte.

Az átírt öt Hüpereidész-bifolium (kódexíráshoz szükséges alapanyag félbehajtva, hogy két lapot - azaz négy oldalt - képezzen.) összesen 320 új sort tartalmaz, ami nemcsak a korpusz eddigi terjedelméhez képest, hanem a görög irodalom egésze szempontjából is jelentős gyarapodást jelent.

Hüpereidész visszatér Budára

`Az egyik legfontosabb, legizgalmasabb vetélkedés a világban a tudásért, a tudás megszerzéséért folyó küzdelem. Valaki előrejut, valaki pedig lemarad, s aki előbb ismeri fel ezt, annak több esélye van az előrejutásra. Magyarországon a tehetség, a tudomány és a hagyomány teremti annak a lehetőségét, hogy ebben a vetélkedésben ne csak részt vegyünk, hanem, hogy jó eredménnyel legyünk a szereplői` - hangsúlyozta Hiller István a The Archimedes Palimpsest Colloquium című nemzetközi konferencia megnyitóján, az Eötvös Collegiumban.

William Noel brit tudós, az Arkhimédész-projekt vezetője a konferencián elmondta, hogy a nyolcéves kutatómunka során sok problémával kellett szembenézniük. Négy évig tartott, míg sikerült a kódex lapjait szétszedni, s minden oldal `újraolvasása` más és más technikát igényelt. A projekt vezetője külön kiemelte a magyar tudósok munkáját, amely Horváth László, az Eötvös József Collegium Bollók János Klasszika-filológia Műhelye vezetőjének az irányításával folyt.

William Noel, a kutatás vezetője

A konferencia a "Contribution of Conservation-, Image-enhancing- and Computer Technology to Classical Studies " ("a képalkotó eljárások és a számítógépes technika hozzájárulása az ókorkutatáshoz"  2007. szeptember 18.) című szekcióval vette kezdetét. Itt az amerikai szakemberek és hazai informatikusok részvételével folytatnak tudományos eszmecserét a kodikológiai, fényképezési és számítástechnikai kérdésekről. A számítástechnika szerepe ugyanis megkérdőjelezhetetlen nemcsak a fényképfelvételek feldolgozásában, hanem a tervezett digitális és nyomtatott (fakszimile) kötet előállításában is. Az ELTE Informatika Karának munkatársai (az Eötvös Collegium Informatikai Műhelyének tanárai) és kollégista hallgatói meghatározó szerepet játszhatnak a rendkívül összetett feladatok megoldásában.

Abigail Quandt (a Walters Arts Museum kéziratainak restaurátora) a világ leghíresebb középkori palimpszeszt kódexének konzerválásáról és a kódex készítéséről - beleértve az egykori szerzetesek munkáját is - tart előadást. Különösen nagy érdeklődésre tartott számot a program azon része, melynek során az amerikai fényképész szakemberek az Arkhimédész palimpszeszt láthatóvá tétele során alkalmazott technikát egy magyarországi palimpszeszt oklevélen mutatták be. A Pannonhalmán őrzött, 13. századi oklevelet az OSZK fényképész laboratóriumának sötétszobájában fényképezték le, hogy előcsalogassák a 11. századi levakart írást.

A "Hüpereidész visszatér Budára" című III. nemzetközi tudományos kerekasztal az Arkhimédész-kódex "új" szövegeinek (Hüpereidész és az Arisztotelész-kommentár) vizsgálatával foglalkozik, és a szenzációs felfedezés publikációját készíti elő. A rendezvény eddig a British Academy, a Magyar Tudományos Akadémia (belértve az Ókortudományi Kutatócsoportot), a Francia Köztársaság Nagykövetsége, az Eötvös Collegium (és a Bollók János Klasszika-filológia Műhely) valamint az Ybl Társaság támogatását élvezi.

A Magyarországra érkező filológusok 2007. szeptember 20-22-én tudományos konferencián vesznek részt, és előadásokat tartanak. A nemzetközi tudományos kerekasztalt követő "Texts and Traditions" című rendezvény - amelyet a fent már említett intézmények (BA, MTA, EC) támogatnak - a magyarországi klasszika-filológia történetében kiemelkedő esemény. Az előadások írott változatát az Acta Antiqua Hungarica, illetve az Antik Tanulmányok közli. A konferencia egyszersmind lehetőséget teremt arra, hogy általában a bölcsészettudományok, különösképp pedig a klasszika-filológia művelésének fontosságára irányítsa a figyelmet. A háromnapos konferencia zárónapján (Postgraduate Day) külföldi és hazai doktorandusz hallgatók tartanak előadásokat, így kívánunk lehetőséget teremteni számukra a nemzetközi szereplésre.