Reneszánszukat élik a történeti múzeumok Amerikában

Visszafordíthatatlan átalakulások zajlanak a történelem múzeumi feldolgozásában. A múlt megismerése talán soha sem volt szórakoztatóbb, mint a mai tömegkultúrában.

Könnyebben azonosulnak az interaktivitással

A Quantico (Virginia) mellett fekvő Haditengerészeti Múzeumban a látogatók virtuális táborhelyen tehetik próbára bátorságukat és céllövő képességüket. Mount Vernonban George Washington birtoka előtt hosszú sorok kígyóznak, miközben a Függetlenségi Háború Színházban ágyúdörgés és hóesés teszi még hitelesebbé a Delaware folyón való átkelés megjelenítését. A washingtoni Nemzetközi Kémmúzeum (International Spy Museum) előtt pedig a 16 dolláros jegy ellenére hosszú sorok állnak, hogy más személyazonossággal részt vehessenek egy képzeletbeli kémkedésben, kipróbálhassák a tollba épített kamerát, a cipőbe rejtett telefont és a 007-es ügynöknek megálmodott szuperkocsit - számolt be róla a lap.

Az Egyesült Államok területén egyre-másra létesülnek az új történeti múzeumok, a csatatereket pedig virtuális csatalovak patái verik fel. A polcokra rakott leletek, a neveket és adatokat tartalmazó megsárgult lapok, valamint a valamilyen történelmi alak által használt és vitrinbe rakott tárgyak ideje lejárt. Helyükre hollywoodi producerek által készített filmek, múltidéző szóbeli elbeszélések és speciális effektusokkal teletűzdelt produkciók lépnek, amelyek olyan látványosak, hogy a látogatók azt hihetik, maguk is átélik az adott történelmi pillanatot.

A múzeumigazgatók és kurátorok egyre inkább felismerik az abban rejlő lehetőséget és nyereséget, hogy az amerikaiak többsége nem igazán jártas az ország történelmében, amelyért a középiskolai történelemtanítás hiányosságai felelnek. Roy Rosenzweig és David Thelen történészek 1998-ban megjelent "The Presence of the Past" (A múlt jelene) című könyve közel 1500 ember megkérdezésével többek között arra keresett választ, mennyire töltik be céljukat a középiskolai történelemórák. Talán nem meglepő, a leggyakrabban adott spontán válasz az "unalmas" volt. Rosenzweig szerint, ha a helyek és adatok bemagolása ilyen kevés vonzerővel bír is, a történeti múzeumok igen népszerűek az amerikaiak körében. "Az emberek azt értékelik a történeti múzeumokban, hogy ott valós kapcsolatba kerülnek a történelemmel."

"A rengeteg anyag között fel akarják fedezni önmagukat - lelki, társadalmi és szellemi értelemben egyaránt. Az évek óta folyó, látogatást vizsgáló kutatások mind azt mutatják, hogy az emberek magukról szeretnének látni valamit, és jobban bíznak a múzeumok által adott információkban, mint az iskolák által közvetített tudásban, vagy akár a nagymamáik elbeszéléseiben. Az egyes múzeumoknál végzett felmérésekből az derül ki, hogy ha az emberek közel érzik magukhoz a kiállítást, többet is hajlandóak fizetni érte" - magyarázza Terry. L. Davis, a történelmi szervezetek egyesületének elnöke.

Az újonnan megnyílt vagy építés alatt álló múzeumok száma igen nagy. Az elmúlt két évben a következő múzeumokat adták át: Haditengerészeti Múzeum (Triangle, Virginia), Első Világháborús Múzeum (Kansas City, Missouri), Abraham Lincoln Múzeum (Springfield, Illinois), Amerikai Polgárháborús Központ a richmondi Tredegar vasöntöde területén, Afrikai Diaszpóra Múzeum (San Francisco), Muhammad Ali Központ (Louisville, Kentucky), Museo Alameda (San Amtonio), Arab-Amerikai Nemzeti Múzeum (Dearborn, Michigan), Atomkísérleti Múzeum (Las Vegas), és egy több mint 20 földalatti vasutat magában foglaló új program. A régi helyeket - a gyarmati Williamsburg, Jamestown, Yorktown és Mount Vernon - felújították, Gettysburgnél pedig a jövő évre elkészül az új látogatói központ.

Elleshetjük Mohamed Ali technikáját is

Denver közelében most alakítják ki a Rocky Flats Hidegháborús Múzeumot, és Santa Fében már kiásták az Új-mexikói Történeti Múzeum alapját. Az Egyesült Államok Hadseregének Nemzeti Múzeuma várhatóan 2013-tól fogad látogatókat, 2015-ben pedig a National Mall mentén megnyitja kapuit az Afroamerikai Történelem és Kultúra Múzeuma. A Smithsonian Intézet ugyan nem kategorizálja múzeumait, de a látogatási statisztikák azt mutatják, hogy a jelenleg működő hét történeti múzeumát - beleértve a Nemzeti Légi és Űrkutatási Múzeumot, valamint a Steven F. Udvar-Hazy központot - fél év alatt ötször többen keresték fel, mint a képzőművészeti múzeumait.

Mindenki a maga történésze

Az új múzeumok többsége rengeteget költ multimédiás eszközökre és interaktív kiállításokra. A louisville-i Mohamed Ali Központban például a rajongók megtanulhatnak "pillangóként lebegni és méhecskeként szúrni" az "Edzés Alival" című kiállításon, amely árnyékbokszolást, ritmusgyakorlatokat kínál, és lehetőséget nyújt az ökölvívó ütéserejének érzékelésére is. Az élmény ugyan megfizethetetlen, de a múzeumnak 80 millió dollárjába került.

Élő közvetítés Lincoln választási kampányából

A Haditengerészeti Múzeumba látogatók Higgins-csónakon utazhatnak az Iwo Jima szigetre, hogy ott partraszállást hajtsanak végre, érezhetik a koreai Toktong-szoros dermesztő hidegét, miközben hallják az egyre közeledő kínai katonák hangját, vagy a rotorok zúgása és a visszapattanó golyók hangja közepette leléphetnek egy CH-46-os helikopter fedélzetéről Vietnam egyik párás dzsungelébe. E szemléletes történelemóra kialakítása 87 millió dollárba került.

A 2005. április 19-én megnyitott Abraham Lincoln Múzeum látogatói az 1860-as évek Fehér Házában sétálhatnak, ahol egy írótoll éppen a gettysburgi beszédet írja. A TV-stúdióból Tim Russert tudósít az 1860. évi választásokról, miközben választási hirdetések is elhangzanak. A kiállítás 90 millió dollárba került. "Nincs semmi, amit ne tennénk meg, hogy becsalogassuk az embereket" - mondta Bob Rogers, a kiállítás tervezője, a múzeum megnyitóján. (Az Abraham Lincoln Múzeum januárban fogadta egymilliomodik látogatóját, ami rekordnak számít az elnöki múzeumok között.)

A történeti múzeumok állami tulajdonban lévő 80%-a azonban nem engedheti meg magának ezt a költekezést. Sokakban felmerülhet a kérdés: szükség van egyáltalán erre?

"Néha elgondolkodom azon, hogy talán túl messzire megyünk ezekkel a kiegészítőkkel" - véli James M. McPherson, Pulitzer-díjas történész, a Gettysburg Alapítvány és az Amerikai Polgárháborús Központ tanácsadója. De még ő sem vonja kétségbe a nevelés és a szórakoztatás összekapcsolásának hasznosságát. "Nagyon jó érzés, hogy ilyen sok különböző korú és különböző történelmi ismeretekkel rendelkező látogatót sikerül a múzeumokba csábítani. Nem tudom, hogy ez mennyit ad az embereknek, de ha a Lincoln Múzeum 3000 látogatójának csupán 1%-át érinti is meg Lincoln, az már pozitív eredménynek tekinthető." Az Amerikai Polgárháborús Központ is új technológiákat vonultat fel megnyitó kiállításán, de a hatás nem lesz olyan hivalkodó. McPherson azt reméli, hogy ez a megközelítés legalább olyan érzelmeket és gondolatokat fog kelteni, mint a sok látványos kiállítás.

A történészek, múzeumigazgatók és kurátorok gyakran hangsúlyozzák, hogy a múzeumok az eseményekről szólnak, amelyeket egyre jobb módon kell bemutatniuk a jövendő nemzedékeknek. "Minden múzeum igyekszik új utakat keresni, hogy becsalogassa az egymást követő generációkat, és ennek oka igen egyszerű. A jövőben ugyanis közülük kerülnek ki a látogatókon kívül a döntéshozó testületek tagjai és az adományozók. Ezek az emberek hoznak majd döntéseket a múzeum jövőjéről" - mondja Davis.

Lonnie G. Bunch, a chicagói Történelmi Társaság elnöke például létrehozott egy projektet, amelyben Studs Terkel író irányításával néhány tinédzser arról kérdezte az idős embereket, milyen élet folyt a városban gyermekkoruk idején. Ezek az eddig ismeretlen történetek - 40 év kutatásával kiegészítve - adják majd az alapját a Washingtonban megnyíló Afroamerikai Történelem és Kultúra Múzeuma kiállításának.

John P. Herrling vezérőrnagy, az Egyesült Államok Hadserege Múzeumának kampányigazgatója, is szóbeli interjúkat készíttetett a veteránokkal, hogy történeteik ne merüljenek feledésbe. "Úgy gondolom, nagyon fontos dologról van szó. A múzeumot nem csak tárgyi leletek alkotják, hanem történetek és szavak is. A tárgyak itt lesznek, de a golyó ütötte lyuk mellett megismerhetjük azt a katonát és csatát is, ahol szerepet játszott. A történet áll a középpontban" - mondta David Fabian ezredes, a múzeum kommunikációs igazgatója.

Végül a történészek is egyetértenek abban, hogy nem számít, milyen formában mutatják be a történetet. "Általánosságban úgy vélem, hogy minden jószándékú, a történelmi hitelességet szem előtt tartó, az emberek múlt iránti érdeklődését felkeltő kezdeményezés jó dolog" - véli Edward L. Ayers, a Richmondi Egyetem elnöke, a polgárháború elsődleges forrásait összegyűjtő "Árnyékvölgy projekt" létrehozója. "A fiatalabb generációk hálásak lesznek nekünk, hogy eddig soha nem látott módon szólaltatjuk meg a múltat. Nem az a legnagyobb veszély, hogy az emberek dramatizálva kapják a történelmet, hanem az, ha már egyáltalán nem érdeklődnek iránta."