Titokzatos romvárosba temetkeztek a perui felhőharcosok
A chachapoya civilizáció egyik erődítményében csontvázak és különböző leletek kerültek elő, amelyek közelebb vihetnek a prekolumbián kultúrák egyik legérdekesebb népéhez.
Múmiák a felhők városában
Az inkákról és Machu Picchuról szinte mindenki hallott már, de a chachapoya kultúra majdnem teljesen ismeretlen. Az Andok mélyén fekvő, fallal körülvett erődítményük az ősi Amerika legnagyszerűbb építményei közé tartozik, és mind méretében, mind nagyszerűségében felveszi a versenyt Machu Picchuval. Kuelap nehezen megközelíthető, lélegzetelállító környezetben fekszik, ahol nincsenek utak, szállodák vagy büfék, és látogatók is alig.
Ismeretlen eredetük rengetek találgatásra adott okot. A gyarmati korból származó feljegyzések szerint a chachapoya indiánok világosabb bőrűek voltak, mint a többi itt élő népcsoport, és ez képtelen elméletek kialakulásához vezetett. "A kék szemű főníciaiaktól kezdve egészen az írekig sokan szóba kerültek lehetséges gyarmatosítókként. Évtizedekig szenzációhajhász kijelentések uralták a témát, ami nem tett jót a régészetnek" - mondja Keith Muscutt, Santa Cruz-i kutató és tanár, aki könyvet írt a chachapoya indiánokról.
A gyarmati krónikákból tudjuk, hogy a chachapoya indiánok magas és bátor harcosok hírében álltak, akik sokáig ellenálltak az inka hódításnak, de emellett tapasztalt kereskedők és hatalmas sámánok is voltak. A Kuelapban talált egzotikus tollak és tengeri kagylóból készített bonyolult ékszerek arról tanúskodnak, hogy kereskedőik bejárták az Amazonas dzsungeleit és a Csendes-óceán partvidékét. A csereáruk között szerepeltek a kokacserjék értékes levelei, trópusi madártollak és hallucinogén növények.
A chachapoya indiánok mindig magas hegytetőkre építkeztek, ami védelmet és természetes csatornát jelentett egy olyan vidéken, ahol ellenség vette körül őket, és rengeteg eső hullott. A hegyek lejtőin teraszos földművelést folytattak, burgonyát, kukoricát és más gabonanövényeket termeltek, ami nagyszámú népesség eltartását tette lehetővé. A kultúra eddig felfedezett kőépítményei küzül a kualepi fellegvár emelkedik ki, amelynek mintegy 18 méter magas falai fenségességet sugároznak. A hegygerincen végighúzódó fal különböző nagyságú és alakú, gyakran több tonnás mészkőtömbökből épült, amelyek megmunkálása és elhelyezése rendkívüli tudásról és precizitásról tanúskodik.
A 2800 méteres magasságban fekvő Kuelap létezése már csaknem egy évszázada ismert, de elszigeteltsége sokáig meggátolta a komoly kutatásokat. Addig viszont az elszánt kincskeresők és kíváncsiskodók sok csontot és leletet elhordtak. A perui kormány és Amazonas állam anyagi támogatásával végre elkezdődhettek a régészeti ásatások.
A halottak védelmezték az élőket
A régészek Kuelap falai között több mint 500 épületet tártak fel, amelyek többsége valamikor kúp alakú, nádtetős lakóház lehetett. Az erődítménybe szűk folyosókon lehetett bejutni, ami valószínűleg szintén a védelmet szolgálta. Az egyik átjáró alján lámák és egyéb igavonó állatok nyomai, valamint ételmaradékok láthatók. A belső falakat geometriai minták, kígyószobrok (a kígyó vallási jelkép volt) és különös, kőből faragott arcok díszítik.
Középen, a terület legmagasabb pontján áll az ún. Plaza Mayor, amely elsőként épülhetett fel. Az itt talált csontok, ételáldozatok és egy kagylóból faragott apró kondor arra utalnak, hogy az épületben szertartások folytak, és a lakosok itt mutatták be áldozataikat isteneiknek. `Ez volt Kuelap szíve` - mondta Julio Rodriguez régész. Az erőd északi részén több ezer kőlövedék került elő, amelyeket nagy valószínűséggel a betolakodók ellen használtak.
A chachapoya indiánok szerették a holtakat a közelükben tudni, ezért temették őket a falak közé, a házak padlója alá, vagy díszes szarkofágokba. Jártasak voltak a mumifikálásban is: egy évtizeddel ezelőtt több mint 200 kitűnő állapotban megmaradt múmiát találtak a "Kondorkeselyűk lagúnája" nevű szent tó fölötti sziklákban. Az egyik, a ma a Leymebamba melletti múzeumban kiállított múmia egy inka tisztségviselő lehetett, akinek fogai bőséges táplálkozásról tanúskodnak. Egy fiatal lány koponyáján található sebek emberáldozatra utalnak.
Megtalálták egy puma múmiáját is, ami azt mutatja, hogy a macskaféléket tisztelet övezte. A temetkezési helyen a halottakat fedő textíliákon kívül több khiput, vagyis inka csomóírást is találtak, amelyeket az inkák használtak az adók és különféle adatok nyilvántartására. A chachapoya indiánok igyekeztek alkalmazkodni inka uraikhoz, bár valószínűleg nem kedvelték őket.
A kultúra 16. század eleji, látszólag hirtelen pusztulása és eltűnése azonban még ma is zavarba hozza a szakembereket. Nyelvük csak néhány helynévben - pl. Kuelpa - maradt fenn, bár ennek inka változatát, a Quechua nevet széles körben használják Peruban és Bolíviában. "A chachapoya népet rövid idő alatt hatalmas demográfiai katasztrófa érte" - mondta Alfredo Narvaez régész, hiszen szerinte a spanyolok megérkezése után, a 16. század közepére csupán 10 ezren maradtak a több százezres populációból.
A kutatók szerint a chachapoya indiánok szövetkeztek a spanyolokkal az inkák ellen. Az együttműködésből származó esetleges előnyöket azonban nem élvezhették: az európai betegségek, amelyek ellen az Újvilág népeinek nem volt védettsége, megtizedelte az Andok őslakosait.
A régészek a Plaza Mayor mellett szétszórtan heverő csontvázakat és használati tárgyakat találtak, ami igen különbözik attól a gondosságtól, ahogyan a chachapoya nép a halottaival bánt. "Nagy kérdés, hogy a holtak miért vannak itt, és miért nem temették el őket a megszokott módon" - mondja Edwin Blas, régész. A kutatók csak találgatni tudnak: néhányan úgy vélik, hogy e helyen drámai csata zajlott, mások szerint az emberek itt roskadtak össze a betegségtől. A területen tűz nyomait is megtalálták. Narvaez szerint a központi épületet a település elhagyása után szándékosan fel akarták gyújtani, ami egyfajta rituális megtisztulást jelentett, és látványosan komor lezárása lett volna egy korszaknak.
