Hidegháborús kémjátszma Kelet-Berlin alatt

A szovjetek 52 évvel ezelőtt felfedezték a CIA Berlin alatt fúrt alagútját. A bejelentés azonban egy hazugságon alapult - derül ki a titkos jelentésekből.

Látványos győzelmet hozott

A vakmerő projekt ugyan meghiúsult, de a felfedezés híre féktelen vidámságot okozott a CIA központjában. Amerika kémei teljesen felvillanyozódtak a hatás láttán: a nyugat csodálattal emlegette a CIA hőstettét, és az a vélemény alakult ki, hogy az ügynökség lefőzte a szovjeteket. `A világ rekciója renkívül előnyös volt az USA tekintélye szempontjából. A nyugati szövetségesek nem titkolt lelkesedéssel fogadták, hogy a kémkedési ügyekben újoncnak számító USA fölébe kerekedett a hírszerzés mesterének tartott Szovjetuniónak` - írta a CIA a `Berlini alagút-projekt` belső történetében, amelyet nemrég hoztak nyilvánosságra.

Kommunikáció a föld alatt

Az alagút minden szempontból nagyszerű teljesítmény volt. Építése 1954 augusztusában kezdődött a nyugat-berlini Rudov szektor egyik raktárépülete alatt, és 18 hónapig tartott a legnagyobb titokban (Ismerje meg a hadművelet részleteit!). Elkészülte után mintegy 270 méterre benyúlt a szovjet szektor területére. Az angol hírszerzés által is támogatott projekt keretében sikerült három olyan kábelre rákapcsolódni, amely a telefon- és távíróforgalmat közvetítette Kelet-Berlin és pl. Moszkva között.

Az amerikai és angol ügynökök közel egy éven keresztül minden kommunikációt lehallgattak, amelyet 25 tonna magnószalagon rögzítettek. Washingtonban és Londonban több száz fordító és alkalmazott dolgozott az anyagok feldolgozásán. Fél évszázaddal később a tudósok és hírszerzők még mindig azon vitatkoznak, hogy kinek kit sikerült kijátszania. A vita arra is rávilágít, hogy a közvélemény ítélete gyakran fontosabb, mint a megszerzett titkok értéke.

"Minden az amerikaiak és a szovjetek között folyó nagy hidegháborús játszma része volt. A kémkedés olyasmi volt, mint egy vetélkedő, ahol mindkét fél meg akarta mutatni, hogy jobb a másiknál. Örültek, ha megmutathatták az embereknek, milyen profik is ebben a játszmában, amelyben normálisan semmiről sem tudnak beszélni" - mondja Bernd Stoever, a Potsdami Egyetem történésze.

Az alagút 1956. április 22-i felfedezése után a szovjetek és kelet-németek igyekeztek propagandagyőzelmet kicsikarni. A szovjetektől szokatlan módon sajtókonferenciát tartottak, amire meghívták mindkét oldal tudósítóit. Washington azonban hallgatott. Erre a kommunista hatóságok 50 ezer kelet-berlinit vonultattak az alagúthoz, hogy megmutassák nekik, milyen "piszkos trükkökre" képes az ellenség. A CIA örömmel fogadta a nyilvánosságot. Az építők feltételezték, hogy a szovjetek egyszer felfedezik az alagutat, de azt gondolták, hogy el fogják titkolni.

"Az volt az általános vélemény, hogy ha a szovjetek beismerik, az amerikaiak hozzáférhettek a titkosított kommunikációs vonalaikhoz, akkor elveszítik tekintélyüket. Talán szerencsére, de a sors közbeszólt, és a szovjet reakció pont az ellentéte volt annak, amit vártunk" - olvasható a CIA egyik belső jelentésében, amely 1967-68-ban íródott.

Mindvégig tudtak az alagútról

A szovjet diadal napja

Az igazság azonban sokkal bonyolultabb. A szovjetek végig tudtak az alagút létezéséről. A CIA ugyanis még az építés előtt elkövette azt a hibát, hogy terveit megvitatta George Blake magas rangú angol hírszerzési tiszttel, akiről 1961-ben kiderült, hogy kettős ügynök, és a KGB-nek is dolgozik. Több száz angol ügynököt, és az alagút terveit is ő árulta el a szovjeteknek.

Szergej A. Kondracsov, Blake KGB-felettese, könyvében azt írja, hogy a szovjet hírszerzés nagyon aggódott amiatt, hogy az információforrás személye kitudódik. Attól féltek, hogy az amerikaiak gyanakodni kezdenek, ha túl hamar "felfedezik" az alagutat, ezért nem zavarták az építését. 1956 tavaszán a heves esőzések megrongáltak egy kábelt, ami ürügyet szolgáltatott arra, hogy végre ráakadjanak az alagútra. Tehát a CIA volt az, akit átvágtak. Egy 1956. augusztusi belső feljegyzés szerint a CIA arra a következtetésre jutott, hogy "az alagút felfedezése teljesen véletlen volt".

Öt évvel később kiderült, hogy Blake kettős ügynök volt, ezért újra áttekintették a projektet: Valódi titkokat sikerült megszerezni? Vagy a szovjetek téves információkkal etették az amerikaiakat? Könyvében Kondracsov azt írja, hogy a kábeleken átmenő információk valódiak voltak, mivel a szovjetek nem merték Blake-t hamis hírekkel kompromittálni.

A kutatók azonban nincsenek meggyőződve erről. "Addig nehéz biztosat mondani, amíg nincs több információnk szovjet részről. Az ő verziójuk még hiányzik" - véli Christian F. Ostermann, a washingtoni Woodrow Wilson NEmzetközi Kutatóintézet hidegháborús projektjének igazgatója.

Blake 1966-ban szabadult az angol börtönből. Moszkvába ment, ahol ma is él, de sohasem beszélt arról, mit is mondott pontosan a KGB-nek. Tavaly novemberben, 85. születésnapján Vlagyimir Putyin, orosz elnök, a Barátság Érdemérmet adományozta neki, amely a legmagasabb kitüntetés, amit egy nem orosz állampolgár kaphat.

2005-ben a berlini Schönefeld repülőtér építése közben felfedezték az alagút egy betemetett szakaszát. Kiásták és a berlini Szövetséges Múzeumba szállították, ahol kiállítást rendeztek az alagút felfedezésének 50. évfordulója alkalmából.