Tíz éve védi jogszabály Európa nemzeti kisebbségeit

Továbbra is ragaszkodnak a klasszikus nemzetállamokhoz

A keretegyezmény kidolgozásának ötlete a balkáni háborúk csúcspontján, 1993 őszén fogant meg az Európa Tanács bécsi csúcsértekezletén. A dokumentumot eddig 34 európai állam ratifikálta; Franciaország, Görögország és még jó néhány nyugat-európai ország azonban nincs közöttük. Ezek azt hangoztatják, hogy náluk minden állampolgár egyenlő, s ezért nem vesznek tudomást a területükön élő számos etnikumról, s kollektív jogokat sem hajlandók szavatolni a kisebbségeknek.

A keretegyezmény átfogja a nyelvi és kulturális közösségek, népek vagy etnikumok fennmaradása szempontjából fontos összes szférát. Az alapvető jogok (véleménynyilvánítás, gyülekezés, szerveződés stb.) mellett kiterjed az oktatásra, a tájékoztatásra, bíráskodásra, és rögzíti az anyanyelvi személynév, a hagyományos helység- és tájnevek használatának a jogát éppúgy, mint a határon túlnyúló kulturális kapcsolatok ápolását.

Koszovó kiéleződött helyzetben: kisebbségből önálló állam

A követelmények többségének a megfogalmazásában benne van a "lehet" szó, ami nagy mozgásteret ad az egyes államoknak a megvalósításban. Ennek tulajdonítható, hogy az Európa Tanács tagjainak többsége becikkelyezte a konvenciót. Az egyezmény másik gyengéje, hogy az egyes államokra bízza, mely kisebbségeket kívánnak a konvenció védelme alá helyezni. Hiányzik a szövegből a "nemzeti kisebbség" pontos meghatározása éppúgy, mint a kollektív jogok megemlítése.

A dokumentum rögzíti a kisebbségek jogát ahhoz is, hogy "hatékonyan részt vegyenek" az őket különösen érintő kulturális, társadalmi és közügyekben. Ez a részvétel az európai "új demokráciákban" (értsd: a volt kommunista országokban) úgy valósult meg, hogy etnikai alapon szerveződő pártok jöttek létre, ami megszabta az állampolitika etnizálásának szerkezeti keretét. Ezzel szemben a "régi Európában" a nemzeti kisebbségek zöme a civil társadalom keretein belül szerveződött. Így az állam nem etnikai kategóriák szerint definiálódik, ami fokozza az állampolgárok lojalitását az állam egésze iránt.

Arquint - aki a rétoromán nyelvi és kulturális egyesületek ernyőszervezetének, a Lia Romantschának is volt az elnöke - abban látja a konvenció igazi problémáját, hogy annak alapját a nyugat-európai államok nemzetállam-felfogása képezi. Nyugat-Európa a 20. század második felében sem volt képes elszakadni ettől a felfogástól, és etnikai téren nem tudta közelíteni a modern államot a sokszínűség politikájához. Ez már a fogalmaknál tetten érhető.

1. Továbbra is ragaszkodnak a klasszikus nemzetállamokhoz
2. Lakóterületre korlátozzák a kisebbségvédelmet