2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Magyar-román kapcsolatok a Kádár-korszakban

2008. július 15. 14:07 Dombovári Ádám

Földes György könyvében Magyarország és Románia 1956-1989 közötti történelmének párhuzamait és kapcsolatát elemzi, amelyhez felhasználta a levéltárakban őrzött dokumentumokat is.

A nacionalizmusok kutatása népszerű történelmi téma. Különösen aktuális problémáról van szó, ha a napi politika, az európai uniós jogrendszernek a kisebbségi jogok betartására irányuló biztosítékai, ill. általában is az unió "nemzetiségi" politikája felől közelítjük meg a kérdést. Ha a kelet-közép európai nacionalizmusok és ellentétek előzményeit keressük, nagy valószínűséggel a Horthy-korszak, ill. a második világháború alatt, azaz a "trianoni Magyarország" idején kulminálódó nemzetiségi problémákhoz jutunk. A történészek ennek számos részkérdését feldolgozták. Földes György könyve az újdonság, de legalábbis a frissesség élményével hat témaválasztása tekintetében, amikor a kádári Magyarország romániai nemzetiségi politikáját vonja vizsgálata tárgyába.

Az uniós rendszerhez hasonlóan a keretek adottak: a szocialista blokk, a Szovjetunió és a hidegháború nyomása mind behatárolták a (nemzetiségi) politika mozgásterét, stílusát és lehetőségeit. Ennek a politikának az alanya az erdélyi magyarság volt. Magyarország és Románia 1956 és 1989 közötti történelmének egyfelől párhuzamait, másfelől intenzív kapcsolatát kívánja megragadni a szerző. Nem hagyományos és tiszta kapcsolattörténetről van szó, hiszen végig a nemzetiségi motívum jelöli ki a főbb irányvonalakat.

A szerző két területet különösen fontos tartományként kezel: a gazdaságról, s a gazdaságpolitikán keresztül (is) megnyilvánuló nemzet(iség)politikáról van szó. A szocialista országok az 1960-as évek elejétől egyre nyíltabban próbálták saját gazdasági érdekeiket képviselni, s a nemzetközi gazdaságba kapcsolódni; mindez a nemzeti érdekek újragondolására ösztönözte a térség országait. A romániai magyar kisebbség helyzete nagyjából párhuzamosan ezzel a folyamattal, az 1960-as évektől drámaian romlani kezdett, amin Kádárék már nem tudtak segíteni.

Földes György könyve ebből a diszkrepanciából kiindulva keres válaszokat az alábbi kérdésekre: miért nem tudott, akart-e egyáltalán a kádári politika segíteni? Milyen céljai voltak a magyar kormánynak, s milyen taktikát, módszereket alkalmazott ezek elérésére, rendelkezett-e egyáltalán hatékony eszközökkel? Miért nem vállalta sokáig a magyar politika a konfrontációt Romániával, milyen következményektől féltek? Miért szaporodtak mégis az ország konfliktusai a román politikai vezetéssel, s miért vállalta a küzdelmet a nyolcvanas évek második felében? Röviden: hogyan írható le a magyar külpolitika fejlődési íve Románia irányába, és milyen faktorok hatására változott?

A szerző politika, értelmiség és közvélemény egymásra ható viszonyát román és magyar oldalon egyaránt vizsgálja. Magyarország és az erdélyi magyarság léte ugyanis, vélt és valós szándékai erősítették a román nemzettudatot, de nehezítették annak zavartalan megélését. Hatást gyakorolt egyben az ország hangulatára, közvéleményére, kihatott a többség magatartására. Földes György fontosnak tartja, hogy ne puszta diplomáciatörténetet írjon: a politikatörténeti elemzést gazdaság-, társadalom-, kultúr-, és ideológiatörténeti mozzanatok egészítik ki.

A könyv első négy fejezete az 1956 utáni nemzeti ideológiákkal, nemzetépítési stratégiákkal, a szocialista internacionalizmus és a nemzeti érdek ellentmondásaival, s az erősödő román nacionalizmusra adott európai, szocialista és magyar válaszokkal foglalkozik. Az öttől nyolcadik fejezetek a konfliktus, majd a kibontakozás különböző állomásait írják le kronologikus rendben.

A szerző maga is utal az előszóban arra, hogy a két fél bemutatása szükségszerűen nem lehet egyenértékű. A használt (és pontosan hivatkozott) források köre ennek ellenére is meggyőző: Földes alaposan merített romániai dokumentumokból is. Kutatásokat végzett magyar és bukaresti levéltárakban (a külügyi iratok mellett a román, ill. a magyar pártvezetés irataira is kiterjedően), a nyomtatott források között pedig ugyancsak vegyesen találjuk a magyar és román politikusok beszédeit, cikkeit, naplóit, a két ország állampártjainak kongresszusi jegyzőkönyveit stb.

A román nyelvű szakirodalom használata ehhez képest viszont elenyésző; a szupranacionális nézőpontot ehelyett nyugati történeti munkák képviselik. Az áttekintett, nagyjából félszáz sajtótermék (napilapok, folyóiratok, periodikumok) a magyar és román tételek mellett szép számmal tartalmaz angolszász és egyéb nyugati, elsősorban német lapokat. A kötet végén részletes életrajzi gyűjtemény található, amit névmutató követ.

Földes György munkája példás szakszerűséggel járja körül választott témáját, s megkerülhetetlen a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó történészek számára. Kérdésfeltevése, módszertana egyaránt rendkívül aktuális. A korszak állandósult magyar-román konfliktusának megrajzolása emellett betekintést enged tágabban is a szocialista országok kapcsolatrendszerébe, a szovjet vezetés alatti szövetségi rendszer működési mechanizmusába, s ezáltal jól hasznosítható a régió és a hidegháborús rendszer politikája és diplomáciája iránt érdeklődők körében is.

Földes György, Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956-1989. Napvilág Kiadó, Bp., 2007. 564 o.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár