A történelem 10 legfélelmetesebb csodája
2008. augusztus 1. 10:09
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=21297
Akár hiszünk a csodákban, akár nem, az évszázadok során számos feljegyzés született látszólag megmagyarázhatatlan, sokak által egyenesen Isten művének tartott eseményekről.
Romlatlan testek és vérző szobrok
10. Szűz Mária megjelenése Zeitounban, 1968-1970
A Mária-jelenések olyan események, amikor Szűz Mária természetfölötti módon megjelenik egy vagy több embernek, függetlenül azok hitétől. A jelenések általában arról a településről kapják a nevüket, ahol történtek. A jelenséget a pszichológiában pareidolia névvel illetik, a teológusok pedig teofániának hívják. A leghíresebbek közülük valószínűleg a lourdes-i és fátimai jelenések. Az ott lévő emberek elmondása szerint Szűz Mária mindkét esetben jövőre vonatkozó jóslatokat mondot, illetve imádságra és bűnbánatra szólított fel. A Kairóhoz tartozó Zeitounban látott Miasszonyunk-jelenést 2-3 évig tartott, és több millió ember látta, még filmre is vették. Az alexandriai kopt egyház feje nyilatkozatban erősítette meg a jelenés valódiságát. A katolikus egyház a mai napig nem adott ki hivatalos nyilatkozatot az ügyben. További részletek és filmfelvételek
9. Romlatlan testek
A halál után nem minden test enyészik el. A görög-keleti egyház ezt az állapotot a szentté avatás feltételének tekinti, míg a katolikus egyház a szent lét jelének, de nem szükséges előfeltételének tartja. A katolikus egyház szerint nem tartoznak ide azok a holttestek, amelyeket valamilyen módszerrel konzerváltak, vagy az alkalmazott technikák ellenére megmerevedtek. A szentek enyészettől megmenekült teste teljesen rugalmas, olyan, mintha csak aludnának. A romlatlan testek a szentség illatát árasztják, amely egy különleges édeskés aroma. Az évek során számtalan romlatlan testre bukkantak, amelyek még több évszázaddal haláluk után is teljesen épek maradtak: pl. Szent Bernadett, vagy Szent Szilvanusz. További részletek
8. Neumann Teréz, 1896-1962
Neumann Teréz katolikus misztikus is stigmatizált volt. 1918. október 10-én egy tűzeset után lebénult, majd egy évvel később megvakult. 1923. április 29-én, Lisieux-i Teréz boldoggá avatásának napján azonban visszanyerte látását, 1926. március 5-én pedig, a nagyböjt első péntekjén szíve fölött seb jelent meg, amit ekkor még titokban tartott. Később látta Jézust három apostollal együtt az Olajfák hegyén. Húsvét szombatján arról számolt be, hogy látta Krisztus feltámadását. Ezután minden pénteken átélte Jézus szenvedését, saját kínjai különösen nagypénteken fokozódtak. 1926. november 5-én kilenc sebet fedezett fel a fején, és még néhányat a hátán és a vállán. A szemtanúk szerint ezek a sebek soha nem gyógyultak be, nem fertőződtek el, és még a holttestén is láthatók voltak. 1922-től haláláig a szent ostyán kívül semmilyen más ételt nem vett magához, 1926-tól pedig már vizet sem ivott. 1927 júliusában egy orvos és négy ápolónő figyelte két héten át a nap 24 órájában, de csak azt tudták megállapítani, hogy az oltári szentségen kívül semi mást nem evett, ennek ellenére nem lépett fel betegség, súlyveszteség vagy kiszáradás. Boldoggá avatása 2005-ben kezdődött. További részletek
7. Az akitai szobor, 1973-1975
1973-ban Agnes Kacuko Szaszagava nővérnek jelent meg Szűz Mária a japán Akitában. 1973. június 28-án kereszt alakú seb jelent meg a bal keze belső felén, amely nagyon vérzett, és nagy fájdalmat okozott. Július 6-án Ágnes nővér imádság közben hangokat hallott a kápolnában található Mária-szobor felől. Ugyanezen a napon az apácák észrevették, hogy a szobor jobb kezéből vér szivárog. A szobor kezén lévő sebhely szeptember 29-ig megmaradt, majd eltűnt. Ugyanezen a napon a szobor "izzadni" kezdett a homlokán és a nyakán. Két évvel később, 1975. január 4-én a szobor könnyezni kezdett. A könnyezés 101 alkalommal fordult elő, és hat évig és nyolc hónapig tartott. A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a szoborból folyó vér, könny és verejték valódi emberi vér, könny és verejték. A vér három vércsoporthoz tartozik: 0, B és AB. Ágnes nővér teljesen kigyógyult süketségéből. 1988 júniusában Ratzinger bíboros (a mostani XVI. Benedek pápa) az akitai jelenéseket megbízhatónak és hitelt érdemlőnek nyilvánította.
6. Lourdes, 1858
A lourdes-i jelenések 1858. február 11-én kezdődtek, amikor a 14 éves Bernadette Soubirous bevallotta édesanyjának, hogy egy "hölgyet" látott a Massabielle barlangban, amikor húgával és egyik barátjával fát gyűjtött. A jelenések abban az évben még 17-szer megismétlődtek. Az egyik jelenés alkalmával a hölgy arra kérte a kislányt, hogy ásson az egyik szikla tövében, és igyon a forrásból. Bernadette teljesítette a kérést, az így talált forrást ma is több millióan keresik fel a csodás gyógyulás reményében. A lourdes-i egészségügyi hivatal 68 megmagyarázhatatlan gyógyulást jegyzett fel. További részletek
Lebegő szerzetestől a napcsodáig
5. Copertinói József, 1603-1663
Copertinói Szent József igen egyszerű lélek volt, de képes volt a levitációra, vagyis a lebegésre. A légiutazók, pilóták, szellemi fogyatékosok és gyenge tanulók védelmezőjét 1767-ben avatták szentté. 1630-ban Copertino városa körmenetet tartott Assisi Szent Ferenc tiszteletére. József is részt vett a szertartáson, amikor hirtelen felemelkedett, és a tömeg fölött lebegett. Amikor leereszkedett, és megtudta, mi történt, annyira elszégyellte magát, hogy az anyja házába menekült, és elbújt. Ez volt az első alkalom, amelyet több is követett. Nemsokára már "repülő szentnek" nevezték. József leghíresebb lebegése állítólag egy pápai kihallgatáson történt VIII. Orbán pápa előtt. Amikor lehajolt, hogy megcsókolja a pápa lábát, olyan tisztelet töltötte el iránta, hogy felemelkedett. 1663-ban utolsó miséjén eksztázisba esett és repült, amit több ezren láttak. Később filmet készítettek róla "Vonakodó szent" (Reluctant Saint) címmel. További részletek
4. Juan Diego tilmája, 1474-1548
Juan Diego Cuauhtlatoatzin, mexikói indiánnak 1531-ben jelent meg Szűz Mária, ami jelentősen felerősítette a katolikus hit elterjedését Mexikóban. Juan Diego aznap éjjel meglátogatta nagybátyját, akit nagyon betegen talált. Másnap reggel, december 12-én úgy döntött, hogy keres egy papot, aki feladja az utolsó kenetet neki. Tepeyac hegyén Mária megállította, és közölte vele, hogy rokona nem fog meghalni, továbbá arra kérte, másszon fel a hegyre, és szedje le az összes virágot, amit ott talál. December volt, amikor általában semmi sem virágzik a hideg miatt, de a hegytető mégis rózsáktól pompázott. A hölgy óvatosan berakta a virágokat Juan Diego tilmájába (indián köpeny), és megparancsolta, hogy csak Zumarraga püspök előtt nyithatja ki. Amikor Juan Diego a püspök előtt felfedte a tilma tartalmát, a rózsák kihullotak, a ruhadarabon pedig megjelent Mária alakja. A püspök térdre borult, elismerte a csodát, és elrendelte, hogy építsenek templomot azon a helyen, ahol Mária megjelent. Az eredeti tilma Guadalupéban látható, amely ma a világ leglátogatottabb zarándokhelye. További részletek
3. Pio atya (Pietrelcinai Szent Pio)
Francesco Forgione, a későbbi Pio atya, olasz kapucinus szerzetes volt, aki a Pio nevet pappá szentelése alkalmából a szerzetesrendben kapta. Stigmái tették híressé: leveleiből tudjuk, hogy azok már nem sokkal pappá szentelése után megjelentek rajta. Pio atya igyekezett titkolni szenvedéseit, de 1919-ben szárnyra kapott a hír a stigmatizált szerzetesről. Sebeit sokan szerették volna látni, köztük orvosok is. Az emberek az első világháború után a remény szimbólumaként tekintettek a szerzetesre. A hozzá közel állók számtalan csodás tulajdonságról számoltak be. Pio atya gyógyított, egyszerre két helyen is tudott lenni, lebegett, jövendölt, csodákat tett, nem aludt és nem evett (egy beszámoló szerint 20 napig semmit sem vett magához , csak a szent ostyát), olvasott a szívekben, nyelveken szólt, képes volt az átváltozásra, sebeiből pedig kellemes illat áradt. Amikor sírját 2008. március 3-án felnyitották, teste teljesen épen feküdt a koporsóban. Holtteste a San Giovanni Rotondoban lévő kolostorban látható. További részletek
2. A lancianói csoda, i.sz. 700
A 8. században egy bazilita szerzetes az olaszországi Lanziano Szent Legonzianónak szentelt templomában oltári szentséget mutatott be. A görög rítus szerint kovászos kenyeret használnak, a latin rítusban viszont kovásztalan kenyeret, így kétségei támadtak, hogy a kovásztalan ostyában valóban jelen van-e Jézus. A mise alatt az átváltoztatásnál az ostya élő hússá, a vér pedig élő vérré változott. A vér 5 szabálytalan formájú és különböző nagyságú rögben alvadt meg. Több egyházi vizsgálatot is lefolytattak a csodával kapcsolatban, a bizonyítékok pedig még mindig Lancianóban vannak. 1970-71-ben a Sienai Egyetem munkatársai tudományos vizsgálatokat végeztek, amelyből kiderült, hogy a hús és vér igazi emberi hús és vér. A hús legfőbb elemei az emberi szívre utalnak. A hús és a vér ugyanazzal az AB vércsoporttal rendelkezik, amellyel a torinói lepel, és számos más eukarisztikus csoda is. A hús szálas és világosbarna színű, amely rózsszínűvé változik, ha hátulról kapja a fényt. Az öt alvadt vérrögből álló vér okkersárga színű. További részletek
1. A fátimai napcsoda
A portugáliai Fátimában 1917. október 13-án történt napcsodát legalább 30-100 ezer ember látta. Az emberek azért gyűltek össze, hogy részesei legyenek annak a jóslatnak, amelyet három fátimai pásztorgyerek adott. A szemtanúk elmondása szerint először esett az eső, majd kitisztult az ég, és forgó korongként megjelent a Nap, amely jóval kevésbé fénylett, mint általában, és sok színben pompázó fénnyel árasztotta el a vidéket. Ezután elkezdett lefelé zuhanni. Többen megijedtek, mert azt hitték, hogy itt a világ vége. Az esőáztatta ruhák teljesen megszáradtak. A csodát a hívek Szűz Máriának tulajdonították, aki 1917. július 13-án, augusztus 19-én és szeptember 13-án már megjelent a három fátimai gyereknek. A hölgy megígérte a gyerekeknek, hogy október 13-án felfedi kilétét, és csodát tesz, hogy mindenki higgyen. 1930. október 13-án a római katolikus egyház hivatalosan is elismerte a csodát. További részletek