Sörös Pongrác
2009. május 30. 00:09
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=26002
Komárom, 1873. augusztus 24. - Győr, 1919. január 5.
Sörös Antal és Ackermann Józsa iparosszülők fia. Gyermekéveit Soroksáron, majd Győrött töltötte, öt éves korától pedig anyai nagyapjánál Komáromban volt. A gimnázium alsó osztályait is ott végezte, az V. osztályt Budapesten a piaristáknál, a VI. és VII. osztályokat pedig Esztergomban a bencéseknél. 1890-ben aztán belépett a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe. Egy évi noviciátus után 1892-ben Győrött mint magántanuló tett osztályvizsgát, majd érettségit. Felsőbb tanulmányait a pannonhalmi hittudományi és tanárképző intézetben végezte, s Budapesten 1894-ben alap-, majd 1896-ban szakvizsgát tett történelemből, valamint latin nyelv- és irodalomból. 1896. június 28-án pappá szentelték és egyúttal a pápai gimnáziumhoz küldték tanárnak. Itt 1898-ig magyart, latin nyelvet és történelmet tanított, és az ifjúság hitszónoka volt. 1898-ban történelem-latin szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. Élénk részt vett Pápa város társadalmi életében, így az ottani katolikus kör alapításában, amelynek választmányi tagja és könyvtárnoka volt. 1898-ban a könyvtár jegyzékét is kiadta. Az 1898. iskolai év végén tanári állásától fölmentették. 1899-ben a római magyar történelmi intézet tagjaként Rómában folytatott levéltári kutatásokat. 1899-től a rend pannonhalmi tanárképző főiskolájának tanára, egyúttal 1905-12-ben konventi jegyző, majd 1906-tól levéltári, 1911-től központi könyvtárőr. A tanítási éven kívül is folytatott történelmi kutatásokat Pannonhalmán, Budapesten, a dunántúli könyv- és levéltárakban, Ausztriában, Német- és – ismételten – Olaszországban.
A Pannonhalmi Szent Benedek-rend története című sorozat egyik szerkesztője, a pannonhalmi főapátságról (Bp., 1903., 1916.) és a bakonybéli apátságról írt kötetek szerzője. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története a magyar szakirodalom egyik legmonumentálisabb alkotása. Az eredeti kútfők és a történeti irodalom teljes kiaknázásával készült munka kimeríthetetlen tárháza a magyar társadalom és gazdaságtörténet, irodalom- és tudománytörténet adatainak, s az országos és provincális történet számos fontos részletét is új világításban mutatja be. Mint forrásmű, nélkülözhetetlen segédkönyve lett a magyar történet kutatóinak; mint feldolgozás egyike legjelesebb egyháztörténeti monográfiáknak. A rendtörténet hét kötete életének főműve, megszerezte számára a szakma és a tudós társaságok elismerését, minden szakember legteljesebb becsülését. A nagy mű írása közben ifjúkora óta kedvelt stúdiumának - a XVI. századi magyar történetnek - művelésére is maradt ideje. Kisebb műveiben a kor történetének sok homályos részletére derített fényt. Életrajzait, melyek jó része - a két Forgách Ferencz, Forgách Simon, Meszlény Benedek, Athinai Deák Simon, Lévai Cseh Péter, Frangepán Ferenc s mások életrajza a Századokban jelent meg - a legkisebb részletekig menő pontosság, a kronológiai és genealógiai adatok mellett élvezetes. Olvasmányok. Különös előszeretettel foglalkozott a korszak kevésbé méltatott történetíróinak - Forgách Ferencznek, Verancsics Antalnak, Zermegh Jánosnak, Brodarics Istvánnak - életével és munkásságával. Utolsó, kéziratban maradt tanulmánya a XVI. századi történetírás története. A szakfolyóiratokban, a pannonhalmi főiskola évkönyveiben, napilapokban közölt több száz kisebb cikkében értékesítette s részben közölte a munka közben kezébe került, addig ismeretlen és kiaknázatlan források adatait, nem egyszer nagyon értékes adalékokkal gyarapította az ismereteket.
1916-tól a Szent István Akadémia rendes tagja. Az MTA levelező tagja 1909. április 29-től. Akadémiai székfoglalóját Franyó Rémig felségárulási pere címmel 1910. január 10-én tartotta.
Fő művei: Forgács Ferenc élete. Bp., 1896.; Verancsics Antal élete. Esztergom, 1898.; Ghimesi Forgách Simon báró. Bp., 1899.; A pannonhalmi főapátság története, II. Többekkel szerk. Bp., 1903.; A bakonybéli apátság története. I-II. Bp., 1903-04.; Guzmics Izidor apáti naplója. Irodalomtörténeti Közlemények, 1903.; Komárommegyei bencés apátságok. Komárom, 1905.; A pécsváradi bencés apátság. Bp., 1905.; Jerosini Brodarics János. Bp., 1907.; Franyó Rémig felségárulási pere. Bp., 1910.; A tihanyi apátság története. II. Bp., 1911.; Az elenyészett bencés apátságok. Bp., 1912.
Róla szóló művek: Hóman Bálint: Sörös Pongrác. Századok, 1919.; Hóman Bálint: Történetírás és forráskritika. Bp., 1938.; T[óth] L[ászló]: Sörös Pongrác. Turul, 1918-21.; Erdélyi László: Emlékbeszéd Sörös Pongrác (1873-1919) rendes tag felett. Bp., 1941.