Tagadta a náci kollaboráció vádját PG Wodehouse
2011. szeptember 1. 08:30 The Guardian
Jeeves szülőatyja felháborodással fogadta azokat a vádakat, amelyek szerint a világháború alatt a német propagandaminisztérium által biztosított rádióműsoraival kollaborált volna a náci rezsimmel.
Korábban
PG Wodehouse-t a brit MI5 ügynökei azért hallgatták ki, mivel az angol-amerikai prózaíró a világháború idején Berlinből sugárzott propagandaműsorban szerintük torz képet festett a brit hadifoglyok életéről. A fikciós karakter, Jeeves életre keltője megdöbbenését fejezte ki, hogy a csatornán túl kritikával fogadták tevékenységét.
„Azt gondoltam, hogy hallva a beszélgetéseket, az emberek fel fognak nézni rám, amiért a nehéz körülmények ellenére ilyen optimista tudtam maradni” – olvasható a nemrég nyilvánosságra került dokumentumban.
Wodehouse-t Franciaországban érte a háború. Amikor a Wehrmacht lerohanta az országot, az író egy felső-sziléziai internálótáborba került; éppen krikett meccset játszott 1941. június 21-én, amikor szóltak neki, hogy fogja holmijait és szálljon fel az első Berlinbe tartó vonatra.
Itt az Adlon hotelben szállásolták el, s fizettek neki azért, hogy a főleg amerikaikból álló hallgatóságának beszámoljon mindennapjairól. Elmondása szerint az amerikai rajongóitól érkező levelek motiválták a rádióműsor folytatásában.
A Wodehouse-akták egyike azon számos MI5 dokumentumnak, amelyet nemrég adott közre a brit Nemzeti Levéltár, s amely „brit renegátként” nevezi meg a kollaboráns, bomlasztó elemeket, köztük Wodehouse-t.
A berlini tartózkodás után az író és felesége, Ethel Párizsba ment, ahol német költségen egy ideig a Bristol hotelben éltek; itt hallgatták ki a francia főváros felszabadulása után a brit hírszerzés ügynökei. Wodehouse egy helyütt megemlíti Wesley Stoutot, a Saturday Evening Post szerkesztőjét, aki a rádióműsornak a britekre gyakorolt negatív hatásaira hívta fel a figyelmet, „érzéketlen magatartásnak” titulálva az író akcióját.
Wodehouse erre azt válaszolta, hogy ő csak a brit hadifoglyok „komolytalan, derűs” magatartását tolmácsolta a külvilág felé. „Ha ez Felső-Szilézia, milyen lehet az alsó rész?” – tette fel a költői kérdést az író.
A rádióműsor ötlete Werner Placktól származott, akire Wodehouse mint „hollywoodi barátjára” utal. Az író a tosti internálótáborban igen termékeny volt, ekkor írta meg a Joy in the Morning, a Full Moon, a Spring Fever és az Uncle Dynamite című novelláját.
Az MI5 elfogadta a mentális fájdalomra panaszkodó Wodehouse érvelését, amely szerint a műsorral nem az ellenséget segítette, ezért úgy döntöttek, hogy nem állítják bíróság elé férfit, jóllehet a háború után újraértékelték Wodehouse háborús szerepvállalását.
A világháború után Wodehouse az Egyesült Államokba utazott, s ott élt egészen 1975-ben bekövetkező haláláig; 93 éves korában hunyt el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Nem nyerte el a korabeli kritikusok tetszését Beethoven IX. szimfóniája 09:50
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat tegnap
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét tegnap
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud tegnap
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját tegnap
- Épített fény címmel nyílt kiállítás Lucien Hervé munkáiból a zürichi Le Corbusier-pavilonban tegnap
- Harci bemutatók és ókori játékok is várják a látogatókat az aquincumi Floralián tegnap
- Sosem tudott egészen kiteljesedni az egyik legkeresettebb rendező, Orson Welles tegnap
