A vérvétel fájdalmas története
2012. június 4. 10:33
A véradás ókori gyakorlata szív- és érrendszeri előnyökkel járt az anyagcserezavartól szenvedő, elhízott emberek számára – olvasható a BMC Medicine című folyóiratban közölt tanulmányban. Maga a művelet azonban korántsem volt fájdalommentes.
Ha az ókorban egy migrénnel küszködő egyiptomi vagy egy láztól szenvedő görög polgár orvoshoz fordult, a legelső dolog, ami megtörtént vele, az a vérvétel volt. A művelet – jobb eszköz híján – szikével vagy éles fadarabbal történt. A vérvétel Egyiptomból ered, onnan vették át a görögök, ahol az orvosok, így az i.e. 3. században élt Erasistratus, még úgy gondolták, hogy az összes betegség oka a bővérűség. Az i.sz. 2. század neves római orvosa, Galénosz már úgy vélekedett, hogy a jó egészségi állapothoz a négy testnedv (vér, nyálka, sárga és fekete epe) tökéletes egyensúlya kell. Írásainak és tanításának köszönhetően a vérvétel gyakorlata előbb a Római Birodalom területén terjedt el, majd Indiában és az arab világban is meghonosodott.
A középkori Európában a pestistől kezdve a himlőn és az epilepszián át a vérrögökig mindent így próbáltak gyógyítani. Az orvosok az alkar vagy a nyak vénáiból illetve artériáiból vettek vért – 1163-ig akár a papok és a szerzetesek is, mígnem egy egyházi ediktum meg nem tiltotta. Részben a tiltó rendelkezésre adott válaszul a borbélyok széleskörű szolgáltatást kezdtek a hozzájuk forduló pácienseknek nyújtani, aminek egyik része – a foghúzás és akár az amputálás mellett – a vérvétel volt. A prekolumbán társadalmakban a véradás viszont teljesen más célokat szolgált. A maja papok és uralkodók kőeszközökkel szúrták ki nyelvüket, ajkukat, nemi szervüket és más testrészüket, hogy vérükkel adózzanak isteneik előtt. A vérveszteséggel ráadásul transzba eshettek, amely állapot képessé tette őket, hogy megpillanthassák elhunyt szeretteiket és isteneiket.
A különböző gyógyászati eszközök felfedezésének köszönhetően a 18. században már kevésbé volt fájdalmas a művelet. A történet szerint Marie-Antoinette francia királyné egészségi állapotára – mielőtt életet adott volna első gyermekének – is jó hatással volt a véradás. Nem volt azonban ilyen szerencsés George Washington amerikai elnök, aki 1799. december 13-án torokfájással ébredt, s több mint 2 liter vért adott kevesebb mint 16 óra leforgása alatt. Életét már nem tudták megmenteni, orvosai úgy vélték, hogy halálát vérbőség okozta.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
- A leves, amely megállított egy háborút
- Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
- A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
- Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
- Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?
- Egy legenda szerint a mai napig segíti a diákokat Lorántffy Zsuzsanna tegnap
- Szeretett zenélni, de a fizika húrjain Einstein szebben játszott, mint a hegedűjén tegnap
- A Borisz Godunovot állítja színpadra a Magyar Állami Operaház tegnap
- Országszerte számos programmal készül régizenei évadában a Haydneum tegnap
- A Budapest arculatát is meghatározó norvég építészre emlékeztek tegnap
- Orvosnak tanult, de az írói pályán vitte sikerre Németh László tegnap
- Nehezen birkóztak meg a hatóságok San Francisco egyik legnagyobb természeti katasztrófájával tegnap
- Kiátkozás és birodalmi átok: Luthert semmi sem tántorította el reformszándékaitól 2024.04.17.