Joviális antiszemita és gyenge kultúrpolitikus? – tovább folyik a vita Hóman Bálintról

2016. február 5. 09:27 MTI

Hóman Bálint két világháború közötti történész, kultuszminiszter megítéléséről, politikai, kultúrpolitikai szerepéről és az antiszemitizmushoz való viszonyáról vitáztak az Akadémia jogtudományi intézetében Budapesten csütörtökön.

Korábban

Ujváry Gábor történész, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa szerint Hóman Bálint jó kultúrpolitikus volt, e téren vállalható az öröksége, a nagypolitikába keveredve azonban voltak olyan intézkedései, melyeket joggal bíráltak akkor és most is. A vádak egy része azonban tárgyi tévedésekre épül. A szakember úgy vélekedett: a magyarországi holokausztot nem belső folyamatok okozták, hanem a német megszállás. A zsidótörvények ellenére Európa-szerte Magyarországon volt relatíve az egyik legjobb a zsidók helyzete a német megszállásig. A zsidótörvények ugyanakkor - melyeket Hóman Bálint a parlament és a kormány tagjaként megszavazott - kétségtelenül durván jogsértőek voltak.

Ujváry Gábor arra is felhívta a figyelmet: Hóman Bálint számára a zsidókérdés nem volt fontos, nem foglalkozott vele sokat. Ugyanakkor mentette a zsidókat, 1946-os népbírósági perében ezt számos tanú elmondta. Mindig csak arról van szó, hogy Hóman megszavazta a két zsidótörvényt, holott mérsékelni is próbálta azokat - jegyezte meg a Veritas kutatója. Kifejtette: Hóman politikai helyzetértékelése szerint az ország akkoriban kénytelen volt választani két nagyhatalom, Németország és Szovjetunió között. Ezért tartotta Hóman célszerűnek a külpolitikában a kollaborálást - együttműködést -, hogy cserébe megvédhessék a belpolitikai önállósságot. Ungváry Krisztián történész, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa abban egyetértett, hogy a zsidók más európai országokhoz képest valóban viszonylag kedvező helyzetben voltak a német megszállásig Magyarországon, ám ez szerinte annak köszönhető, hogy Hómannál mérsékeltebb politikusok voltak döntési helyzetben, például Kállay Miklós 1942 és 1944 közötti miniszterelnök, illetve Horthy Miklós kormányzó.

A szakember rámutatott: Hóman Bálint szorgalmazta a zsidók kitelepítését, ami a zsidótörvények hosszú távú célja is volt. Nem állítható, hogy Hóman a holokauszt véres kezű tömeggyilkosa lett volna, inkább abba a fajta joviális antiszemita típusba sorolható, amely többnyire még mentette is a környezetében lévő zsidókat. Az igazi kérdés, hogy a holokauszt csak akkor kezdődik, amikor bevagonírozzák az áldozatokat, vagy akkor, amikor egy döntéshozó nem törődik intézkedései következményével - vetette fel a történész. Ungváry Krisztián szerint Hóman ártatlan volt abban, amiért 1946-ban életfogytiglanra ítélték, ám amiben bűnös, azért nem ítélték el. Hozzáfűzte: nem tartja jelentős tudománypolitikusnak Hóman Bálintot, hiszen - mint mondta - kultuszminisztersége idején "hülyék árasztották el az egyetemeket" a numerus clausus miatt, mely a zsidók 6 százalékos országos arányszámához igazította a felsőoktatásba felvehető zsidó hallgatók arányát. A numerus clausust ugyan kultuszminiszterként megörökölte Hóman, ám mégis ennek eredménye volt, hogy míg a keresztény hallgatók egy része már elégséges érdemjeggyel, vagy akár pótérettségivel is egyetemre kerülhetett, a zsidó jelentkezőknek ez többnyire csak jeles eredménnyel sikerülhetett. Milyen tudománypolitika az, ahol nem a teljesítmény, hanem a származás számít? - vetette fel Ungváry Krisztián.

Hoffmann Tamás, az Akadémia jogtudományi intézetének nemzetközi büntetőjoggal foglalkozó szakembere Hóman tevékenysége kapcsán felidézte, a Szovjetunió elleni 1941. június 26-ai kassai bombázás utáni magyar hadba lépés kapcsán az a dilemma vetődik fel: valóban hadba lépés történt, vagy a feltehetően szovjet gépek vélhetően tévedésből ledobott bombái nyomán már csupán a kialakult hadiállapot deklarálása következett magyar részről. A nemzetközi jogász szerint nem pusztán a hadiállapot beálltát állapította meg a politika, ráadásul a Szovjetunió akkor igyekezett elkerülni a háborút Magyarországgal. Ezzel kapcsolatban Ujváry Gábor leszögezte: a Szovjetunió támadta meg Magyarországot. A magyar válaszlépés bölcsességén már lehet vitatkozni, de tény az is, hogy Bulgáriát leszámítva Magyarország volt az utolsó Németország szövetséges országai közül, amelyik belépett a Szovjetunió elleni háborúba. Hozzátette: feltehetően június 26-a után csak hetek kérdése volt, hogy Magyarország csatlakozzék a német támadó háborúhoz.

Hoffmann Tamás az emberiesség elleni bűncselekmény kapcsán arra emlékeztetett, hogy Hóman Bálint részt vett embertelen cselekményekhez vezető jogszabályok intézkedések meghozatalában. Hóman Bálint 1885-ben született a fővárosban, a két világháború közötti magyar történettudomány kiemelkedő alakja volt, egyetemi tanár, 1918-tól az Akadémia levelező, 1929-től rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója, az 1920-as évek elején állt a Országos Széchényi Könyvtár, majd a Nemzeti Múzeum élén. A Hóman-Szekfűként emlegetett akkori reprezentatív magyar történelmi összefoglalás kezdetektől 15. századig tartó fejezeteit Hóman írta.

Hóman Bálint 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, továbbá parlamenti képviselő. Ezt a pozícióját a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta. Népbírósági perében többek között Szekfű Gyula és az akkor még fiatal Kosáry Domokos történész - a rendszerváltást követően az Akadémia elnöke - állt ki mellette. Hóman Bálintot 1946-ban a Szovjetunió elleni 1941-es hadba lépés miatt háborús bűntettért életfogytiglanra ítélték, a börtönben hunyt el 1951-ben. Tavaly perújítási eljárásban a Fővárosi Törvényszék jogerősen kimondta az 1946-os ítélet semmisségét és bűncselekmény hiányában felmentette a háborús bűntett vádja alól Hóman Bálintot.