Genetika a régészet szolgálatában

Egy ősi török városban talált fosszilis halászléből sikerült kivonni olyan genetikai anyagot, mely egy eddig ismeretlen római kereskedelmi kapcsolatra mutat rá

fosszilis harcsa

Sagalassos ősi városa az anatóliai vidéken, 110 kilométerrel a török mediterrán tengerparttól a szárazföld belsejében található. Innen származnak azok az Észak-kelet Afrikában megtalált kerámiák is, amelyek alapján a 600 körüli Sagalassost a görög-római kultúra, mezőgazdaság és kereskedelem egyik csomópontjaként ismerhetjük. A most bizonyítottá vált halimport ténye is a helyi és a távolsági kereskedelem nagyfokú szervezettségéről tanúskodik.

Az afrikai harcsa (Clarias gariepinus) ugyanis nem honos ezen a tájon, valószínűleg egzotikus ételnek számított, illetve néha dekorációs céllal került a rómaiak medencéibe, hasonlóan társaihoz, a nílusi sügérhez (Lates niloticus) és az afrikai bölcsőszájú halhoz (Tilapia zillii).

A sagalossosi ásatás fejleményeiről beszámoló Nature szerint a halmaradványokat a konyhai hulladék között találták meg. A kutatók a megmaradt uszonyok genetikai anyagán mitokondriális DNS vizsgálatot folytattak, majd török, szír, izraeli, egyiptomi és szenegáli példányokkal összehasonlítva megállapították, hogy a Sagalassosban talált minta genetikailag leginkább a mostani nílusi harcsával egyezik. A halat fejétől és belsőségeitől megfosztva, besózva és kiszárítva szállították Egyiptomból.

Sagalassos

A Sagalassos városnál zajló nagyszabású - vízi ökológus, zoológus, genetikus, régész együttműködésével megvalósuló - interdiszciplináris kutatási program 1800 négyzetkilométernyi ásatási területen 1990 óta követi az életmód, a gazdálkodás, a mezőgazdaság, az időjárási változások legapróbb elemeit.

A kutatásról részletes beszámoló a Journal of Archaeological Science 2003 szeptemberi számában illetve az archeology.org-on található.