Galambok bukkantak rá a reneszánsz freskóra

A restaurátorok a galambok útját követve fedeztek fel egy eddig álmennyezettel eltakart 330 éves freskót a valenciai katedrálisban, Spanyolországban.

Kismesterek a pápák szolgálatában

A valenciai katedrális

A mennyezet egy résén átrepülő galambok vezették a szárnyas angyalokat ábrázoló reneszánsz-kori mennyezetfreskó nyomára a restaurátorokat. A csoport már több mint egy hónapja dolgozott Valencia barokk dómjában, fokozatosan eltávolítva a falakról a szürke szennyeződéseket, és közben kénytelenek voltak folyton elhessegetni a lyukon ki-be szálló galambokat.

A szakértők azt remélték, hogy az álmennyezet felett a katedrális több száz éves irataiban is említett reneszánsz mestermunkát fogják megtalálni, bár attól féltek, nagyon romos állapotban. Főleg, mivel galambhangokat halottak a résből.

Ekkor cselekedtek: a csoport egyik vezetője, Javier Catala egy digitális kamerát dugott a nyílásba, és találomra elkattintott néhány képet. Mikor a restaurátorok megnézték az első fotókat, egy több mint 8 méteres freskó jó állapotban megőrződött fantasztikus részlete tárult a szemük elé. A fényképek arany glóriával övezett négyszárnyú angyalokat mutattak csillagos kék háttér előtt.

Ekkor derült ki, hogy az eddig felújításra ítélt barokk mennyezet nem valódi, és csak arra szolgált, hogy eltakarja a Francesco Pagano és Paolo de San Leocadio olasz festők által 1481-ben készített freskót. A mestereket Rodrigo Borgia pápai követ (a később VI. Sándor pápa) kérte fel a munkára. Az itáliai művészduó hivatalos pápai festőként dolgozott VI. Sándor pápasága alatt - sőt már korábban is, mikor a pápa még csak Valencia érseke volt. A mesterek munkáját így sok más délkelet-spanyolországi templom is őrzi. Az iratok szerint az elkészült freskó nem tetszett a templom elöljáróinak, és nem is akarták kifizetni az érte járó 3000 dukátot. A festők ekkor fellebbeztek a Valenciai kormányzathoz, és nyertek.

Szivacsok műve az európai reneszánsz

A titkos freskórészletek

"A freskó jelentőségét mutatja, hogy az olasz reneszánsz spanyolországi megjelenésének egyik legkorábbi példája" - nyilatkozta az MSNBC csatornán Fernando Lopez művészettörténész, a valenciai könyvtár munkatársa. "A mesterek által használt freskótechnika - vízfesték felhordása a nedves falfelületre - akkoriban ritka volt Spanyolországban, és ez az alkotás lehet az egyetlen, ami ilyen jó állapotban megmaradt" - közölte a művészettörténész. "A barokk művészek általában már meglevő képek lekapart helyére festettek. De ezúttal hagytak egy légzsákot is, ami merőben szokatlan". Az álmennyezet és a freskó között a legszélesebb ponton mindössze 80 centiméter a távolság, ami épp megfelelő hely egy madárfészeknek.

"Egy művészeti alkotást elfedni egy másikkal: nos, ez örök téma a művészet történetében" - mondta Carmen Lopez, a feltárás másik művészettörténésze. "A divat követésében rendszerint a nők szerznek maguknak érdemeket. De a művészet még a nőknél is inkább divatozik"-  nyilatkozta.

Az olasz műértõ, író és kutató Stefano Sieni szerint Pagano és de Leocadio kevéssé voltak jelentősek, inkább a tipikus reneszánsz művészt képviselték. "Szivacsok voltak, akik jól megszívták magukat környezetük technikájából, művészetéből és társadalmi hatásaiból - majd ezt elvitték külföldre. Megvolt a piacuk, a támogatóik, de nem voltak nagy mesterek" - nyilatkozta Rómában Sieni.

Valencia első katedrálisát 1262-ben kezdték építeni, ám csak a 18. században fejezték be a munkát. A freskó 1481-ben készült, a munkát eltakaró barokk munkát pedig 1674-ben rendelték meg, amikor a templom elöljárói úgy látták, hogy a templom kályhái túlzottan elfeketítették füstjükkel a freskót. A restaurálás után a csoport technikai jelentést készít majd, és a katolikus egyház Valencia Kormányzatával közösen dönti el, hogy eltávolítsák-e az álmennyezetet.