200 éve született Deák Ferenc

Kétszáz éve, 1803. október 17-én született Deák Ferenc

Az ügyvéd és a politikus Deák

az ügyvéd

A Zala megyei Söjtörön (egyes források szerint egy szekéren úton Söjtör felé) született jómódú középbirtokos nemesi családban. Anyja a szülésbe belehalt, apját is korán elvesztette, rokonoknál Zalatárnokon, majd Kehidán nevelkedett. Nagykanizsán, majd a bencések pápai gimnáziumában tanul. A győri jogakadémián jogot hallgatott, majd az ügyvédi vizsgát a pesti királyi táblánál tette le. Pesten ismerkedett meg Toldy Ferenccel, Bajzával és Vörösmartyval.

Ügyvédi oklevelét megszerezve, Zala megyében lett tiszti ügyész, árvaszéki jegyző, majd 1832-től helyettes alispán. 1833-tól követ volt a pozsonyi országgyűlésen, ahol kiemelkedő tudása, határozottsága, beszédkészsége és erkölcsi tartása révén csakhamar a reformellenzék egyik vezetőjévé vált. Az 1839-40-es diétán, Wesselényi és Kölcsey távozása után a liberális ellenzék hivatalos vezetője lett, s országos tekintély övezte. Nagy szerepe volt az amnesztia kiharcolásában, az ipar, a kereskedelem és a bankrendszer feltételeit javító törvények meghozatalában, szót emelt a halálbüntetés ellen, a magyar nyelv ügyében, a lelkiismereti és a szólásszabadság mellett, az úrbéri viszonyok megszüntetése érdekében. 1841-42-ben az országgyűlés büntetőjogi bizottságának tagjaként vett részt a büntető törvénykönyv kidolgozásában. 1843-44-ben a közteherviselés fő szorgalmazója volt, de a javaslatot követő véres zalai zavargások miatt visszavonult.

a politikus

Otthonról is támogatta a védegyleti mozgalmat, s közvetített Széchenyi és Kossuth vitájában, bár inkább az utóbbi oldalán állt. A szabadelvű tábor összefogása érdekében 1846-47-ben ő öntötte végleges formába az ellenzék programját, az Ellenzéki Nyilatkozatot. Betegeskedése miatt 1847-ben nem vállat követséget. Vidéki életéből az 1848-as forradalom mozdította ki: március 20-tól a megyei közgyűlés felkérésére részt vett az országgyűlésen, 1848. áprilisától pedig a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere volt. 1848 júliusában az első népképviseleti országgyűlés tagjává választották. Miniszterként törvényjavaslatot dolgozott ki a hűbéri maradványok felszámolására, de az már nem léphetett életbe. Igyekezett mérsékelni Kossuthot, ellenezte a Béccsel való szakításhoz vezető jogszabályokat, a béke ügyében tárgyalt Innsbruckban és Bécsben.

1848 szeptemberében Jellacic támadása miatt a kormánnyal együtt ő is lemondott, de képviselőként tovább dolgozott. December 31-én az országgyűlés békekövetként küldte Windischgra:tzhez Batthyányval és másokkal együtt. 1849. január 3-án Bicskén találkoztak a herceggel, de megállapodásra nem jutottak. Deák nem tudott Kossuthék után menni Debrecenbe, ezért hazatért zalai birtokára, Kehidára. Itt vészelte át a szabadságharc bukását, az elnyomatás első éveit, személyes példájával hirdetve az önkényuralom elleni passzív ellenállást. 1850-ben eljárás indult ellene, de mivel nem volt részese az 1849-es trónfosztásnak, felmentették.

Az Angol Királynéban

magányosan

1854-től Pesten, a Vendéglő az Angol Királynéhoz címzett szállóban lakott, amely hívei találkahelye lett. Kivárási taktikája végül eredményre vezetett: Ausztria katonai megroppanása, a Bach-rendszer kudarca nyomán az 1860-as években eljött az aktív ellenállás ideje. 1861 elején Deák részt vett az uralkodó által összehívott Országbírói Értekezleten, majd az áprilisban összeült országgyűlésben a Felirati Párt vezéreként az 1848-as törvények helyreállítását követelte. Deák és pártja elfogadta a fennálló állapotokat, így Ferenc József uralkodását, s ezért "felirat"-ban kívánta az uralkodót tájékoztatni az országgyűlés álláspontjáról, szemben a Határozati Párttal. A feliratot a király visszautasította, s az országgyűlést feloszlatta.

Deák ezután is ragaszkodott 1848-hoz, de felismerte: csak a Béccsel való kiegyezés a járható út. Ennek adott hangot később a Pesti Naplóban 1865. április 16-án (névtelenül) megjelent ún. húsvéti cikkében, hangsúlyozva a birodalmi és magyar érdekek egyezetésének szükségességét s a perszonáluniós elképzelések feladását. "Készek leszünk mindenkor törvény szabta úton saját törvényeinket a birodalom szilárd fennállhatásának biztonságával összhangzásba hozni" - írta a cikkben, melynek szerzősége csakhamar közismertté vált. A bécsi Debatte-ban publikált három írása tovább finomította a kompromisszumos elképzeléseket, a poroszoktól elszenvedett königgra:tzi vereség pedig serkentette a bécsi udvar megegyezési készségét.

Magyar részről Deák vezette a tárgyalásokat, melyek eredményeként létrejött az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés. Ez rögzítette Magyarország belső önkormányzatát a külügyek, a hadügyek és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek közössége mellett (ez utóbbi terheket 70:30 arányban viselte a két ország). Deákot ekkortól kezdték kortársai "a haza bölcsének" nevezni.

Az 1865-68-as országgyűlésen a Deák a róla elnevezett párt vezetője volt, miniszteri vagy más kormánymegbízatást azonban nem vállalt. Később is pártja első embere maradt, szorgalmazta az állam és egyház szétválasztását és a polgári házasságkötés bevezetését. Utolsó beszédét is az egyházpolitikai kérdésekről tartotta 1873-ban.

Számos író, költő, így Arany János, Kemény Zsigmond és Gyulai Pál a barátja volt, ők alkották az ún. irodalmi Deák-pártot. Családot nem alapított, Vörösmarty árváit fogadta gyermekeivé. 73 éves korában, 1876. január 28-án, Budapesten halt meg.

Deák Ferenc koncepciózus reformer, mesteri taktikus volt, puritán és szerény. Alig voltak személyes ambíciói, politikusi pályáján erkölcsi értékek mozgatták. Kemény vitapartnerként ismerték, aki nem feledte a helyes arányokat. Elítélte a fanatizmust, kiegyensúlyozottan, higgadtan politizált, végsőkig ragaszkodott az alkotmányossághoz, s védte a nemzet érdekeit. Válogatott politikai írásai 2001-ben jelentek meg, két kötetben.

MTI