Október hatodika: a kivégzések napja
2003. október 6. 05:12
URL: https://mult-kor.hu/cikk.php?id=620
155 évvel ezelőtt ezen a napon a bécsi forradalmárok felkötik Theodor Baillet de Latour hadügyminisztert. Egy esztendővel később Aradon kivégeznek 13 honvédtábornokot, valamint Pesten Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét
Bécs: 1848. október 6.
| Theodor Baillet de Latour |
A felkelést közvetlenül Theodor Baillet de Latour hadügyminiszternek az a lépése váltotta ki, hogy osztrák egységeket akart küldeni Jellasics seregének megsegítésére a magyar forradalom ellenében. Az egyik ilyen egység, a közkedvelt Richter gránátos zászlóalj, amely már több évtizede Bécsben állomásozott, nem akarta elhagyni a várost, s csak vonakodva engedelmeskedett a parancsnak, amely Pozsonyba, illetve Magyaróvárra vezényelte volna.
| Latourral végeznek a bécsiek |
A tüntető tömeg körülvette a hadügyminisztérium épületét. Latour megtiltotta, hogy tüzet nyissanak a tömegre, s abban a reményben, hogy el tud menekülni, a kapukat is megnyitotta a nép előtt. Az az ajtó azonban, amely szabadulását jelenthette volna, be volt falazva. Latour a lázadók kezére jutott, akik népítélettel felakasztották. A 14 ezer főnyi császári sereget a felkelők néhány órán belül kiűzték Bécsből és külvárosaiból.
Október 7-én a császári udvar Innsbruckból Olmützbe menekült, a kormány tagjai pedig lemondtak vagy elmenekültek. A cseh képviselők távoztak a parlamentből, s ezáltal annak működése kétségessé vált, bár továbbra is rendszeresen ülésezett. A főváros irányítását a városi tanács és a gyorsan megszervezett központi bizottság vette át. A védelem ellátása érdekében mobilgárdákat állítottak fel, amelyeknek október 14. és 28. között Bem József volt a főparancsnoka.
Az uralkodó október 16-án Alfred Windischgrätz herceg tábornagyot kinevezte a császári és királyi hadsereg főparancsnokává, s teljhatalommal ruházta föl a bécsi és a magyar forradalom leverésére. Október 17-én Windischgrätz körülzárta Bécset, a város azonban többszöri ultimátumára sem adta meg magát. Csupán a Bécs támogatására érkező magyar csapatok október 30-i schwechati veresége után vált kilátástalanná a helyzet, s a császári katonaság október 31-én fegyverrel leverte a bécsi felkelést.
Arad-Pest: 1849. október 6.
| Az aradi 13 |
A szabadságharc leverését súlyos megtorlás követte: az osztrák kormány bosszúért lihegett, s egyben példát akart statuálni. A leszámolás már a fegyveres harcok során elkezdődött. Haynau, az új osztrák fővezér hadjáratának kezdetén kiáltványban tudatta, hogy aki a magyar kormánnyal és a hadsereggel bármiféle kapcsolatban állt, büntetésre számíthat.
Bár a bécsi kabinet augusztus 20-án a közkatonáknak amnesztiát adott, ez nem jelentett büntetlenséget: sokakat a császári seregbe soroztak be, a magasabb rangú tiszteket, tisztviselőket és képviselőket hadbíróság elé állították. A határozat végrehajtásával a kérlelhetetlenségéről ismert Haynaut bízták meg, és az ő kezébe adták a halálos ítéletek jóváhagyásának jogát is.
| Gróf Batthyány Lajos |
Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték halálra mint felségsértőket és lázadókat. Ezt Haynau szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár Andrásnak, Ferenc József hajdani lovaglómesterének ítéletét végül börtönre változtatták.
A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour halálának évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jdger, éljen a haza!"
Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. (Lázár Vilmos csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) Kiss Ernőt, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt golyó általi halálra "kegyelmezték", előbb őket lőtték agyon a vár északi sáncában (a kivégzőosztagba több elítélt bécsi forradalmárt is beosztottak). Kiss Ernő az első lövések után még életben maradt: ekkor maga vezényelt tüzet a tanácstalan katonáknak, de egy katona hozzálépett és fejbelőtte. Ezután a többi kilencet akasztotta fel a vártól délre Franz Bott hóhér, aki elégedetlen volt a sebtében összetákolt, egy közelben épülő ház rekvirált gerendáiból ácsolt bitófával. A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.
Egy 1851-es osztrák beszámoló szerint 1848 novembere és 1850 vége között 4628 magyar rebellis ügyét tárgyalták. Az ellentmondó statisztikák szerint mintegy 500 halálos ítélet született, s ebből körülbelül 110-et hajtottak végre. A bosszúhullám csupán akkor kezdett mérséklődni, amikor az európai felháborodás miatt az osztrák kormány 1850 júliusában nyugdíjazta a hatáskörét túllépő Haynaut. Mintegy 1500 embert ítéltek sokévi börtönre vagy változtatták erre a halálos ítéletet, a honvédsereg állományának 25-30 százalékát besorozták a császári és királyi hadseregbe, s hétéves szolgálati időt kellett eltölteniük távol a hazától. Valamennyi állami hivatalnokot igazolóbizottság elé idézték, és a legkisebb terhelő adat felmerülése esetén elbocsátották. 1851-ben az emigránsokat is perbe fogták, majd a legismertebbeket elítélték és in effigie - távollétükben - felakasztották, azaz nevüket egy akasztófára szögezték Pesten.
Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja (hivatalosan 2001-ben nyilvánította azzá a kormány). A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett elvenni tőle. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenséget.
MTI
Aradi adalékok
| 1849. október 6. (Thorma János olajfestménye) |