Új kiállítás egy gyanakvó orosz cárról

A katonás magatartású, állandóan az összeesküvéstől és a gyilkosságtól félő I. Pál cárról születésének 250-ik évfordulóján új kiállítás nyílt Szentpéterváron.

Zsarnok születik

Gyengeelméjűnek tartották

Szentpétervár minden múzeuma összefogott, hogy az eléggé ellentmondásos megítélésű I. Pál cár történelmi figuráját születésének 250-dik évfordulóján közös kiállítás keretében mutassa be.

 

Pavel Petrovics Romanov III. Péter cár és II. Nagy Katalin fia 1754 szeptember 20-án született Szentpéterváron. Anyjának szigorúsága és atyjának tragikus halála, kit anyja gyilkoltatott meg, zárkózottá, gyanakvóvá és zsarnokká tette.

 

Pált sosem fűzte jó viszony anyjához, aki ráadásul ki is zárta a kormányzásból. II. Katalin nem Pált, hanem Pál fiát, Sándort jelölte ki utódjának. Gyerekkorát nagyanyjával, Elizaveta Petrovna hercegnővel töltötte, aki III. Péter helyett az unokát tette örökösévé.

 

Bukását kiszámíthatatlan külpolitikája okozta

Anyja halálakor a 42 évesen lett belőle cár, mindössze öt évig (1796-1801). Amint megkaparintotta a trónt rendeletben szabályozta, hogy ezentúl nem a cár dönt az utódlásról, hanem az öröklésrend.

 

A birodalom külpolitikájában a hagyományos orosz franciaellenességet és angolbarátságot kiszámíthatatlanságával zavarta meg: először békét kötött Napóleonnal, később harcolt ellene, végül szövetséget akart vele kötni Anglia ellen. Az 1792-ben kezdődött nagy európai háborúban ezzel a kontinentális egyensúly elvét szegte meg.

 

Egyébként csak Málta elfoglalása után (1798) lépett be a nagyhatalmak szövetségébe Franciaország ellen, s 1799-ben, mint a máltai lovagrend nagymestere, a szigetet az elűzött rendnek kívánta juttatni. Napóleon közeledését nem utasította vissza, sőt, az angol flotta ellenében kezdett szervezkedésbe.

 

Országában szigorú intézkedésekkel növelte önkényuralmát, csökkentette a nemesség jogait, s olyan szigorú kémrendszert alakított ki, melyben magának vezető szerepet juttatott: Puskin műveinek cenzúrázását például személyesen vállalta.

 

A katonás magatartású, állandóan az összeesküvéstől és gyilkosságtól félő I. Pál bukását kiszámíthatatlan külpolitikája okozta: az angol szövetség felrúgását nem bocsátották meg nemesei.

 

Pahlen Péter gróf vezette a cár elleni nemesi összeesküvést, Szubokov, Bennigsen tábornok, Troscsinszkij szenátor, Vjaszemszkíj herceg és Uvarov segítségével. 1801. március 23-án éjszaka lepték meg Mihajlov-palotában lévő hálószobájában, előbb csak lemondásra akarták rábírni, de Pál ellenszegülése miatt leteperték a földre, és saját nyakkendőjével fojtották meg. A trónon fia, I. Sándor követte.

 

 

I. Pál (balról a harmadik) nemeseivel

Pált még anyja jegyezte el (1773) Vilhelmina hessendarmstadti hercegnővel (Natalia Alexejevna), kinek gyermektelen halála után Pál 1776-ban nőül vette Zsófia Dorottya Auguszta württembergi hercegnőt. Ebből a házasságból 10 gyermek született: I. Sándor és Miklós, később orosz cárok; Konstantin és Mihály nagyhercegek; továbbá a következő nagyhercegnők: Alexandra Pavlovna (1799 óta József nádor felesége, s 1801-ben halt meg); Helena (1803-ban, mint Mecklenburg-Schwerin uralkodó-örököse halt meg); Mária (szász-weimari nagyhercegnő); Katalin (württembergi királynő); Anna (Németalföld királynője).