Háború a gyengék ellen

Az amerikai demokrácia egyik legsötétebb fejezete

Mussolininek határozottan imponált az elképzelés

Használt az oktatás

`Háború a gyengék ellen. Amerikai kampány az urak fajának létrehozására` címmel könyv jelent Edwin Black tollából, akinek az `IBM és a Holokauszt` című tanulmánya már korábban nagy vitát váltott ki. A kötet az amerikai demokrácia egyik legsötétebb, és leginkább elhallgatott fejezetére, több mint 60 ezer ember sterilizálására, házasságkötésének megtiltására, táborokba küldésére derít fényt - írta a Corriera della Sera címû olasz lap.

1921 nyarán a New York-i bevándorlási hivatalnak sok dolga akadt. Az intézmény, amely eredetileg a szegény emigránsok támogatására jött létre, mással kezdett foglalkozni. "Erkölcsileg, intellektuálisan vagy fizikailag csökkentett képességű emberek" után kutatott és hamarosan több ezer esetet vizsgált. A 430. eset a 18 éves zsidó Eva Sztyepanovics ügye: "Férjhez adandó korban van, de szellemileg gyenge, nem megengedhetõ, hogy gyerekei legyenek.". A 918. eset az olasz Vittorio Castellino: "Eugenetikai és gazdasági szempontból nem megfelelõ." Ezeket a szentenciákat Charles Davenport, a Long Islandi Cold Spring Harbor Laboratory mellett mûködõ eugenetikai részleg igazgatója. A laboratóriumot három nagy amerikai dinasztia finanszírozta: a Carnegie, a Rockefeller és a Harriman. - értesült a Magyar Távirati Iroda

Eugenetika

Az öröklödéstan fejlesztésének tudománya, különösen az emberi fejlesztés genetikai szabályozásra vonatkozóan

Charles Davenport

A fenti két eseten kívül Black még többet rekonstruál könyvében. Feketékrõl, indiánokról, arabokról, olaszokról, mindazokról van szó, akik a világ szegény, déli részérõl érkeztek, vagy Amerika volt a hazájuk, de nem feleltek meg az újonan felállított normáknak. A biológus Davenport szóhasználata szerint az intézkedések célja az USA "faji higiéniájának" helyreállítása volt, az angolszász faj megtisztítása az alacsonyabb rendű etnikumok fertõzésétõl. Az eugenetika nevében sok amerikai állam hozott törvényeket a "csökkent értékűek" kasztrálására. Ezeknek az államoknak száma 1930-ra elérte a 27-et. A törvények nem találtak egyetértésre a nép részérõl, de a politika és a tudományos világ tekintélyes része támogatta azokat, például az amerikai orvosok szövetsége, vagy Woodrow Wilson elnök, és Alexander Bell feltaláló.



Az eugenetika doktrínáját az angol Francis Galton dolgozta ki, az amerikai körülményekhez pedig Alfred Poetz, egy Connecticutban élõ német orvos igazította. A vezetõ osztály félt a faj elkorcsosulásától - idézi Black könyvét a lap - nem akartak keresztezõdést a "szeméttel", ahogy õk nevezték a fent említett embercsoportokat. Ennek a célnak érdekében találták ki még az IQ-t, az intelligenciahányados mérését is. "Az IBM és a Holokauszt" című könyvében Black a társaság és a nácizmus közti kapcsolatról ír. Új könyvében ezen túlmegy. Az eugenetika híveit azzal vádolja, hogy mintát szolgáltattak a zsidók megsemmisítéséhez. Bár vitatják az írónak azt a megállapítását, hogy az "aljas fajkiválasztást mi találtuk fel", tény, hogy a tant exportálni akarták. 1929 õszén az eugenetikai szervezetek nemzetközi föderációja körbejárta Európát, majd Rómában tartott egy konferenciát, amelynek célja volt ellenintézkedéseket bevezetni a "faj megfertõzésével" szemben. Az amerikaiakat Davenport képviselte.

Mussolini, mint más európai kormányfõk is, beleegyezett abba, hogy a kivándorlókat indulásuk elõtt szigorú vizsgálatnak vetik alá. Késõbb az Egyesült Államok bevándorlási keretet állapított meg, amelyekben a déli régiókból érkezők számát az északi népek javára erõsen lecsökkentette. Csak 1952-ben hoztak olyan törvényt, amely lehetõvé teszi egy bevándorló számára, hogy amerikai állampolgár legyen tekintet nélkül etnikai hovatartozására. És néhány amerikai államban az eugenetikai törvények érvényben maradtak a 70-es évek végéig, ha nem is alkalmazták azokat. Black a könyvéhez csatolt dokumentumokról készített fotokópiákat. Köztük van egy, A fekete gólya címû film, amely olyan "fertõzött" gyerek eutanáziájáról szól, aki halála után a Paradicsomba kerül. Olvasói megismerkedhetnek egy felhívással is, amely taglalja, hogy melyek azok a házasságok, amelyeket nem szabad megkötni.

"Mi, amerikaiak, akik ügyelünk csirkéink, sertéseink, teheneink pedrigréjére, meddig bízzuk gyermekeink utódait a véletlenre, vagy a vak érzelemre?" - kérdezik benne. Black szerint az is kétségtelen, hogy az eugenetika kiagyalóinak kapcsolatuk volt a nácikkal. 1933-ban, amikor Németországban elrendelték 400 ezer állampolgár - köztük epilepsziás és testi hibás emberek sterilizálását, a Cold Spring Harbor laboratórium vezetõi örömünnepet ültek. A hivatalos Amerika 1940-41-ben is tapsolt a hitleri árjásításnak - írja - Ez volt az egyik oka annak, hogy a nagyhatalom kezdetben szemet hunyt a zsidók üldözése felett és emlékeztet arra, hogy a nürnbergi perben vezetõ nácik hozták fel mentõkörülménynek az amerikai eugenetikai alapon hozott ítéleteket.

A `nemesítő eljárások` más államokban is folytak

Margot Wallstroem

Az eugenetika képviselői a múlt század elején kezdtek bele nagyszabású programjaikba. Úgy gondolták, hogy bizonyos genetikai adottságok okozzák a negatív jellembeli tulajdonságokat, úgymint az alkoholizmust, drogfüggőséget, az elmebetegségeket, vagy a nemi promiszkuitást. Az eugenika képviselői szerint azok, akik valamilyen `negatív gént` hordoznak, nem érdemesek annak továbbörökítésére, azaz nem születhetnek gyermekeik. Ennek a legelfogadottabb módja a kényszerű sterilizáció volt.

A sterilizációt nem csak azokkal szemben alkalmazták, akik valamilyen szexuális bűncselekményt követtek el (ide számított a prostitúció is), hanem azoknál is, akik az akkori társadalmi normák szerint túlzottan aktív szexuális életet éltek. Annak ellenére, hogy egyetlen említett tulajdonság sem örökölhető génhiba, a gyakorlat sokáig folytatódott, és több ezren estek keresztül a procedúrán. Az Egyesült Államok mellett Európában is nagy teret hódított magának az elképzelés. Magyarországon ugyan nem vezették be, de az északi államokban (Skandináviában) például igen. A svéd köztudatnak az utóbbi időben kellett szembenéznie ezzel a ténnyel, egy svéd napilap a Dagens Nyheter cikksorozata nyomán. A kérdés kisebb belpolitikai vihart is kavart.

"Svédország a világ köztudatában a pacifizmus, a tolerancia mintaképe volt, mely befogadta a menekülteket, annak idején például erősen bírálta az Egyesült Államok szerepét a vietnámi háborúban, vezető helyet vívott ki magának a gyermek-pornográfia és a taposóaknák elleni küzdelemben. Ezzel szemben most a svéd állampolgárok elé különösen is torz és félelmetes kép tárul saját hazájukról!" állapította meg az ellenzéki Kereszténydemokrata Párt elnöke, Goeran Persson miniszterelnökhöz írt levelében. Margot Wallstroem szociális miniszter szerint az erőszakos sterilizálás áldozatait a jelenlegi kormány nem kárpótolhatja, mivel a műveletet az akkor érvényes törvényekkel összhangban hajtották rajtuk végre Bár az erőszakos sterilizálásokat megengedő törvény közismert volt, a nagyközönség nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget. Az iskolai tankönyvek nem tesznek róla említést, a témával kapcsolatos alapos tanulmányról, amely 1990-ben jelent meg Nem kívánt személyek a jóléti paradicsomban címmel a közvélemény egyáltalán nem vett tudomást.

Edwin Black

A Dagens Nyheter cikksorozatára által felvetett problémákkal egyidejűleg a svédeknek egy másik kényes kérdésről is ki kell deríteniük az igazságot. Az egyre nagyobb nemzetközi nyomásnak engedve a kormány bizottságot jelölt ki annak kivizsgálására, hogy a nácik által a zsidóktól más országokban elkobzott vagyonokat Svédországban halmozták-e fel.

A sterilizálás kérdése annál is inkább fájó pont, mivel a szociáldemokraták, vagyis annak a pártnak a hallgatólagos beleegyezésével történt, melynek meggyilkolt elnöke, Olof Palme tette Svédországot jóléti állammá és a világ elé mint a felvilágosult kormányzás példáját állította.

A sterilizálási program a század elején vette kezdetét, amikor felütötte fejét az eugenetika, vagyis a magasabb rendű emberi fajokra és ezek kitenyészthetőségére vonatkozó áltudományos elmélet. A mozgalom számos országban talált követőre, de Svédország volt a világon az első, amely hivatalosan is elismerte ezt a tudományt - írja a Dagens Nyheter, emlékeztetve rá: "1921-ben a svéd állam alapította meg a faji tisztaságot védő első intézetet". A sors iróniája, hogy első igazgatója a Béke Nobel-díjas egykori ENSZ-főtitkár, Dag Hammarskjöld apja volt. Az alapítás egyik támogatója egy neves szociáldemokrata büszkén jelentette ki: "Eléggé szerencsések vagyunk, mivel romlatlan fajunk magasrendű és kiváló tulajdonságokkal rendelkezik."

Az erőszakos sterilizálást a többi skandináv államban is gyakorolták. Norvégiában 1934 és 1976 között 2000, míg Finnországban 1935 és 1970 között 1400 esetben alkalmazták, főleg szellemi fogyatékosok esetében.