Egyáltalán nem titokzatos jelek a monoliton

Stonehenge misztikuma még mindig megragadja a lelkeket.

Alpesi bevándorlók, hüllőkirályok és naptemplomok?

Kevés olyan régészeti emlékmű van, amelyet olyan sokan vizsgáltak, mint a Salesbury síkságon, az írott történelem előtt épült Stonehenge állóköveinek csoportja. Az állókő-csoportot a szászok nevezték el Stonehenge-nek, illetve `Függő kövek`-nek, a középkori írók pedig az `Óriások táncának` hívták. Inigo Jones, a híres 17. századi régész, aki Stonehenge-ről az első tanulmányt írta, még úgy tartotta, hogy valaha római kori templom lehetett. William Stukeley pedig, a 18. századi régiségkutató, mellesleg szabadkőműves, meg volt győződve róla, hogy a druidák temploma volt. A mai feltevések talán még ennél is tovább mennek: vadabbnál vadabb elképzelések olvashatóak az interneten, és a füzetes regényekben.

"Stonehenge egy hüllő király leírásai alapján épült, aki olyan régen tartózkodott a Földön, hogy az emberek még alig jelentek meg. Mégis az építmény arra lett szánva, hogy egy jelentést hordozzon a felbukkanó emberek számára, amit meg is tett, a mai napig. Szubliminális üzenetek hatalomról és szadista bánásmódokról a feláldozottak felé. Az emberek felnéznek a Stonehenge-re és elképzelik, amint az ártatlan küszködik az asztalon a kés alatt. Mi másért lenne ott az asztal? Elképzelik, ahogy egy ördögi gyülekezet veszi körbe őket. Mi másért lenne ott a kör? Elképzelik, hogy nincs olyan erő, ami meg tudná menteni az áldozatot. Mi másért lenne mindez kint a szabad ég alatt? A Stonehenge azért épült, hogy betöltse rendeltetését, hogy bekússzon az emberiség tudatalattijába, nyugtalanná téve azt. Ezt az önmagát-szolgáló népség követte el, akik áttérteket reméltek nyerni az ember megjelenő lelkei közül. Vannak olyanok az Univerzumban, akik terrorizálnák az emberiséget, és így nyernének hódítást a lelkei felett." - írja a zetatalk.com oldal.



"It's Steinhenge"

Lehetséges, hogy Stonehenge, a bronzkori Anglia és egyben Európa legnagyobb történelem elõtti kõemléke Salisbury közelében a mai Svájc, Ausztria vagy Németország alpesi területérõl bevándoroltak irányításával született meg? "Olyan sokk ez az angolok nemzeti büszkeségére, mintha kiderülne, hogy az elsõ krikett játékosok bõrnadrágot viseltek és sült kolbászt ettek teájukhoz" - írta ezzel kapcsolatban a Daily Express nevű brit lap. A lap "It's Steinhenge" címmel közölte cikkét.

A Stonehenge építésében az "alpesi behatást" a kutatók egy íjászra alapozzák, akinek földi maradványait és sírját a közelmúltban tárták fel a Stonehenge-tõl 5 kilométernyire. Az Amesbury íjásznak elnevezett férfi becslések szerint 4300 évvel ezelõtt élhetett, azaz a Stonehenge megépítése szempontjából kulcsfontosságú időszakban. A harcos nagy tekintélynek örvendhetett, mivel gazdag "útravalót", mintegy száz tárgyat temettek mellé. Egyebek közt arany fülbevalókat, réz késeket, agyagedényeket. A tudósok a tárgyakat megvizsgálva arra jutottak, hogy az illetõ beutazta az Alpok vidékét vagy egyenesen arról a területről származott. A tárgyaknál is árulkodóbbnak bizonyult azonban az íjász fogzománca: az oxigénizotópok jellegzetes aránya alapján szinte biztosra lehet venni, hogy az illetõ az Alpokban született és ott is nõtt fel. A lap a Wessex Archeology munkatársát, Andrew Fitzpatrick régészt idézi.

A pontatlan kormeghatározás jó táptalajként szolgált a misztifikációhoz

Az illuzórikus elképzelések alapját az képezte, hogy Stonehenge korát roppant nehéz volt pontosan megállapítani, ugyanis minden része más, és más időszakban épült. Csak a 20. század régészei tudták megállapítani a komplexum elkészültének idejét, és kerültek ezáltal közelebb annak megértéséhez, hogy mire is szolgálhatott az építmény. A csillagászati obszervatóriumnak és naptemplomnak, illetve áldozóhelynek is kikiáltott monolitegyüttes viszont még a mai kutatóknak is tartogat meglepetéseket. A lézertechnikával vizsgálódó kutatók eddig láthatatlan jeleket fedeztek fel rajta.

A több mint négyezer éve felállított monolitokat újra és újra megdolgozhatták a bronzkorszaki faragómesterek, és az egyik kedvenc motívumuk a fejsze lehetett, amint az a lézer segítségével készített háromdimenziós felvételeken látszik; írja a British Archaeology szaklap. Már ötven évvel ezelőtt találtak fejsze motívumokat egyes köveken, és mivel a fejsze motívuma a hasonló korú sírokban is előfordult, az archeológusok arra következtettek, hogy az építmény a halottak tiszteletére emelt emlékmű lehet, ebben az irányban tehát nem is mélyültek el túlzottan a kutatásokban.



Ezt is megerősíti az a felfedezés, amit nemrégiben a Wessex Archaeology Institute csoportja tett. A Tom Goskar régész által vezetett csoport lefényképezett egypár nagyobb szikladarabot, és csak az utólagos elemzések során döbbentek meg: a fotókon szerintük két rajz látszik egy kövön. A nagyjából tizenöt centiméter átmérőjű rajzok szabad szemmel nem láthatóak, és a kutatók szerint olyan fejszéket ábrázolnak, amiket nagyjából 3800 évvel ezelőtt használtak. Goskar kutatásai is arra utalnak, hogy az építmény a halottak tiszteletére épült, a fejszemotívumot a legtöbb bronzkori síron megtalálták a kutatók. A csoport most arra készül, hogy a teljes komplexumot átvizsgálják.

Stonehenge a "végleges" azaz ma ismert formáját, a radiokarbon kormeghatározás alapján időszámításunk előtt ezer, és háromezer között nyerte el, de maga a hely már a mezolitikumban, ie. 8500 környékén is kultuszhelyként funkcionált. Szent mivoltát egészen Krisztus után 500-ig megőrizte, legalábbis a kutatók erre következtetnek abból, hogy a környezetében egészen eddig az időszakig nem művelték meg a földeket. Stonehenge most felfedezett jelei viszont nem lesznek ilyen tartósak: összehasonlítva az ötven évvel ezelőtt készült felvételekkel, Goskar fotóin világosan látszik, hogy a kövek felszíne gyors ütemben erodálódik: valószínűleg attól a több millió látogatótól, akik végigtapogatják a köveket.

Stonehenge sem egy nap alatt épült fel

A Stonehenge körül elterülő wiltshire-i vidéken, Dél-Anglia szívében sok, a történelem előtti korokból fennmaradt építmény található; Woodhenge, Dutrington Walls, Cursus és több mint 350 sírdomb őrzi az itt élt félnomád pásztorközösségek emlékét, akik állatokat tenyésztettek, búzát termesztettek, és a Salisbury síkságon imádták isteneiket. Ők kezdték el építeni Stonehenge-t Kr. e. 4000-3800 körül.

Richard Atkinson brit régész az 1950-es években arra a következtetésre jutott, hogy Stonehenge először egy kör alakú töltés volt, árokkal és 56 lyukkal, melyeket ma Aubrey-lyukaknak neveznek. Ezek a kör kerületén helyezkednek el. Az első oszlop a Heel Stone (Sarokkő) volt, a földsánc bejáratán kívül. A másodikat kb. 200 év múlva állították. A későbbi építők ezeket összekötötték egy párhuzamos töltések szegélyezte út segítségével az Avon folyóval. A "sugárút" hossza mintegy 3,2 km. 80 kőtömböt hoztak ide a 320 km-re levő Prescelly hegységből, Délnyugat-Walesből. Ezeket aztán valószínűleg tutajon szállították a walesi partok mentén, majd a másik Avon folyón Bristolba. - olvasható az Érdekességek.hu weboldalon. A szárazföldön görgők segítségével vontatták, fel egészen Stonehenge-ig, ahol két körben állították fel őket.



Az Aubrey gödrök és a középen elhelyezkedő masszív kőkörök között az ún. Y és Z-lyukak két további gyűrűje fekszik, amelyeknek talán csillagászati jelentőségük volt. I. e. 2100 körül 80 kék követ hoztak a helyszínre Walesből, melyekből két koncentrikus kört alakítottak ki. Ezeket később 30 homokkő monolittal helyettesítették. Ezen a körön belül két részleges patkóalakzat állt, amelyek közül a külsőt öt homokkő triliton (két függőleges kő, rajtuk egy vízszintes harmadik), a belsőt 19 faragott kék kő formázta.

A régi, lebontott kőtömböket később a megalitkörön kívül állítoták fel; ezek azok a kis pillérkövek, amelyek szinte eltörpülnek a trilithonok mellett. A fő körön kívül még több gödröt ástak ki egy nagyobb sugarú kőkör számára, de ez valamilyen oknál fogva mégsem készült el. Stonehenge építésének a kezdete után kb. 1500 évvel hajtották rajta végre az utolsó változtatást. A sziklaköveket újból elmozdították, és a körön belül, a jelenlegi helyükön állították fel őket. Ezzel egy időben az Oltárkő néven ismert zöld homokkövet az egyik trilithon elé állították.