Spanyolnátha: visszatérhet

Több emberéletet követelt, mint az első világháború

A frontról hazatérő katonák egész országokat fertőztek meg

Nem volt menekvés

Alig ért véget az első világháború, új ellenség bukkant fel a látóhatáron: egy láthatatlan gyilkos, a spanyolnátha. A több mint negyvenmillió áldozatot követelõ járvány úgy kezdõdött, mint az influenza. Elõször magas láz és izomfájdalom lepte meg a betegeket, majd a tüdõgyulladáséhoz hasonló tünetek léptek fel. Egész családok haltak ki Európa-szerte a járvány következtében, akik közül sokakat a saját tüdejébõl felköhögött váladék fojtott meg. Az 1918-as influenzajárvány 40 megfertőzött emberből egyet ölt meg. A jelenlegi influenzatörzsek kb. 25 000 emberből követelnek egy áldozatot. De ez a járvány két év alatt több emberéletet követelt, mint a világháború.

A Nagy Háború éppen véget ért, és sok százezer katona zsúfolódott össze az európai városok kikötőiben, várva, hogy hazaszállítsák őket. Hogy a fertőzés honnan indult ki, azt nem lehetett tudni, de az első eseteket a Spanyolországból hazaérkezett amerikai katonákon regisztrálták, ezért kapta a "spanyolnátha" elnevezést. A szűk helyeken - csapatszállító hajók rakterében, vasúti szerelvényekben, hatalmas sátortáborokban összezsúfolódott katonák között villámgyorsan terjedt a járvány, és a hazatérők behurcolták minden országba, Új-Zélandtól Magyarországig, Szibériától Alaszkáig.

A háború nélkülözései közepette legyengült lakosság között kaszásként aratott a halál. Egész családokat irtott ki a járvány, Magyarországon áldozatául esett például Kafka Margit is. A betegeket nem tudták fogadni az akkori kórházak, a legtöbben otthon pusztultak el, megfelelő ápolás és gyógyszerek híján. A kórházakban sem volt jobb a helyzet. A cseppfertőzéssel terjedő vírus rendkívül fertőző volt, az orvosi maszk, kesztyű és köpeny sem nyújtott védelmet. Az áldozatok számát nálunk is több mint tízezerre becsülik. A holttesteket a korabeli járványügyi előírásoknak megfelelően gyakran elégették, vagy tömegsírba temették, amit mésszel fertőtlenítettek.

A városokban megállt az élet

Világméretekben ez volt a történelem legpusztítóbb járványa, és ennek ellenére a történelemkönyvekben többnyire csak lábjegyzetként említik. Az amerikai hadsereg kutatóit ma is foglalkoztatja a halálos vírus. Már 1997-ben sikerült izolálni ribonukleinsav (RNS) maradványait azokból a formalinban rögzített, parafinba ágyazott szövettani készítményekből, melyeket 1918 óta őriznek (ez egyébként érdekes adat a múzeumi gyűjtemények jelentőségére is). Kilenc vírus-RNS szekvenciáját sikerült meghatározni és kimutatni, hogy egy eddig ismeretlen H1N1 jelű A típusú influenza-vírus okozta a járványt.

De a kutatók még messzebbre mentek: nemrégiben az "Emerging Infectious Diseases" című orvosi szaklapban, Jeffrey Taubenberger, az US Armed Forces Institute of Pathology munkatársa közzétette, hogy sikerült olyan mesterséges vírust előállítaniuk, amely több tulajdonságában megegyezik a spanyolnátha feltételezett kórokozójával. Mint elmondták, kutatásaik célja az, hogy olyan ellenanyagot dolgozzanak ki, amely ellenállóvá teszi az emberi testet az influenza ilyen halálos törzseivel szemben.

Miért volt ilyen gyilkos hatású a spanyolnátha?

A kutatók is csak találgatnak: lehet, hogy valamilyen kórokozó egy mutáció következtében vált ilyen veszélyessé, de az is lehet, hogy egy influenzavírus és egy tüdõgyulladást okozó baktériumtörzs egyszerre kezdett el fertõzni, és így felerõsítették egymás hatását. Ausztrál kutatók szerint az 1918-as spanyolnáthát, az emberiség történetének egyik legtöbb áldozatot szedő járványát egy emberi és egy sertésekből származó influenzavírus kombinációja váltotta ki. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy hasonló eset a jövőben is megtörténhet.

A Science tudományos magazinban megjelent tanulmányban az Ausztrál Nemzeti Egyetem (Canberra) kutatói arról számolnak be, hogy a híres járványt okozó vírus egyik kulcsfontosságú génje olyan hibrid volt, amely az emberi és az állati vírusok genetikai anyagának egyesülése miatt alakult ki. A kutatók szerint ez a különleges kombináció okozta a járvány súlyosságát, amely 1918-19-ben 20 millió áldozatot szedett világszerte. Mark Gibbs, a kutatásokat vezető tudós szerint a múltbéli járványok minél pontosabb megértése létfontosságú ahhoz, hogy a jövőben elkerüljük az ilyen tragédiákat. A nagy influenzajárványokat a vírus állandó változásai váltják ki, s az 1890-es, az 1918-as, az 1957-es és az 1968-as kitörés után néhány tudós szerint hamarosan újabb várható.



Az 1918-as spanyolnátha kórokozóját nem őrizték meg, és sokáig úgy gondolták, hogy elveszett a tudomány számára. 1997-ben azonban a vírus genetikai anyagának egy részét sikerült kivonni az 1918-as járvány egyik női áldozatának holttestéből, amit az alaszkai jégmezőkön találtak meg, továbbá két, a járványban elpusztult amerikai katona vérmintáiból. Amerikai kutatók rekonstruálták a vírus genetikai állományának egy részét, és összehasonlították más vírustörzsekével. Ez a vizsgálat azonban nem tárta fel, mitől volt olyan pusztító ez a változat.

A kutatók vizsgálataik során azt találták, hogy a vírus génjeinek egyike valójában egy olyan hibrid, amely az 1918-as nagy járvány előtt közvetlenül elterjedt két vírustörzs génrészleteinek egyesülésével jött létre. A kutatók szerint ebben a különleges génben bekövetkező változások a vírust felismerhetetlenné tették az immunrendszer számára, ez okozta a járvány súlyosságát. Az eredeti vírusok egyike emberből, a másik sertésből származott.

A Science magazinban megjelent tanulmány szerint az influenza időnként átterjedhet a sertésekről az emberre, illetve fordítva. A kétféle vírus egyesülése akkor következik be, amikor egy sertés vagy egy ember egyszerre fertőződik meg mindkét típussal, amelyek aztán a sejteken belül egy másolási hiba folytán összekeverednek.

Az állati vírusoktól való félelmet jelenleg főként az ún. xenotranszplantációs (fajok közötti szervátültetés) és egyes génterápiás kísérletek táplálják. A spanyolnátha-járvány hibridvírusa arra figyelmeztet, hogy érdemes komolyan venni a vírusok keveredésének veszélyét.