Tömegmédia működött már a 16. században is
Az angol királyi család már a 16. században is a "riporterek" pennáinak és pergamenjeinek kereszttüzében állt.
A nyomtatványok a tévét helyettesítették
| I. Erzsébet |
A mentalitástörténeti munka érdekes részletek tár fel például az utazás körülményeiről: a korabeli beszámolók ugyanis nemcsak a cudar időjárást részletezik, de felemlegetik azt a bálnauszonyból készült lovaglópálcát is, melyet Erzsébet egy helyen ajándékba kapott.
"Tökéletes, betanult formulái voltak az uralkodó és alattvalói közötti dialógusnak" - magyarázta Dr. Woodcock. "Még az is előfordult, hogy egyenesen a királynő magánélete után érdeklődtek az emberek - erre példa Erzsébet férjtelensége. Máskor azt kérték számon az emberek, miért nem avatkozik be Anglia a kontinensen dúló vallásháborúkba." A szerzők művei nyomtatásban is megjelentek, és az Erzsébet látogatása utáni hetekben széles körben terjesztették őket. Az írások minden valószínűség szerint felettébb népszerű olvasnivalónak számítottak.
"A maguk idejében ezek a nyomtatványok helyettesítették a tévét, a rádiót és a napilapokat. Ezeken keresztül nyerhettek bepillantást az egyszerű emberek az uralkodó mindennapjaiba. Az írásos tudósítások funkciója az volt, hogy a távol lévők is részesülhessenek a felséges személy jelenlétének érzéséből" - állítja a kutató. Churchyard így vezeti be művét: "Szóljon e könyvetske mindazoknak, kik az Udvartól távol laknak, hogy tudhassák, mily Fenséggel uralkodik egy Fejedelem, és hogy a jó Alattvalók mily engedelmességgel és szeretettel fogadják Őt."
A trónutódlás tabutéma volt
`Lényegében nem sok különbséget találunk e nyomtatványok hangvétele és aközött, ahogy a mai média bemutatja az uralkodókat. Az elfogultság, a személyes vélemény akkor is és most is tetten érhető. Az írások azonban korántsem csak Erzsébet dicsőségét zengték` - teszi hozzá a kutató. `Az egyszerű emberek reményei és vágyai is kiolvashatók voltak belőlük.`
Egy norwichi iskolaigazgató például azt bizonygatja, hogy az Erzsébet uralkodása alatt élvezett 20 évnyi béke sokkal többet ér, mint bármiféle külföldi háborúban szerzett dicsőség. Márpedig ez közkeletű vélemény volt Norwichben - nagyrészt a területre a spanyolok által elfoglalt Németalföldről érkezett menekültek nagy számának köszönhetően. "Norwich környékén akkoriben rengeteg súrlódás és viszály volt az őslakosok és a háborús menekültek között" - magyarázza Woodcock. "A probléma mai megfelelőjét - a háborús menekültek és az őslakosok ellentétét - fájdalmasan jól ismerjük."
Természetesen akkor is léteztek, és ma is megvannak a határai annak, hogy mit szabad leírni egy királyi személyről és mit nem. Csak a következmények mások: annak, aki akkoriban illetlenséget talált volna közzétenni uralkodójáról, akár a kezét is lecsaphatták.
"Erzsébet idejében a cenzúra különösen szigorú volt, a királynő igen óvatosan bánt a nyilvánosságra kerülő hírekkel. A legérinthetetlenebb tabutémák közé tartozott Erzsébet házassága és a trónutódlás kérdése. Ugyanakkor ezek érdekelték a legjobban az embereket, hiszen örökös hiányában trónviszály és polgárháború fenyegette az országot. Igen érzékeny téma volt ez akkoriban" - mondja Woodcock.
"Eredményeinket gondos és hosszú kutatómunka előzte meg, melybe bevontuk a londoni és oxfordi könyvtárakat, illetve a norwichi és más környékbeli levéltárakat is" - mondta munkájáról a kutató. "Ugyanakkor nagy kaland is volt!"
Woodcock kutatása egy nagyobb, a warwicki egyetemen folyó társadalomtörténeti kutatási projekt része.
