Mesék a Medici-kriptából

Folytatódik a firenzei Medici-kripta feltárása: a kutatók a klán tagjainak testalkatát, betegségeit és halálokait szeretnék feltárni.

Nem testvérgyilkosság, csak malária

Agnolo Bronzino: I. Cosimo de' Medici páncélban (1545) Uffizi Képtár, Firenze

A Mediciek elhalálozásáról szóló elméletek között a testvérgyilkosság is szerepel. A legendának többek között az adott alapot, hogy I. Cosimo Medici két fia, Garcia és Giovanni alig öt hét különbséggel távozott az élők sorából. Már akkor elterjedt a pletyka, mely szerint Garcia leszúrta fivérét, akit pedig a feldühödött apa kaszabolt le. A történet szerint anyjuk, Toledói Eleonora a fájdalomba halt bele nem sokkal később.

"A családirtásról szóló mendemondát valószínűleg a Mediciek ellenlábasai terjeszthették, akik a legkülönbözőbb eszközökkel - köztük rémhírek terjesztésével - igyekeztek lejáratni a befolyásos családot. A családon belül elkövetett gyilkosságokat immár nyugodtan elvethetjük. Sikerült ugyanis rekonstruálnunk a csontvázatakt, azokon pedig nem találtunk késtől vagy kardtól eredő vágásokat" - nyilatkozta a projekt vezetője, Gino Fornaciari antropológus professzor, a Pisai Egyetem patológiai múzeumának igazgatója a Discovery Newsnak.

Fornaciari szerint a legvalószínűbb, hogy malária végzett a család mind a négy tagjával. "Feltevésünket a DNS-vizsgálat eredményei igazolhatják majd. A malária ésszerű magyarázat volna, ha figyelembe vesszük azokat a beszámolókat, melyek szerint a két fivért magas láz gyötörte közvetlenül haláluk előtt" - állítja a tudós.

Gyermekek a titkos sírkamrában

A tavaly júniusban indult Medici-projekt célja, hogy kihantolja a család 49 tagját, és a legmodernebb eszközökkel a lehető legtöbbet megtudja róluk - beleértve külsejüket, étkezési szokásaikat, betegségeiket és haláluk okát. A tudósok 19 komplett múmiát, 2 csontozat-múmiát és 23 csontvázat fognak megvizsgálni, valamint különböző maradványokat további 5 személytől.

"Várakozásunk szerint a kutatás hatalmas lépést jelent majd az amúgy is folyamatosan fejlődő múmia-kutatás terén" - mondta Arthur Aufderheide patológus, a University of Minnesota tanára, múmia-szakértő a Discovery Newsnak.

Agnolo Bronzino: Toledói Eleonóra fiával, Giovanni de' Medicivel (1550) Uffizi Képtár, Firenze

A két évig tartó vizsgálat-sorozat egy szűkebb család maradványainak feltárásával kezdődik: a kutatók elsőként I. Cosimo nagyherceg (1519-1574), felesége, Eleonora (1522-1562), és 11 gyermekük közül kettő, Garcia (1547-1562) és Giovanni (1543-1562) holttestét vizsgálják meg. Cosimonak köszönhető, hogy Firenze kiterjesztette hatalmát Toszkána nagy részére, és az ő nevéhez fűződik korunk egyik legértékesebb gyűjteményének, az Uffizi képtárnak a megalapítása.

A maradványokat a firenzei San Lorenzo kápolna családi kriptájából emelték ki. Mint nemrégiben mi is beszámoltunk róla, a kutatókat is meglepte az a titkos sírkamra, melyre a munkálatok közben bukkantak. Itt találtak rá az utolsó nagyherceg, Gian Gastone maradványaira, akinek halálát valószínűleg kóros elhízás és epekő okozta. Azt azonban még nem sikerült kideríteni, ki lehetett az a felnőtt és az a 7 gyermek, akinek a maradványait ugyanez a titkos sírkamra rejtette.

"A következő lépés az lesz, hogy minél többet megtudjunk a rejtélyes holttestekről. Még csak most kezdtük a munkát" - közölte Fornaciari.

Michelangelo síremlékét nem bolygatják

A kutatók felfedezései között már eddig is akadtak érdekes eredmények. Az I. Cosimo csontozatán elvégzett vizsgálatok bebizonyították, hogy a herceg nem volt köszvényes, holott erről a betegségről eddig azt gondolták, szinte kollektíve sújtotta a Mediciket. Sorsa azonban nem volt könnyebb: Cosimo egy másik fajta ízületi betegségtől (arthritis) szenvedett.

A paleopatológia titkai

A modern orvosi módszerekkel a múmiákról is kideríthető, milyen testalkatúak voltak életükben s miben haltak meg.

Felesége, Eleonora, kinek Agnolo Bronzino festette szépsé-ges portréja ma az Uffiziben látható, 158 cm magas volt. A görbe lábú asszonyt gyakran gyötörte fogfájás, sípcsontja pedig töredezett volt. Utóbbit a csont külső rétegének gyul-ladása okozta, ami a szifilisz kései szakaszának jellegzetes tünete. A csípőcsontján észlelhető számos hajszálrepedés a sok szülés eredménye - az asszony 11 gyermeket hozott a napvilágra, mielőtt 40 éves korában vérbajban meg-halt.

A család felnőttként legegészségesebb tagja a bíborossá emelkedett Giovanni volt, bár a csontozatán megfigyelhető fejlődésbeli rendellenességek azt jelzik: gyermekként sokat betegeskedett.

A Medici-család leghíresebb tagjait - köztük "a Csodálatosként" emlegetett Lorenzót (1449-1492) és a politikus-dinasztia megalapítóját, az idősebb Cosimót (1389-1464) - nem exhumálják. A Michelangelo alkotta gyönyörű és sérülékeny síremléket ugyanis, mely alatt nyugszanak, túl veszélyes volna elmozdítani.

Biztosan sorra kerülnek azonban a család más nevezetes tagjai, pl. Giovanni delle Bande Nere (1498-1526), I. Francesco nagyherceg (1541-1587) és az utolsó Medici, Anna Maria Luisa (1667-1743), aki halálos ágyán (mellrákkal küszködve) a család valamennyi műkincsét Firenze városára hagyta.

A következő hónapokban a tudósok azt igyekeznek megállapítani, hogy I. Francesco vajon maláriában vagy mérgezés következtében halt-e meg.